2022. szeptember 6. (kedd) 07:22
Új szelek vihar előtt
Sorozatunk előző részeiben több alkalommal mutattunk be a város történetéből egy-egy, a sajtóban megjelent, korrajznak is felfogható írást. Ezt folytatva, most pillantsunk bele a 66 évvel ezelőtti Sajószentpéter társadalmának közéleti gondjaiba. Lássuk, mi foglalkoztatta a község vezetőit, milyen gondokkal kellett szembe nézniük a forradalom előtt néhány héttel?
Ezúttal is a megyei lap, az Észak-Magyarországot, annak is az 1956. szeptember 2-i számának egy írását hívjuk segítségül:
„Friss, új levegő Sajószentpéteren
Ahol az emberek háromszor is szétnéznek maguk körül mielőtt véleményüket kifejtenék, ott rendszerint fellelhető a talpnyalás, a hízelgés, a gyanakvás, a félelem. Amelyik gyűlésen csak fejbólintás és hümmögés követi a beszámolót, ott nincs kritikai légkör, ott már biztosan fejbeütöttek egy-két olyan hozzászólót, aki jóhiszeműségében elfelejtette selyempapírosba csomagolni észrevételeit. Így volt ez Sajószentpéter község életében is. A törvényesség megsértése, a kritika elfojtása bizony gyakori jelenség volt — de ma már ez a múlté! Habár még mindig találkozni a személyi kultuszból eredő kisebb-nagyobb hibákkal a község életében, mégis most friss, új levegő költözött Sajószentpéterre. amely hatékonyabbá, lelkesebbé teszi a dolgozó parasztok munkáját.
A községi pártbizottság tagjai közül többen — Garamvölgyi Károly párttitkár, Makranczi Lajos és Perényi Sándor elvtársak — úgy látják, hogy a párt következetes harcának szépen érik a gyümölcse. … (Ú)gyszólván valamennyi értekezleten és megbeszélésen is igen sok hasznos javaslat hangzik el a község fejlesztését, a munka megjavítását illetően…
…Ez az új légkör, a bizalom megszületése tette lehetővé, hogy a párt lezárja a sorompót a pöffeszkedő volt tanácselnök előtt, ez a bizalom hozta magával, hogy a szocializmusért aggódó emberek Sajószentpéteren is egyre bátrabban kritizálhatják a fejlődést gátló hibákat. Azonban azt is meg kell mondani, hogy ezek csak kezdeti eredmények, s még sok feladat áll a község párt-, állami és tanácsvezetői előtt. … Nem szabad, nem lehet megállniok, mert még mindig előfordul olyan jelenség, amely a vezetésben a demokratizmus hiányaira mutat.
… A községben még ma is beszélnek Szendrei Károly, P. Kovács János, Makranczi Lajos és Lubifcsák János dolgozó parasztok esetéről, akiket azért zártak ki a termelőszövetkezetekből, mert megmondták az igazat, bátran bírálták a község akkori vezetőit. A dolgozó parasztok bizalma akkoriban megrendült, s ezért még ma is akadnak olyanok a községben, akik visszahúzódnak a nyilvános vitáktól, s csak egymás között sugdossák: „Mondj igazat, betörik a fejed!“ A község párt-, állami és tanácsvezetői pedig ahelyett, hogy mindezekből levonnák a megfelelő tanulságot, a régi szöveget szajkózzák: „Mi mindent megteszünk a magunk részéről, de fellelhető még a dolgozó parasztok részéről a passzivitás, no meg az ellenség is dolgozik! (A passzivitásban sok igazság is van.)
…Gyakori még a község életében a jogos panaszok és sérelmek elintézése körül fellelhető huzavona, a hivatali bürokrácia, amely szinte gúzsba köti a dolgozók lelkesedését, aktivitását. Szinte minden tanácsülésen szóvá teszik a tanácstagok választóik jogos kérését, hogy hozzák rendbe, tartsák tisztán a község utcáit. Sajnos azonban erre sem a tanácstagok, sem pedig választóik nem kapnak őszinte, egyenes választ. Ez pedig igen helytelen! Természetesen azzal sem értünk egyet, hogy a párt és tanács vezetői megnyugszanak a felsőbb szervek részéről megnyilvánuló hivatali bürokrácia okozta nehézségekkel, kimagyarázkodnak, ahelyett, hogy következetesen harcolnának a dolgozó parasztok javaslatainak, kritikai megjegyzéseinek végrehajtásáért.
Nézzünk egy példát!
A községfejlesztési tervben szerepel, hogy még ez évben mintegy 300 ezer forintból szemétgyűjtőket helyeznek el az utcákon, új nyilvános W.C.-ket építenek, tisztává, széppé varázsolják a községet. A tervük igen egyszerű, pénzük is van rá, csak éppen a kivitelezésre nem kerülhet sor a hivatali bürokrácia miatt!
1. A község vezetői felkeresték a helyi Vegyesipari Javító Ktsz-t és közölték, hogy milyen munkák elvégzésére lenne szükség.
2. A Vegyesipari Javító Ktsz vezetősége néhány nappal később közölte, hogy a munkát nem vállalhatja, mert az nem számít tervmunkának. Csak a KISZÖV vállalhatja...
3. A község vezetői írtak a KISZÖV-nek, amelyben kérték, hogy tegye lehetővé a községfejlesztési tervben szereplő munkák elvégzését a helyi vegyesipari javító ktsz-el.
4. A KISZÖV levelében azt válaszolta, hogy a helyi ktsz vállalhatja a munkák elvégzését akkor, ha a megyei tanács vb. ipari osztálya e munkák elvégzését kijelöli, egyben anyagot is biztosít hozzá.
5. A megyei tanács vb. ipari osztályára is írtak az elvtársak levelet, amelyben kérték a helyi ktsz anyaggal való ellátását és kijelölését a lenti munkák elvégzésére.
6. A megyei tanács ipari osztálya válaszában közölte, hogy kapacitás hiányában nem áll módjában a ktsz-t kijelölni a községfejlesztési tervben szereplő munkák elvégzésére.
7. A községi tanács birtokában szerepel a megyei tanácsnak egy olyan utasítása, amelyben az áll, hogy a községfejlesztési tervben szereplő feladatok végre nem hajtása esetén fegyelmi eljárást eszközölnek a helyi tanács vezetőivel szemben!
Úgy hisszük, ehhez nem kell külön kommentár! A bizalom légkörének megteremtése, a dolgozó parasztokkal való szorosabb együttműködés az egyik legégetőbb, legsürgősebben megoldandó feladat Sajószentpéteren. Igaza van Jakkel Béla tanácstitkárnak, amikor azt mondja: „Lehet jelentéseket írni, községfejlesztési terveket készíteni, fél éjszakákat a párt és tanács tömegkapcsolatáról beszélni, de mindez csak kirakatpolitika lesz, ha a szavak nem válnak élő valósággá, ha nem követik az életben gyors tettek".
A község párt- állami és tanácsvezetői csak akkor tudnak eleget tenni feladatuknak, ha munkájukban a demokratizmus szelleme érvényesül, ha őszintén és nyíltan beszélnek a dolgozó parasztok problémáiról, s minden erővel elősegítik a szabad véleménynyilvánítás további fejlődését. Ne feledkezzenek meg az elvtársak arról, hogy alaposan mérlegeljék az elhangzott bírálatokat még akkor is, ha olykor saját, helytelennek bizonyult álláspontjukat kell feladni. Ne feledjék: ha megtanulják becsülni a tömegeket, ha nem félnek beismerni tévedéseiket, csak akkor nő meg igazán tekintélyük, s erősödik a bizalom, amely alapja további eredményes, jó munkájuknak.”
Amint láthatjuk, az írás ugyanúgy tartalmaz örök igazságot, mint olyan bosszantó akadályt, mint a hivatali bürokrácia, amely időnként még ma is meg-megkeseríti az életünket. Mindkettő a latin mondás igazságát erősíti: nincs új a nap alatt. Csupán a korok, és a szereplők változnak.
Sajószentpéter anno (23. rész)
Új szelek vihar előtt
Sorozatunk előző részeiben több alkalommal mutattunk be a város történetéből egy-egy, a sajtóban megjelent, korrajznak is felfogható írást. Ezt folytatva, most pillantsunk bele a 66 évvel ezelőtti Sajószentpéter társadalmának közéleti gondjaiba. Lássuk, mi foglalkoztatta a község vezetőit, milyen gondokkal kellett szembe nézniük a forradalom előtt néhány héttel?
Ezúttal is a megyei lap, az Észak-Magyarországot, annak is az 1956. szeptember 2-i számának egy írását hívjuk segítségül:
„Friss, új levegő Sajószentpéteren
Ahol az emberek háromszor is szétnéznek maguk körül mielőtt véleményüket kifejtenék, ott rendszerint fellelhető a talpnyalás, a hízelgés, a gyanakvás, a félelem. Amelyik gyűlésen csak fejbólintás és hümmögés követi a beszámolót, ott nincs kritikai légkör, ott már biztosan fejbeütöttek egy-két olyan hozzászólót, aki jóhiszeműségében elfelejtette selyempapírosba csomagolni észrevételeit. Így volt ez Sajószentpéter község életében is. A törvényesség megsértése, a kritika elfojtása bizony gyakori jelenség volt — de ma már ez a múlté! Habár még mindig találkozni a személyi kultuszból eredő kisebb-nagyobb hibákkal a község életében, mégis most friss, új levegő költözött Sajószentpéterre. amely hatékonyabbá, lelkesebbé teszi a dolgozó parasztok munkáját.
A községi pártbizottság tagjai közül többen — Garamvölgyi Károly párttitkár, Makranczi Lajos és Perényi Sándor elvtársak — úgy látják, hogy a párt következetes harcának szépen érik a gyümölcse. … (Ú)gyszólván valamennyi értekezleten és megbeszélésen is igen sok hasznos javaslat hangzik el a község fejlesztését, a munka megjavítását illetően…
…Ez az új légkör, a bizalom megszületése tette lehetővé, hogy a párt lezárja a sorompót a pöffeszkedő volt tanácselnök előtt, ez a bizalom hozta magával, hogy a szocializmusért aggódó emberek Sajószentpéteren is egyre bátrabban kritizálhatják a fejlődést gátló hibákat. Azonban azt is meg kell mondani, hogy ezek csak kezdeti eredmények, s még sok feladat áll a község párt-, állami és tanácsvezetői előtt. … Nem szabad, nem lehet megállniok, mert még mindig előfordul olyan jelenség, amely a vezetésben a demokratizmus hiányaira mutat.
… A községben még ma is beszélnek Szendrei Károly, P. Kovács János, Makranczi Lajos és Lubifcsák János dolgozó parasztok esetéről, akiket azért zártak ki a termelőszövetkezetekből, mert megmondták az igazat, bátran bírálták a község akkori vezetőit. A dolgozó parasztok bizalma akkoriban megrendült, s ezért még ma is akadnak olyanok a községben, akik visszahúzódnak a nyilvános vitáktól, s csak egymás között sugdossák: „Mondj igazat, betörik a fejed!“ A község párt-, állami és tanácsvezetői pedig ahelyett, hogy mindezekből levonnák a megfelelő tanulságot, a régi szöveget szajkózzák: „Mi mindent megteszünk a magunk részéről, de fellelhető még a dolgozó parasztok részéről a passzivitás, no meg az ellenség is dolgozik! (A passzivitásban sok igazság is van.)
…Gyakori még a község életében a jogos panaszok és sérelmek elintézése körül fellelhető huzavona, a hivatali bürokrácia, amely szinte gúzsba köti a dolgozók lelkesedését, aktivitását. Szinte minden tanácsülésen szóvá teszik a tanácstagok választóik jogos kérését, hogy hozzák rendbe, tartsák tisztán a község utcáit. Sajnos azonban erre sem a tanácstagok, sem pedig választóik nem kapnak őszinte, egyenes választ. Ez pedig igen helytelen! Természetesen azzal sem értünk egyet, hogy a párt és tanács vezetői megnyugszanak a felsőbb szervek részéről megnyilvánuló hivatali bürokrácia okozta nehézségekkel, kimagyarázkodnak, ahelyett, hogy következetesen harcolnának a dolgozó parasztok javaslatainak, kritikai megjegyzéseinek végrehajtásáért.
Nézzünk egy példát!
A községfejlesztési tervben szerepel, hogy még ez évben mintegy 300 ezer forintból szemétgyűjtőket helyeznek el az utcákon, új nyilvános W.C.-ket építenek, tisztává, széppé varázsolják a községet. A tervük igen egyszerű, pénzük is van rá, csak éppen a kivitelezésre nem kerülhet sor a hivatali bürokrácia miatt!
1. A község vezetői felkeresték a helyi Vegyesipari Javító Ktsz-t és közölték, hogy milyen munkák elvégzésére lenne szükség.
2. A Vegyesipari Javító Ktsz vezetősége néhány nappal később közölte, hogy a munkát nem vállalhatja, mert az nem számít tervmunkának. Csak a KISZÖV vállalhatja...
3. A község vezetői írtak a KISZÖV-nek, amelyben kérték, hogy tegye lehetővé a községfejlesztési tervben szereplő munkák elvégzését a helyi vegyesipari javító ktsz-el.
4. A KISZÖV levelében azt válaszolta, hogy a helyi ktsz vállalhatja a munkák elvégzését akkor, ha a megyei tanács vb. ipari osztálya e munkák elvégzését kijelöli, egyben anyagot is biztosít hozzá.
5. A megyei tanács vb. ipari osztályára is írtak az elvtársak levelet, amelyben kérték a helyi ktsz anyaggal való ellátását és kijelölését a lenti munkák elvégzésére.
6. A megyei tanács ipari osztálya válaszában közölte, hogy kapacitás hiányában nem áll módjában a ktsz-t kijelölni a községfejlesztési tervben szereplő munkák elvégzésére.
7. A községi tanács birtokában szerepel a megyei tanácsnak egy olyan utasítása, amelyben az áll, hogy a községfejlesztési tervben szereplő feladatok végre nem hajtása esetén fegyelmi eljárást eszközölnek a helyi tanács vezetőivel szemben!
Úgy hisszük, ehhez nem kell külön kommentár! A bizalom légkörének megteremtése, a dolgozó parasztokkal való szorosabb együttműködés az egyik legégetőbb, legsürgősebben megoldandó feladat Sajószentpéteren. Igaza van Jakkel Béla tanácstitkárnak, amikor azt mondja: „Lehet jelentéseket írni, községfejlesztési terveket készíteni, fél éjszakákat a párt és tanács tömegkapcsolatáról beszélni, de mindez csak kirakatpolitika lesz, ha a szavak nem válnak élő valósággá, ha nem követik az életben gyors tettek".
A község párt- állami és tanácsvezetői csak akkor tudnak eleget tenni feladatuknak, ha munkájukban a demokratizmus szelleme érvényesül, ha őszintén és nyíltan beszélnek a dolgozó parasztok problémáiról, s minden erővel elősegítik a szabad véleménynyilvánítás további fejlődését. Ne feledkezzenek meg az elvtársak arról, hogy alaposan mérlegeljék az elhangzott bírálatokat még akkor is, ha olykor saját, helytelennek bizonyult álláspontjukat kell feladni. Ne feledjék: ha megtanulják becsülni a tömegeket, ha nem félnek beismerni tévedéseiket, csak akkor nő meg igazán tekintélyük, s erősödik a bizalom, amely alapja további eredményes, jó munkájuknak.”
Amint láthatjuk, az írás ugyanúgy tartalmaz örök igazságot, mint olyan bosszantó akadályt, mint a hivatali bürokrácia, amely időnként még ma is meg-megkeseríti az életünket. Mindkettő a latin mondás igazságát erősíti: nincs új a nap alatt. Csupán a korok, és a szereplők változnak.
Kiss B.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza