5. A víz körforgása

A Föld vízkészlete folyamatos változásban, körforgásban van. Ez a körforgás a víznek napsugárzás hatására történő mozgása és halmazállapot-változásai az egyes vízkészlet-elemek (óceánok, légkör, gleccserek, folyók, tavak és felszín alatti víz) között megy végbe az alábbi lépésekben:
• a napsugárzás fölmelegíti az óceánok és tengerek vizét,
• a felmelegedő tengervíz párolog,
• a vízgőz kicsapódásával beindul a víz feletti felhő és csapadékképződés,
• a szél a keletkezett vízgőz egy részét a szárazföldek fölé sodorja, ahol szintén megindul a csapadékképződés, ahol
• a lehullott csapadékvíz egy része a talaj, és a növényzet felszínéről elpárolog,
• másik része a mélybe szivárog,
• harmadik része pedig a felszíni és felszín alatti lefolyási pályákon visszakerül a tengerek medencéjébe.

Az óceánokba a vízfolyásokkal visszajutó víz mennyisége mintegy 40 000 km³ évente (kb. napi 100 km³), ez pótolja az víz felszínekről történő párolgás és az oda visszahulló csapadékmennyiség közötti különbséget.
A körforgás folyamatában meghatározott idő alatt a földi vízkészlet kicserélődik, legtovább az óceánoknál tart ez a csere (3450 év), míg a Balatonnál 2,2 év alatt megy végbe. Természetesen a folyóké sokkal kevesebb időt, átlagosan 11 napot igényel (a Dunáé 25 naponta), míg leggyorsabban (9 naponta) a légkör vízkészlete újul meg.
Az élőlények életműködéseik alatti biológiai oxidációban vizet termelnek, ami szintén a légkörbe kerül.
A körforgásában lévő vízbe a párolgás, illetve kondenzáció során a különböző szennyező anyagok kerülnek, de az három öntisztulási szakaszon is keresztülmegy: az atmoszférában a desztilláció, a talajban, valamint a nyílt vizekben a fizikai, kémiai, biológiai folyamatok alatt.