Annak ellenére, hogy a magyar statisztikából már
hosszú ideje azt olvashatjuk ki, hogy az ország lélekszáma állandóan csökken, az emberiség
számára jelenleg rendelkezésre álló egyetlen egy élhető bolygó, a Földünk egyre jobban
benépesül.
Ez pedig azzal jár, hogy mindinkább kizsákmányoljuk ezt az egyet is. Mindenünkből kezdünk
kifogyni, csökken az életterünk, nehezebben elérhetőek ásványi kincseink, az élelem
megtermeléséhez szükséges termőföldeket beépítjük, szinte minden energiaforrásunk kiapadóban
van. A fogyasztói társadalom mérhetetlen mennyiségű termék előállítását igényli, és ugyanennyi
hulladékkal terheli a környezetet. Tönkre tesszük, szennyezzük az életünk fenntartásához
nélkülözhetetlen levegőt, vizeinket, lebetonozzuk a művelhető földjeinket, irtjuk az erdőinket.
Gondolkodásunk mozgatórugója, egyetlen értéke a pénz, a profit, úgy akarunk élni, és
gondolkodni, mintha holnap nem is lenne. Elherdáljuk saját értékeinket, a rablógazdálkodást
folytatóknak büntetlenül engedjük felélni közös kincseinket.
Az erőforrások és javak egyenetlen eloszlása és elosztása miatt a Földön egyre több ember
nem jut élelemhez, ivóvízhez, és mint tapasztalhatjuk, az energiaforrások, velük együtt a
korábban biztosnak vélt jövőnk is könnyen „hadifogságba” eshetnek.
Ilyenkor szokták azt mondani, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk, hogy megkongassuk a
vészharangot. Talán már azon is túl. Ideje lenne végre minél több embernek elgondolkodni azon,
hogy még gyermekeink is ennek az egy Földnek az áldásait szeretnék élvezni, nem pedig szüleiket
átkozni azért, amilyen állapotban rájuk hagyták azt.
Kezdjük a saját „portánkon” a környezet védelmét, próbáljunk egyszerű ötletekkel
takarékosan élni, hiszen itt is igaz: „minden kis lépés nekünk, nagy lépés az emberiségnek”, ha
a jó szándékok összeadódnak.
Éljünk tudatosan, és hallgassunk a valódi hozzáértőkre.
Kiss B.
The website was started with Mobirise site themes