ÖnkormányzatPolgármesteri Hivatale-ügyintézésKözérdekű adatokVálasztási információkHíreinkGalériaDokumentumtárX
2022. július 22. (péntek) 09:41

Sajószentpéter anno (15. rész)

Történelem
Tűzvész a városközpontban Sajószentpéter hosszú története során számtalan természeti katasztrófa sújtotta. Mondhatni, szinte rendszeresen – az elmúlt évtizedekből néhányra még nagyon jól emlékezhetünk - vonult végig a településen a Nyögő patak, vagy a Sajó folyó medréből kilépő áradat. Persze a másik elem, a tűz is megkeserítette néhány alkalommal az itt lakók életét. Az egyik legnagyobb pusztítás 99 évvel ezelőtt, 1923. július 24-én tombolt a település történelmi belvárosában. A Miskolcon megjelenő Reggeli Hírlap 1923. július 28-án megjelent számában Soltész Imre, a lap tudósítója, így írta le az eseményt: „Óriási tűzvész Sajószentpéteren Leégett egy egész házsor a Piactéren — Félmilliárd korona a kár — Péntek estig nem tudták lokalizálni a tüzet A Reggeli Hírlap kiküldött munkatársának jelentése. Péntek délután háromnegyed hat órakor Sajószentpéterről telefonon arról értesítették a miskolci tűzoltókat, hogy Sajószentpéteren nagy tűzvész pusztít és a sajószentpéteri tűzoltóság ereje nem bizonyult elegendőnek a tűzvész eloltására, így a miskolci tűzoltóság segítségét kérik. A miskolci tűzoltóság azonnal kiküldte az egyik segítő őrségét a nélkülözhető felszereléssel. Hat órakor a miskolczi államrendőrségre Sajószentpéter főszolgabírájától újabb telefonközlés érkezett, amelyben az egyre veszedelmesebb tűzvészre való hivatkozással Diósgyőr Vasgyár tűzoltóinak segítségét is kérték. A közlés szerint a Piactéren a református templom körzetében az egész utcasor lángokban áll és a lángnyelvek már a református parochia falait nyaldossák. A rémhírre a vasgyári tűzoltók is több szerkocsival Miskolczon keresztül kivonult a tizenhét kilométer távolságban levő Sajószentpéterre, ahová háromnegyed nyolc órakor érkeztek meg. A miskolczi és vasgyári tűzoltók segítségével a tűz pusztítását megfeszített munkával este kilenc órára részben lokalizálták, de a vízhiány miatt még a késő esti órákban is tartott a tűz, amely előreláthatóan szombat délig sem érhet véget. Veszélyben az egész falu A Reggeli Hírlap munkatársa a miskolczi és vasgyári tűzoltók kivonulása után vonaton indult el a tűz színhelyére. Már a vonatból láthatók voltak az ég felé gomolygó óriási füstfelhők, amelyek kormos, fekete fátylat rajzoltak az alkonypírba borult égaljra. A falu minden épkézláb embere a tűz körzetében tartózkodik, felváltva segítenek a tűzoltóknak a szivattyúzásban. Az arcokon a veszedelem borzalma ül, az asszonyok holtrasápadtan néznek ki a tűz felé, aminek reflexe vörös színekben látszik a megijedt szemgolyók feketéjén. Vígig az egész utca leégett. Elől, a templom felőli oldalon az üszkös gerendák merednek a háztetőkön az égnek, az egész falu levegőjében pernyét dobál a szélvihar, amely egyre fokozódik. Beljebb, az utca másik oldalán még teljes erővel rombol az elem, a lángnyelvek tűzcsóvái sokméteres magasságban törnek fel, a magtárak égnek. Ezeket már nem lehet megmenteni. A környék háztetőin vizes rocskákkal vigyázó emberek várják azt, hogyha tűzpernyét hoz a szél, eloltsák a könnyen lángralobbanó zsindely tetőkön. A házakból kocsin hordják ki a bútorokat, mentik, ami menthető. A tűzoltók vezényszava harsan fel: — Váltsák fel az embereket a szivattyúnál. Már nem bírják. A csendőrök felhívására a környékből jönnek segítségül a szivattyú gépekhez. — Ha a szél el nem csendesedik, az egész falu tűzveszedelembe kerül, — mondja az egyik tűzoltótiszt. Hogy kezdődött a tűz? Fél kilenc óráig nyolc ház, ezenkívül a nagyraktár, pajta és cselédlakás esett a lángok martalékává. A teljesen vagy részben elpusztult lakásokból a pánikban a bútorokat a szomszédos nem veszélyeztetett utcákba vitték, ahol menedéket találtak a rémes éjszakára a tűzkárosultak is. Fél hat órakor kezdődött a tűz Waldmann Jenő fa, szén, benzin és olaj kereskedő üzletében. A ház percek alatt porrá égett, de ugyancsak pusztító elemek áldozata lett a szomszéd ház is, ahol a magtárban felhalmozott búza gyulladt meg és pusztult el egekig érő lángnyelvekkel. A tűzoszlopokból egy-egy darabot elkapott a szél és a közeli háztetőkre dobálta. Csakhamar nyolc ház égett. Kigyulladt Waldmann Jenő üzletének szomszédságában levő, tűzfallal védett Hebrony József dr. ügyvéd, volt nemzetgyűlési képviselő házának teteje is, ahol a Hangya Szövetkezetnek több benzines hordója volt felhalmozva. Habrony Aurél dr. árvaszéki elnök a tűz kitörésekor a házban tartózkodott, felsietett a kigyulladt padlásra és eloltotta az égő gerendákat, mielőtt a benzines hordók meggyulladtak volna. Ezzel az egész házat megmentették. A tűz kitörésekor a sajószentpéteri önkéntes tűzoltók néhány hordóból álló felszereléssel és víz nélkül állottak. A Sajó vizéből hordták a vizet és így igen nehezen ment az oltás, ami a már leégett háztetőkről parázsló gerendák eltávolításában állott a miskolczi és vasgyári tűzoltók megérkezéséig, akik egységes vezetéssel támadták meg a tüzet. — Így jártunk, mert nem volt tűzoltóság — sopánkodnak a sajószentpéteriek. A károsultak Waldmann Jenő háza után özv. Reinitz Mórné dohánytőzsdéje, szatócsüzlete és lakóháza égett le a tetőzetig. Egyszerre csapott fel a tűz dr. Róna József körorvos házában, ennek tetőzete is beszakadt és a benn levő bútorok nagyrészben elpusztultak. A szomszédos ház, amely Havas Izsó dr. ügyvéd tulajdona, háromnegyed nyolc órakor gyulladt ki, a tetőzete ennek is leégett, de a ház többi részét sikerült megmenteni. Nagy pusztítást okozott a tűz a volt Lederer-féle háztömbben, amely a legszebb sajószentpéteri kuria volt. A kiparkírozott, üvegcsarnokokkal feldíszített modern felszerelésű ház teljesen leégett. Bennégett a házban a tulajdonos, Pécsi Pálné vagyonának tetemes része is. E házban elpusztult dr. Slemmer Jenő járásbírósági elnök bútorzata és ruhái is, ugyanis e házrészben volt bérelt lakása. A tűz belekapott Wallener kir. járásbíró házába is, ezt eloltották, de a tűz lokalizálása érdekében a háztetőt le kellett bontani. Ugyancsak leszedték preventív tűzrendészért intézkedés miatt Vadászi Pál volt ref. esperes házának tetőzetét is. Fél kilenc órakor kigyulladt az utcasor Sajó felé eső részén levő házak közül is néhány, ezeknek oltását és lokalizálását is megkezdték. A miskolczi, vasgyári és sajószentpéteri tűzoltók egész éjszaka permanenciában maradtak és szünet nélkül dolgoztak, hogy a tüzet lokalizálják. Hogy az állandó szélben sikerül-e ez, még nem tudni. A tűzkárt a helyszínen hivatalosan cirka 500 millió koronára becsülték. Amikor visszaindult a miskolczi vonat, a sötét éjszakában messzire pirosra festette az égalját az egyre feltörő tűz. Borzalmas éjszakája volt a sajószentpéterieknek. Amint azt a lap következő számaiból is megtudhatták, a tüzet, amelynek nyolc ház esett áldozatául a tűzoltók megfeszített munkájával szombaton a hajnali órákra sikerült lokalizálni. A sajószentpéteri csendőrség szombat délelőtt megtartott tűzvizsgálata megállapította, hogy „a tüzet Waldmann Jenő üzletében egy eldobott cigaretta okozta, ami a gyúlékony anyagokkal telt üzletet pillanatok alatt lángra lobbantotta. Az eljárást gondatlanság miatt megindították egyelőre ismeretlen tettes ellen, mivel ezidáig nem tudják, hogy ki volt a borzalmas tüzeset közvetlen okozója.” A károsultak részére Sajószentpéteren és környékén hatalmas társadalmi gyűjtés indult meg. Köztük volt egy menekült telekkönyvvezető, akinek minden ingósága odaveszett.  Részére 650.000 korona gyűlt össze, egy helyi szénbánya pedig egész évi tüzelőanyagot ajánlott fel. A tűz martalékává vált házak újjáépítésének előkészületeit azonnal megkezdték.

Kiss B.

Vissza