2022. május 1. (vasárnap) 06:02
A tavasz a természet újjászületésének évszaka. A születésért pedig, ha valakinek köszönettel és hálával tartoznunk, azok az édesanyák. Mert anyának lenni amennyire csodálatos érzés, legalább annyira felelősségteljes kötelezettség is. Legtöbbjüknek legalább két hívatás nyomja vállát: a nap egy részében helyt kell állnia a munkahelyén, utána pedig a családban. Ahol nem lehet lazítani, hiszen a gyerekeik előtt huszonnégy órában egyben mintául is szolgálnak. Az év egy napján mondjunk nekik ezért köszönetet egy szál virággal, egy kedves mosollyal, egy jó szóval. Ők sokszor ennyivel is beérik, beérnék.
Az ünnep gyökereihez az időben egészen az ókori görögökig kell visszamennünk, akik ezt a hálát kinyilvánítva tavasszal ünnepségeket tartottak a teremtés, minden istenek anyja, Rhea, de ővele együtt az összes halandó édesanya tiszteletére is. Világi ünnepként először 1872-ben, Bostonban tartottak egy hasonló napot, ahol is a feminista harcos írónő, Julia Ward Howe kiáltványával tisztelegtek a polgárháborúban férjeiket, fiaikat elveszítő anyák előtt. Az anyák napja mai formája Anna Jarvis nevéhez köthető, aki 1905-ben elhunyt szociális munkás édesanyja álmát valóra váltva 1908-ban tartott emléknapot, ennek elterjesztéséért kampányba kezdett, és 1912-ben megalapította az Anyák Napja Nemzetközi Szövetséget. Erőfeszítéseit 1914. május 10-én siker koronázta: megtartották a Wilson elnök által már hivatalossá nyilvánított anyák napját. Ennek ötletét hozta haza egy évtizeddel később (1925) Magyarországra Petri Pálné, a Vallás- és Közoktatási Minisztérium államtitkárának felesége. A legelső évben mindjárt két anyák napját is tartottak: egyiket március 8-án a MÁV Gépgyár rendezte meg munkásgyerekek körében, másikat májusban a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt, a Mária (a Magyarok Anyja) tisztelettel összekapcsolva. Egy 1928-ban keltezett miniszteri rendelet - a május első vasárnapján tartandó - anyák napját a hivatalos iskolai ünnepségek közé emelte. Azóta már a világ szinte minden országában szentelnek egy napot az anyák, az anyaság méltó elismerésére. Ezek között a legtöbb tavaszra, még inkább május hónapra esik, de néhány helyen más időszakban, egy másik ünneppel együtt tartják. Az emberi lét legnagyobb csodája, a születés, az anyaság szinte minden kor, és minden művészeti ág alkotóit megihlette, számtalan vers, prózai mű, zeneszám, festmény, szobor, fotó igyekezett megörökíteni. A születés mellett a halál az életünk - így az anyaság - másik végpontja, tehát a sorstragédia is hasonló erővel jelenik meg a művészetekben, szembesítve minket halandóságunkkal is.
Köszöntsük hát vasárnap mi is a nagymamánkat, édesanyánkat, keresztanyákat egy szál virággal, apró figyelmességgel, megbecsülve a velük töltött idő minden percét. Vigyük ki az emlékezés friss virágait a temetőbe a már elveszített édesanyák sírjára. Hajtsunk fejet most azok emléke előtt is, akik az esztelen háborúnak, az emberi gonoszságnak lettek áldozatai. És gondoljunk azokra az édesanyákra is, akik soha többé nem ölelhetik keblükre a szabadságukat védelmező fiaikat, vagy ártatlan kisgyermekeiket, mert azok reményteli élete egyetlen pillanat alatt véget ért ebben a tébolyban.
Őrizzük anyáink örömét, és ha engedik, osztozzunk fájdalmukban is!
Anyák napjára
A tavasz a természet újjászületésének évszaka. A születésért pedig, ha valakinek köszönettel és hálával tartoznunk, azok az édesanyák. Mert anyának lenni amennyire csodálatos érzés, legalább annyira felelősségteljes kötelezettség is. Legtöbbjüknek legalább két hívatás nyomja vállát: a nap egy részében helyt kell állnia a munkahelyén, utána pedig a családban. Ahol nem lehet lazítani, hiszen a gyerekeik előtt huszonnégy órában egyben mintául is szolgálnak. Az év egy napján mondjunk nekik ezért köszönetet egy szál virággal, egy kedves mosollyal, egy jó szóval. Ők sokszor ennyivel is beérik, beérnék.
Az ünnep gyökereihez az időben egészen az ókori görögökig kell visszamennünk, akik ezt a hálát kinyilvánítva tavasszal ünnepségeket tartottak a teremtés, minden istenek anyja, Rhea, de ővele együtt az összes halandó édesanya tiszteletére is. Világi ünnepként először 1872-ben, Bostonban tartottak egy hasonló napot, ahol is a feminista harcos írónő, Julia Ward Howe kiáltványával tisztelegtek a polgárháborúban férjeiket, fiaikat elveszítő anyák előtt. Az anyák napja mai formája Anna Jarvis nevéhez köthető, aki 1905-ben elhunyt szociális munkás édesanyja álmát valóra váltva 1908-ban tartott emléknapot, ennek elterjesztéséért kampányba kezdett, és 1912-ben megalapította az Anyák Napja Nemzetközi Szövetséget. Erőfeszítéseit 1914. május 10-én siker koronázta: megtartották a Wilson elnök által már hivatalossá nyilvánított anyák napját. Ennek ötletét hozta haza egy évtizeddel később (1925) Magyarországra Petri Pálné, a Vallás- és Közoktatási Minisztérium államtitkárának felesége. A legelső évben mindjárt két anyák napját is tartottak: egyiket március 8-án a MÁV Gépgyár rendezte meg munkásgyerekek körében, másikat májusban a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt, a Mária (a Magyarok Anyja) tisztelettel összekapcsolva. Egy 1928-ban keltezett miniszteri rendelet - a május első vasárnapján tartandó - anyák napját a hivatalos iskolai ünnepségek közé emelte. Azóta már a világ szinte minden országában szentelnek egy napot az anyák, az anyaság méltó elismerésére. Ezek között a legtöbb tavaszra, még inkább május hónapra esik, de néhány helyen más időszakban, egy másik ünneppel együtt tartják. Az emberi lét legnagyobb csodája, a születés, az anyaság szinte minden kor, és minden művészeti ág alkotóit megihlette, számtalan vers, prózai mű, zeneszám, festmény, szobor, fotó igyekezett megörökíteni. A születés mellett a halál az életünk - így az anyaság - másik végpontja, tehát a sorstragédia is hasonló erővel jelenik meg a művészetekben, szembesítve minket halandóságunkkal is.
Köszöntsük hát vasárnap mi is a nagymamánkat, édesanyánkat, keresztanyákat egy szál virággal, apró figyelmességgel, megbecsülve a velük töltött idő minden percét. Vigyük ki az emlékezés friss virágait a temetőbe a már elveszített édesanyák sírjára. Hajtsunk fejet most azok emléke előtt is, akik az esztelen háborúnak, az emberi gonoszságnak lettek áldozatai. És gondoljunk azokra az édesanyákra is, akik soha többé nem ölelhetik keblükre a szabadságukat védelmező fiaikat, vagy ártatlan kisgyermekeiket, mert azok reményteli élete egyetlen pillanat alatt véget ért ebben a tébolyban.
Őrizzük anyáink örömét, és ha engedik, osztozzunk fájdalmukban is!
Kiss B.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza