2022. szeptember 21. (szerda) 11:53
Kisipar a nagyüzemek árnyékában
Sorozatunkban már megemlékeztünk a település fejlődését leginkább meghatározó két nagyipari foglalkoztatóról: a szénbányáról és az üveggyárról. Most az ezek árnyékban arról az életképesnek maradni akaró kisvállalkozási formáról lesz szó, amely kevesebb családnak adott ugyan kenyeret, de a szolgáltatás számos területén tevékenykedve szintén nagyon fontos feladatokat látott el. A különböző szakmák képviselőinek közös vállalkozási formáját akkoriban a termelő szövetkezet jelentette, a mezőgazdaságban létrehozott szövetkezetek mellett Sajószentpéteren az 1951-ben megalakult a vegyesipari kisipari termelő szövetkezet is, amely sok női munkavállalónak nyújtott kereseti lehetőséget. Tevékenységük sikereiről, nehézségeiről hatvanegy évvel ezelőtt, a tizedik „születésnapjukon” az Észak-Magyarország (1961. szeptember 21-én) megjelent írásában olvashattak az érdeklődők:
„Leltárt készítenek
Tíz éves a Sajószentpéteri Vegyesipari Ktsz
Tíz évvel ezelőtt, tizenkét dolgozóval alakult meg a Sajószentpéteri Vegyesipari Ktsz. Nagyrészt kőművesek és egy szíjgyártó hozta létre a szövetkezetét, amely most készül az évforduló megünneplésére. Ebből az alkalomból kerestük fel a szövetkezetet, amelynek Csipke István főkönyvelő is alapító tagja volt, s most jogos büszkeséggel beszél a 10 év alatt elért eredményekről. No, meg a gondokról is.
Ma kilencvenheten vannak a szövetkezetben, nagyrészt női dolgozók. Az egyik részleg hatalmas termében csupán nők dolgoznak, igen nagy szorgalommal és szaktudással. Ez a nőiszabó részleg. De van építőipari és lakatos—kovács részlegük is, amely környék-szerte híres jó munkájáról.
Harminc lány és asszony
Pontosan ennyien készítik a gyermekfehérneműt, alsóruhákat, amelyeket az egész országba szállítanak. A lányok és asszonyok nagy része sajószentpéteri, s ma már nemcsak megszerette, de ragaszkodik is a szövetkezethez. Annak ellenére, hogy vannak gondok, bajok, az emberek megszerették egymást, igen jó kis kollektívában élnek. Smida Mária, Török Teréz, Simon Lászlóné, Gyapai Istvánné és a többiek hosszú ideje munkálkodnak, hogy a szövetkezet a minőségi áruval szerezze meg a hírnevét az országban. Mert bizony nem könnyű a dolguk. Nehéz versenyezniük a jól felszerelt, teljesen gépesített nagy ruhagyárakkal.
Amiről nem szívesen beszélnek
Nem, nem titkolják, de nem is szívesen beszélnek arról, hogy a féléves tervet nem sikerült teljesíteniük. De ennek több oka van: akik a tervet készítették, nem vették figyelembe a szövetkezet jelenlegi kapacitását. A gépi berendezés is elavult kissé és az anyagot is késve kapták meg több esetben a textilértékesítő vállalattól. A megrendelt 4200 méter anyag helyett csak 2000 métert kaptak.
— A harmadik negyedéves tervet azonban már teljesíteni fogjuk — mondotta a főkönyvelő, majd a szövetkezet terveiről beszélt.
Az elnök Pestre utazott
Bevezetik a szalagrendszerű termelést, tovább gépesítenek. Az elnök, Csízik János, éppen, most utazott Budapestre, hogy tárgyaljon a szövetkezet nagy terveiről. Mert valóban nagy és szép terveket akarnak megvalósítani. Erről beszélt Taszner Zsuzsa szalagvezető, aki egyben raktáros is, adminisztrátor is és szállításirányító is a szövetkezetben. Fémfeliratú címkéket akarnak gyártani, külföldi megrendelés is lenne ezekre a kis címkékre, amelyeket az ipar és kereskedelem sok területén lehetne használni. Szőnyegporolót is szeretnének gyártani, műanyagból bevont acélhuzalokból. Egyszóval a tíz év nem telt el nyomtalanul a ktsz fölött, de most azt akarják, hogy még jobban gazdagodjanak a következő években. Jelenleg havonta 600-700 ezer forint a szövetkezet termelési értéke, a harmadik negyedévben 1 millió 900 ezer forint értékű anyagot kell elkészíteniük, s mindez bizony jelenleg nagy erőfeszítésbe kerül.
Bíznak a szövetkezet erejében
S ha még sok gonddal, bajjal kell küzdeniük, bíznak a szövetkezetben, mert az elmúlt évek során bebizonyosodott: biztos kenyeret, biztos megélhetést nyújtott a ktsz, a közösségi munka. S ha terveiket — megfelelő támogatás mellett — sikerül valóra váltani, akkor a vegyesipari ktsz lesz Sajószentpéter leggazdagabb szövetkezete. Ezekkel a gondolatokkal készülnek a 10 éves évforduló megünneplésére, ahol a kőművesek, kovácsok, ácsok és varrónők, lakatosok és szalagvezetők, a ktsz vezetőivel együtt leltárt készítenek a tíz esztendő munkájáról. S a leltár minden bizonnyal gazdag eredményekkel zárul.
Kiss B.
Tweet
Megosztás Facebook-on
Megosztás LinkedIn-en
Vissza
Sajószentpéter anno (26. rész)
Kisipar a nagyüzemek árnyékában
Sorozatunkban már megemlékeztünk a település fejlődését leginkább meghatározó két nagyipari foglalkoztatóról: a szénbányáról és az üveggyárról. Most az ezek árnyékban arról az életképesnek maradni akaró kisvállalkozási formáról lesz szó, amely kevesebb családnak adott ugyan kenyeret, de a szolgáltatás számos területén tevékenykedve szintén nagyon fontos feladatokat látott el. A különböző szakmák képviselőinek közös vállalkozási formáját akkoriban a termelő szövetkezet jelentette, a mezőgazdaságban létrehozott szövetkezetek mellett Sajószentpéteren az 1951-ben megalakult a vegyesipari kisipari termelő szövetkezet is, amely sok női munkavállalónak nyújtott kereseti lehetőséget. Tevékenységük sikereiről, nehézségeiről hatvanegy évvel ezelőtt, a tizedik „születésnapjukon” az Észak-Magyarország (1961. szeptember 21-én) megjelent írásában olvashattak az érdeklődők:
„Leltárt készítenek
Tíz éves a Sajószentpéteri Vegyesipari Ktsz
Tíz évvel ezelőtt, tizenkét dolgozóval alakult meg a Sajószentpéteri Vegyesipari Ktsz. Nagyrészt kőművesek és egy szíjgyártó hozta létre a szövetkezetét, amely most készül az évforduló megünneplésére. Ebből az alkalomból kerestük fel a szövetkezetet, amelynek Csipke István főkönyvelő is alapító tagja volt, s most jogos büszkeséggel beszél a 10 év alatt elért eredményekről. No, meg a gondokról is.
Ma kilencvenheten vannak a szövetkezetben, nagyrészt női dolgozók. Az egyik részleg hatalmas termében csupán nők dolgoznak, igen nagy szorgalommal és szaktudással. Ez a nőiszabó részleg. De van építőipari és lakatos—kovács részlegük is, amely környék-szerte híres jó munkájáról.
Harminc lány és asszony
Pontosan ennyien készítik a gyermekfehérneműt, alsóruhákat, amelyeket az egész országba szállítanak. A lányok és asszonyok nagy része sajószentpéteri, s ma már nemcsak megszerette, de ragaszkodik is a szövetkezethez. Annak ellenére, hogy vannak gondok, bajok, az emberek megszerették egymást, igen jó kis kollektívában élnek. Smida Mária, Török Teréz, Simon Lászlóné, Gyapai Istvánné és a többiek hosszú ideje munkálkodnak, hogy a szövetkezet a minőségi áruval szerezze meg a hírnevét az országban. Mert bizony nem könnyű a dolguk. Nehéz versenyezniük a jól felszerelt, teljesen gépesített nagy ruhagyárakkal.
Amiről nem szívesen beszélnek
Nem, nem titkolják, de nem is szívesen beszélnek arról, hogy a féléves tervet nem sikerült teljesíteniük. De ennek több oka van: akik a tervet készítették, nem vették figyelembe a szövetkezet jelenlegi kapacitását. A gépi berendezés is elavult kissé és az anyagot is késve kapták meg több esetben a textilértékesítő vállalattól. A megrendelt 4200 méter anyag helyett csak 2000 métert kaptak.
— A harmadik negyedéves tervet azonban már teljesíteni fogjuk — mondotta a főkönyvelő, majd a szövetkezet terveiről beszélt.
Az elnök Pestre utazott
Bevezetik a szalagrendszerű termelést, tovább gépesítenek. Az elnök, Csízik János, éppen, most utazott Budapestre, hogy tárgyaljon a szövetkezet nagy terveiről. Mert valóban nagy és szép terveket akarnak megvalósítani. Erről beszélt Taszner Zsuzsa szalagvezető, aki egyben raktáros is, adminisztrátor is és szállításirányító is a szövetkezetben. Fémfeliratú címkéket akarnak gyártani, külföldi megrendelés is lenne ezekre a kis címkékre, amelyeket az ipar és kereskedelem sok területén lehetne használni. Szőnyegporolót is szeretnének gyártani, műanyagból bevont acélhuzalokból. Egyszóval a tíz év nem telt el nyomtalanul a ktsz fölött, de most azt akarják, hogy még jobban gazdagodjanak a következő években. Jelenleg havonta 600-700 ezer forint a szövetkezet termelési értéke, a harmadik negyedévben 1 millió 900 ezer forint értékű anyagot kell elkészíteniük, s mindez bizony jelenleg nagy erőfeszítésbe kerül.
Bíznak a szövetkezet erejében
S ha még sok gonddal, bajjal kell küzdeniük, bíznak a szövetkezetben, mert az elmúlt évek során bebizonyosodott: biztos kenyeret, biztos megélhetést nyújtott a ktsz, a közösségi munka. S ha terveiket — megfelelő támogatás mellett — sikerül valóra váltani, akkor a vegyesipari ktsz lesz Sajószentpéter leggazdagabb szövetkezete. Ezekkel a gondolatokkal készülnek a 10 éves évforduló megünneplésére, ahol a kőművesek, kovácsok, ácsok és varrónők, lakatosok és szalagvezetők, a ktsz vezetőivel együtt leltárt készítenek a tíz esztendő munkájáról. S a leltár minden bizonnyal gazdag eredményekkel zárul.
Kiss B.
Tweet
Megosztás Facebook-on
Megosztás LinkedIn-en
Vissza