2022. november 15. (kedd) 10:40
Győzött az igazság
Sajószentpéter múltját megidéző sorozatunkban a város számára oly sok dicsőséget szerző sportegyesület életének eseményi sem maradhatnak ki. Az ilyen témájú darab a legendás Borsodi Bányász később több mint egy évtizednyi időt az élvonalban eltöltő női kézilabdacsapat történetének egyik legfájóbb epizódját elevenítettük fel. A naptár jóvoltából a mai rész a legeredményesebb sportág, az 1959-ben alapított ökölvívó szakosztály első sikeréről szól, amelyet szintén nem küzdőtéren, hanem egészen máshol akartak megakadályozni. A legszomorúbb számomra – főképpen, azért, mert biztos vagyok benne: ma sem példa nélküli a magyar sportban -, hogy éppen az ifjúsági sportolók sport tisztaságába vetett hitét akarták (szemtől szemben, tisztán győzzön a felkészültebb, a jobb) ezzel akarva-akaratlanul is megingatni. De végül - mint mindig sajnos leginkább a mesében – győzött az igazság.
A 61 évvel ezelőtt történt események első - „Pokol” címmel is illethető - fejezetét az Észak-Magyarország november 12-i számának sportrovata örökítette meg:
„Így úszott el a bajnokság...
Egerben játszották le a területi ifjúsági ökölvívó csapatbajnokság döntő mérkőzését. Az Egri ITSK-nak a Borsodi Bányász volt az ellenfele. Óriási érdeklődés mellett került sor a viadalra és a sajószentpéteri ökölvívók kiválóan kezdtek: 8:2-es vezetésre tettek szert. Már-már úgy látszott, hogy győztesen hagyják el a szorítót, amikor néhány pontozóbírói tévedés után 10:10-re alakult a mérkőzés állása. Még mindig remény volt a győzelemre, hiszen a sajószentpéteriek nehézsúlyú ökölvívója, Herédi igen jó formában volt. Kiválóan küzdött a szorítóban és pontelőnyre tett szert. Ellenfelét kétszer is megintették szabálytalanság miatt. A második megintés után mindenki arra gondolt, hogy a mérkőzés vezetője — miután mindkét ökölvívót a középre hívta — lelépteti az egri ökölvívót. A jelenlévők csodálkozva hallották a vezető bíró közlését, aki bejelentette, hogy szabálytalankodásért mindkét (!) ökölvívót lelépteti és a nehézsúlyban nem hirdet eredményt.
10:10 maradt tehát az eredmény, s ez nem volt elegendő a Borsodi Bányásznak a bajnokság megnyeréséhez. Haris László, a Borsodi Bányász ökölvívó edzője mondotta el a fenti esetet, amely felháborodást váltott ki a megye ökölvívó kedvelőinek táborában.”
Egy hét elteltével, november 19-én újra jelentkezett a megyei lap, hogy a történet második – „Mennyország” című - fejezetét is bemutassa a sajószentpéteri sportkedvelőknek:
„ Mégsem »úszott« el a bajnokság
Néhány nappal ezelőtt arról írtunk, hogy a Borsodi Bányász ifjúsági ökölvívó csapata az Egerben lejátszott mérkőzést játékvezetői hibák sorozata után csak döntetlen végeredménnyel fejezte be. Azt is megírtuk, hogy a döntetlen nem volt elegendő ahhoz, hogy a Borsodi Bányász fiataljai nyerjék meg a területi ökölvívó ifjúsági csapatbajnokságot.
Azóta nem sok idő telt el, mégis érdekes változásról számolhatunk be. Az történt ugyanis, hogy az egri vezetők jogosulatlanul, hamis igazolvánnyal szerepeltették egyik ökölvívójukat, s ez a szabálytalanság kitudódott. A Borsodi Bányász vezetői óvást emeltek a szabálytalanság miatt, a szövetség az óvást elfogadta és a mérkőzést 12:8 arányban a sajószentpéteri fiatalok javára írta.
A szövetség igazságos döntése folytán a Borsodi Bányász fiatal csapata megnyerte a területi ökölvívó ifjúsági csapatbajnokságot. A bányászok szakosztálya mindössze két esztendős múltra tekinthet vissza, s az elért siker azt igazolja, hogy Sajószentpéteren szakszerű munkát végeztek az ökölvívó szakosztálynál, Haris László edző vezetésével.
Vasárnap délelőtt 10 órakor a Borsodi Bányász területi bajnok ifjúsági csapata utolsó mérkőzését játssza le a bajnokság során, és a találkozó végén ünnepélyes keretek között osztják ki a keményöklű bányászgyerekeknek, a bajnokság jól megérdemelt jutalmát, az aranyérmeket.”
A jó sajószentpéteri szakmai munkát mi sem bizonyítja jobban, minthogy az 1961. évi megyei egyéni bajnokságról hat aranyérmet elhozó Borsodi Bányász mellett a 103-as Iskola is képviseltette magát a mezőnyben, amelyben rajtuk kívül olyan csapatokat is találhattunk, mint Eger, Gyöngyösi Bányász, Ózd, Kisvárda, Nyíregyháza és Miskolc. Ez a hazai siker, tudjuk, csak a kezdet, amelyet számtalan követett még az évek alatt, amelyre az 1989. évi első osztályú csapatbajnoki győzelem és az egyéni bajnokság négy arany, két ezüst, és két bronzérme tette fel a koronát. Természetesen a nemzetközi porondon is megmérettek versenyzőink, és legtöbbször ott sem találtattak könnyűnek. De erről még remélhetőleg a későbbiekben bővebben is szót ejthetünk.
Sajószentpéter anno (39. rész)
Győzött az igazság
Sajószentpéter múltját megidéző sorozatunkban a város számára oly sok dicsőséget szerző sportegyesület életének eseményi sem maradhatnak ki. Az ilyen témájú darab a legendás Borsodi Bányász később több mint egy évtizednyi időt az élvonalban eltöltő női kézilabdacsapat történetének egyik legfájóbb epizódját elevenítettük fel. A naptár jóvoltából a mai rész a legeredményesebb sportág, az 1959-ben alapított ökölvívó szakosztály első sikeréről szól, amelyet szintén nem küzdőtéren, hanem egészen máshol akartak megakadályozni. A legszomorúbb számomra – főképpen, azért, mert biztos vagyok benne: ma sem példa nélküli a magyar sportban -, hogy éppen az ifjúsági sportolók sport tisztaságába vetett hitét akarták (szemtől szemben, tisztán győzzön a felkészültebb, a jobb) ezzel akarva-akaratlanul is megingatni. De végül - mint mindig sajnos leginkább a mesében – győzött az igazság.
A 61 évvel ezelőtt történt események első - „Pokol” címmel is illethető - fejezetét az Észak-Magyarország november 12-i számának sportrovata örökítette meg:
„Így úszott el a bajnokság...
Egerben játszották le a területi ifjúsági ökölvívó csapatbajnokság döntő mérkőzését. Az Egri ITSK-nak a Borsodi Bányász volt az ellenfele. Óriási érdeklődés mellett került sor a viadalra és a sajószentpéteri ökölvívók kiválóan kezdtek: 8:2-es vezetésre tettek szert. Már-már úgy látszott, hogy győztesen hagyják el a szorítót, amikor néhány pontozóbírói tévedés után 10:10-re alakult a mérkőzés állása. Még mindig remény volt a győzelemre, hiszen a sajószentpéteriek nehézsúlyú ökölvívója, Herédi igen jó formában volt. Kiválóan küzdött a szorítóban és pontelőnyre tett szert. Ellenfelét kétszer is megintették szabálytalanság miatt. A második megintés után mindenki arra gondolt, hogy a mérkőzés vezetője — miután mindkét ökölvívót a középre hívta — lelépteti az egri ökölvívót. A jelenlévők csodálkozva hallották a vezető bíró közlését, aki bejelentette, hogy szabálytalankodásért mindkét (!) ökölvívót lelépteti és a nehézsúlyban nem hirdet eredményt.
10:10 maradt tehát az eredmény, s ez nem volt elegendő a Borsodi Bányásznak a bajnokság megnyeréséhez. Haris László, a Borsodi Bányász ökölvívó edzője mondotta el a fenti esetet, amely felháborodást váltott ki a megye ökölvívó kedvelőinek táborában.”
Egy hét elteltével, november 19-én újra jelentkezett a megyei lap, hogy a történet második – „Mennyország” című - fejezetét is bemutassa a sajószentpéteri sportkedvelőknek:
„ Mégsem »úszott« el a bajnokság
Néhány nappal ezelőtt arról írtunk, hogy a Borsodi Bányász ifjúsági ökölvívó csapata az Egerben lejátszott mérkőzést játékvezetői hibák sorozata után csak döntetlen végeredménnyel fejezte be. Azt is megírtuk, hogy a döntetlen nem volt elegendő ahhoz, hogy a Borsodi Bányász fiataljai nyerjék meg a területi ökölvívó ifjúsági csapatbajnokságot.
Azóta nem sok idő telt el, mégis érdekes változásról számolhatunk be. Az történt ugyanis, hogy az egri vezetők jogosulatlanul, hamis igazolvánnyal szerepeltették egyik ökölvívójukat, s ez a szabálytalanság kitudódott. A Borsodi Bányász vezetői óvást emeltek a szabálytalanság miatt, a szövetség az óvást elfogadta és a mérkőzést 12:8 arányban a sajószentpéteri fiatalok javára írta.
A szövetség igazságos döntése folytán a Borsodi Bányász fiatal csapata megnyerte a területi ökölvívó ifjúsági csapatbajnokságot. A bányászok szakosztálya mindössze két esztendős múltra tekinthet vissza, s az elért siker azt igazolja, hogy Sajószentpéteren szakszerű munkát végeztek az ökölvívó szakosztálynál, Haris László edző vezetésével.
Vasárnap délelőtt 10 órakor a Borsodi Bányász területi bajnok ifjúsági csapata utolsó mérkőzését játssza le a bajnokság során, és a találkozó végén ünnepélyes keretek között osztják ki a keményöklű bányászgyerekeknek, a bajnokság jól megérdemelt jutalmát, az aranyérmeket.”
A jó sajószentpéteri szakmai munkát mi sem bizonyítja jobban, minthogy az 1961. évi megyei egyéni bajnokságról hat aranyérmet elhozó Borsodi Bányász mellett a 103-as Iskola is képviseltette magát a mezőnyben, amelyben rajtuk kívül olyan csapatokat is találhattunk, mint Eger, Gyöngyösi Bányász, Ózd, Kisvárda, Nyíregyháza és Miskolc. Ez a hazai siker, tudjuk, csak a kezdet, amelyet számtalan követett még az évek alatt, amelyre az 1989. évi első osztályú csapatbajnoki győzelem és az egyéni bajnokság négy arany, két ezüst, és két bronzérme tette fel a koronát. Természetesen a nemzetközi porondon is megmérettek versenyzőink, és legtöbbször ott sem találtattak könnyűnek. De erről még remélhetőleg a későbbiekben bővebben is szót ejthetünk.
Kiss B.
Fotó forrás: Péteri Páholy Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza