2022. október 10. (hétfő) 07:08
Sajószentpéter, kisállomás, egy perc...
Egy vidéki település, különösen egy járási székhely, és bányászati központ az ország vérkeringésébe csak akkor tud bekapcsolódni, ha a közlekedés fejlettsége lehetővé teszi a minél könnyebb, és gyorsabb megközelíthetőségét. A megyeszékhely, a fejlettebb iparváros Miskolc elérése, a munkába járás megkönnyítése jelentette egykor Sajószentpéteren sokak számára ehhez az első lépést. Egy 98 évvel ezelőtti esemény is ezt bizonyítja, amelyről a Miskolci Reggeli Hírlap 1924. szeptember 11-én megjelent számában olvashattak a község lakói.
„— Sajószentpéteren átadták a forgalomnak a második állomást.
Nagy eseménye volt szerdán a sajószentpéterieknek. A miskolci üzletvezetőség forgalmi osztálya szerdán, szeptember 10-én adta át a forgalomnak Sajószentpéter új állomását, amely a régi nagy állomásépület mellett lényegesen megkönnyíti e népes járási székhely lakói vasúti forgalmának lebonyolítását. Az új kisállomás, egyelőre Sajószentpéter 3. számú, Sajóecseg felé fekvő, a falu legvégén, a vásártér melletti őrházban lesz, de előrelátható forgalmára tekintettel, rövidesen kiépítik szabályszerű állomásépületté.
A második állomás létesítése a jelenlegi állomás fekvése miatt vált szükségessé Sajószentpéteren. Ez a nagyközség akként fejlődött az utóbbi tíz évben, hogy utcáinak nagy része az állomás épülettől egy órányira esett. Az egy órás utat akarták megrövidíteni az állomástól messzebb lakók azzal, hogy a község másik végére az egyik őrháznak megállóhellyé alakítását kérelmezték. Éppen 10 évvel ezelőtt indult meg a község lakóinak erre irányuló akciója, ami évek sora óta az üzletvezetőséget is foglalkoztatta. A második megállóhely létesítéséhez a napokban az üzletvezetőség felterjesztésére a kereskedelemügyi miniszter is hozzájárult és szeptember 10-ben jelölték meg a napot, amikor a vonatok az új második állomáson is megállanak Sajószentpéteren. Amíg az új, második vasúti megállóhely forgalma nem növekszik, addig egy percig vesztegel majd itt minden személyvonat. Később hosszabb várakozási időt szentelnek az új állomásnak, ha az ehhez szükséges épületet is felépítik.
Az új megállóhely forgalomnak átadása, habár nagyjelentőségű esemény, minden formalizmus nélkül megy majd végbe szerdán, amikor először áll meg a vonat itt és a kalauz elkiáltja:
Sajószentpéter, kisállomás egy perc...”
Ez az egy perc, ez a megálló akkoriban hatalmas lépést jelentett a megyeszékhely elérésének útján. Hogy az eltelt közel egy évszázad alatt mi valósult meg az akkori tervekből, és mennyire szorította ki a vasúti közlekedést az autóbusz, azt ma már mindenki ismerheti. A község fejlődésének történetéből természetesen ez az akkor történelminek számító lépés – mint ahogyan sok más hasonló - sem maradhatott ki.
Sajószentpéter anno (28. rész)
Sajószentpéter, kisállomás, egy perc...
Egy vidéki település, különösen egy járási székhely, és bányászati központ az ország vérkeringésébe csak akkor tud bekapcsolódni, ha a közlekedés fejlettsége lehetővé teszi a minél könnyebb, és gyorsabb megközelíthetőségét. A megyeszékhely, a fejlettebb iparváros Miskolc elérése, a munkába járás megkönnyítése jelentette egykor Sajószentpéteren sokak számára ehhez az első lépést. Egy 98 évvel ezelőtti esemény is ezt bizonyítja, amelyről a Miskolci Reggeli Hírlap 1924. szeptember 11-én megjelent számában olvashattak a község lakói.
„— Sajószentpéteren átadták a forgalomnak a második állomást.
Nagy eseménye volt szerdán a sajószentpéterieknek. A miskolci üzletvezetőség forgalmi osztálya szerdán, szeptember 10-én adta át a forgalomnak Sajószentpéter új állomását, amely a régi nagy állomásépület mellett lényegesen megkönnyíti e népes járási székhely lakói vasúti forgalmának lebonyolítását. Az új kisállomás, egyelőre Sajószentpéter 3. számú, Sajóecseg felé fekvő, a falu legvégén, a vásártér melletti őrházban lesz, de előrelátható forgalmára tekintettel, rövidesen kiépítik szabályszerű állomásépületté.
A második állomás létesítése a jelenlegi állomás fekvése miatt vált szükségessé Sajószentpéteren. Ez a nagyközség akként fejlődött az utóbbi tíz évben, hogy utcáinak nagy része az állomás épülettől egy órányira esett. Az egy órás utat akarták megrövidíteni az állomástól messzebb lakók azzal, hogy a község másik végére az egyik őrháznak megállóhellyé alakítását kérelmezték. Éppen 10 évvel ezelőtt indult meg a község lakóinak erre irányuló akciója, ami évek sora óta az üzletvezetőséget is foglalkoztatta. A második megállóhely létesítéséhez a napokban az üzletvezetőség felterjesztésére a kereskedelemügyi miniszter is hozzájárult és szeptember 10-ben jelölték meg a napot, amikor a vonatok az új második állomáson is megállanak Sajószentpéteren. Amíg az új, második vasúti megállóhely forgalma nem növekszik, addig egy percig vesztegel majd itt minden személyvonat. Később hosszabb várakozási időt szentelnek az új állomásnak, ha az ehhez szükséges épületet is felépítik.
Az új megállóhely forgalomnak átadása, habár nagyjelentőségű esemény, minden formalizmus nélkül megy majd végbe szerdán, amikor először áll meg a vonat itt és a kalauz elkiáltja:
Sajószentpéter, kisállomás egy perc...”
Ez az egy perc, ez a megálló akkoriban hatalmas lépést jelentett a megyeszékhely elérésének útján. Hogy az eltelt közel egy évszázad alatt mi valósult meg az akkori tervekből, és mennyire szorította ki a vasúti közlekedést az autóbusz, azt ma már mindenki ismerheti. A község fejlődésének történetéből természetesen ez az akkor történelminek számító lépés – mint ahogyan sok más hasonló - sem maradhatott ki.
Kiss B.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza