A nagy mezőgazdasági és ipari felhasználók, valamint a
közületi vízművek leginkább három forrásból fedezik az édesvíz-szükségletüket:
• felszíni vizekből (patakok, folyók, természetes és mesterséges tavak)
• talaj- és rétegvízből (a magasabb vagy mélyebb rétegekben összegyűlt víz)
• csapadékvízből.
Magyarország településeit 35-35 százalékban folyamparti kavicságyból, és felszín alatti
védett rétegekből, 25 százalékban mészkő- és dolomithegyek (például Tatabányán a Gerecse)
karsztjából, és csupán 5 százalékban a felszíni vizekből (Ózdot és Kazincbarcikát a
Lázbérci-víztározóból) látják el vízzel. Az ivóvizek folyamatos kitermelésével egyre nő a
vízhiány, és csökken a felszín alatti vizek szintje. Ehhez az is hozzájárul, hogy a lebetonozott
területek növekedésével csökken a visszaszivárgásra alkalmas felületek aránya. A háztartások
alapvetően három módon juthatnak a szükséges vízhez: legnagyobb mennyiségben (a legdrágábban) a
közületi vízművek vezetékrendszereiből, kisebb részben (és költséggel) fúrt kutakból, és szinte
ingyen a csapadékvíz összegyűjtéséből. A víz kezelésének bonyolult folyamatai mellett a
szennyvíztisztítás költségei is állandóan növekszenek, ezért már csupán anyagi megfontolásból is
érdemes vezetékes víz egy részét az utóbbiakkal érdemes kiváltani, ezzel a megterhelt rendszerek
tehermentesítéséből is kivesszük részünket.
Made with Mobirise