2022. november 16. (szerda) 09:15
Lévay József Könyvtár 1972-ben
A II. világháború után hiába lett a magyar kőszénbányászat egyik északi központja, és kezelte a bányászokat kiemelten az új politikai kurzus, a közigazgatás átalakításával mégis elvesztette hosszú évtizedeken át hordozott járási székhely szerepét. Az egykori rangjára utaló utolsó intézmény, a járási könyvtár még két évtizeden át állta a sarat, míg 1972-ben az is el nem esett. Ennek állított emléket az Észak-Magyarország 1972. november 18-án megjelent számában a település szülötte, Benedek Miklós:
„LAKOSONKÉNT ÉVI 93 FILLÉR
Nagyközségi könyvtár, Sajószentpéter
HAT ÉS FÉL HÓNAPPAL ezelőtt megszűnt Sajószentpéteren az utolsó járási jellegű intézmény, a járási könyvtár. A miskolci járási könyvtár ugyanis itt működött. 1972. május 1-ig 45 község, illetve ugyanannyi könyvtár munkáját irányította. Ekkor a központi járás módszertani irányító munkáját a megyei könyvtári intézmény vette át, szükségtelenné lett külön járási könyvtár fenntartása Sajószentpéteren. Az irányító apparátus bekerült a megyei létszámba, és Sajószentpéteren, mint nagyközségi könyvtár dolgozik tovább a megmaradt kis kollektíva, és természetesen maga az intézmény.
*
A nagyközségi könyvtár négy fiókkal rendelkezik, azok közül egyik Dusnok-pusztán, a Sajószentpéterhez tartozó településen, egy a régi II-es aknán, a jelenlegi Elzett-gyártelepen, egy az ifjúsági házban, egy pedig a szülőotthonban működik. A könyvtár központja nagyon vonzó. Helyiségeit, beosztását tekintve kitűnő az elhelyezése. A gyermekkönyvtár teljesen különválasztva, három helyiségből áll. A felnőtt könyvtár beosztása is nagyon jó, böngészésre, helyben olvasásra kiválóan alkalmas. Otthonos, tágas, s bizonyára sok más könyvtár irigyli is ezért az elhelyezésért. (Érdemes megjegyezni, hogy hajdan nem jártak szívesen ezekbe a helyiségekbe a sajószentpéteriek. Ahol a gyermekkönyvtár van, a járásbírósági elnök irodája és a büntető tárgyalóterem, a felnőtt részleg helyén pedig a járási adóhivatal volt. De ez a mai könyvtárlátogatók többségének teljesen mindegy. Negyven éven felüli látogató mindössze 159 akad.)
*
Sajószentpéteren van még egy könyvtár, amely területi jelleggel lát el közkönyvtári feladatokat. Ez a község másik felében, a bányatelepen van; a Bányász Szakszervezet könyvtára. Tagadhatatlan, hogy ez a könyvtár a község felső végében erős „konkurrencia”. Sok olvasót elvon a nagyközségi könyvtártól, de hát ez a verseny nemes verseny, amelyben vesztes nem lehet. Az is tagadhatatlan. hogy az „alvégen”, tehát a nagyközségi könyvtár felé eső településrészeken kevesebb a kulturális érdeklődés, mint az ipari foglalkoztatottak lakta részeken. Ennek ellenére nem lehet panasz az olvasottságra. Jelenleg 18 200 kötet gazdája ez a könyvtár, és 641 gyermekkorú és 950 idősebb beiratkozott olvasója van jelenleg. (A három iskolában és az üveggyárban külön működik könyvtár.) Az olvasók, mint már jeleztük, többségben nem az idősebb korosztályhoz tartoznak, negyven éven aluliak, és a Kívánságkönyv bejegyzései igen érdekes adatokat árulnak el az olvasói igényekről. Tagadhatatlan, hogy sok bestsellert és kalandos könyvet is keresnek, de a bejegyzéseknek legalább a fele valóban az értékesebb irodalmat igényli. Az indokok, hogy miért pont a bejegyzett könyvet keresik, sokszínűek, érdekesek, árulkodóak. De azt is elárulják, hogy egy-egy értékes műnek nagyon jó a szájpropagandája is.
*
Ezekkel az igényekkel lépést tartani, bizony, nem könnyű. Míg korábban, amikor járási könyvtárként működött az intézmény, 18 ezer forint volt az évi beszerzési keret, most lecsökkent 13 ezerre. Figyelembe véve a könyvárakat, a növekvő kiadási számokat, bizony, nem kicsi az eltolódás az olvasók igénye, a könyvek megjelenése és a beszerzési lehetőségek között. Míg 1970-ben lakosonként évi 1,29 forint, 1971-ben 1,07 forint jutott könyvbeszerzésre, ebben az évben egy sajószentpéteri lakosra évi könyvbeszerzési keretként mindössze 93 fillér jut. Ez nagyon kevés még akkor is, ha a nagyközség költségvetése többet nem bír. Sajószentpéteren vannak közületek, amelyeknek dolgozói igénybe veszik a könyvtárat, tehát valamilyen társadalmi támogatás feltétlenül szükséges lenne. Nem kis gond Heidrich Lászlóné könyvtárvezetőnek és munkatársainak a szűkös keretekkel való gazdálkodás. Szinte több munkát jelent, mint a tartalmi feladatok ellátása.
*
A könyvtár Lévay József nevét viseli. Éppen ma van a Sajószentpéteren született költő, megyei főhivatalnok, a Mikes, a Szüretünk írója születésének 147. évfordulója. Az év más időszakaiban is, de most különösen sokan keresnék Lévay műveit, meg a vele kapcsolatos irodalmat. Saját művei bizony vékonyak voltak maradandó nagyon kevés, a róla szóló művek is alig-alig lelhetők fel valahol.
*
A SAJÓSZENTPÉTERI olvasónak teljesen közömbös a könyvtár státusza. Nem érdekli, hogy járási vagy nagyközségi rangot visel-e. Irodalomhoz akar jutni. Lehetőleg minél nagyobb választékban, minél frissebbhez. És nehezen veszi tudomásul, hogy az őrá jutó, évi 93 fillérből nehéz a könyvbeszerzés.”
Ma már sajnos az egyetlen fiókja nélkül maradt Lévay József Városi Könyvtár is keresi a maga helyét a felgyorsult digitális világunkban, és rendezvényein keresztül leginkább a fiatal generációk érdeklődését, olvasási kedvét igyekszik több-kevesebb sikerrel felkelteni. Csupán egyetlen dolog nem változott azóta sem: a szűkösre szabott anyagi lehetőségük.
Sajószentpéter anno (40. rész)
Lévay József Könyvtár 1972-ben
A II. világháború után hiába lett a magyar kőszénbányászat egyik északi központja, és kezelte a bányászokat kiemelten az új politikai kurzus, a közigazgatás átalakításával mégis elvesztette hosszú évtizedeken át hordozott járási székhely szerepét. Az egykori rangjára utaló utolsó intézmény, a járási könyvtár még két évtizeden át állta a sarat, míg 1972-ben az is el nem esett. Ennek állított emléket az Észak-Magyarország 1972. november 18-án megjelent számában a település szülötte, Benedek Miklós:
„LAKOSONKÉNT ÉVI 93 FILLÉR
Nagyközségi könyvtár, Sajószentpéter
HAT ÉS FÉL HÓNAPPAL ezelőtt megszűnt Sajószentpéteren az utolsó járási jellegű intézmény, a járási könyvtár. A miskolci járási könyvtár ugyanis itt működött. 1972. május 1-ig 45 község, illetve ugyanannyi könyvtár munkáját irányította. Ekkor a központi járás módszertani irányító munkáját a megyei könyvtári intézmény vette át, szükségtelenné lett külön járási könyvtár fenntartása Sajószentpéteren. Az irányító apparátus bekerült a megyei létszámba, és Sajószentpéteren, mint nagyközségi könyvtár dolgozik tovább a megmaradt kis kollektíva, és természetesen maga az intézmény.
*
A nagyközségi könyvtár négy fiókkal rendelkezik, azok közül egyik Dusnok-pusztán, a Sajószentpéterhez tartozó településen, egy a régi II-es aknán, a jelenlegi Elzett-gyártelepen, egy az ifjúsági házban, egy pedig a szülőotthonban működik. A könyvtár központja nagyon vonzó. Helyiségeit, beosztását tekintve kitűnő az elhelyezése. A gyermekkönyvtár teljesen különválasztva, három helyiségből áll. A felnőtt könyvtár beosztása is nagyon jó, böngészésre, helyben olvasásra kiválóan alkalmas. Otthonos, tágas, s bizonyára sok más könyvtár irigyli is ezért az elhelyezésért. (Érdemes megjegyezni, hogy hajdan nem jártak szívesen ezekbe a helyiségekbe a sajószentpéteriek. Ahol a gyermekkönyvtár van, a járásbírósági elnök irodája és a büntető tárgyalóterem, a felnőtt részleg helyén pedig a járási adóhivatal volt. De ez a mai könyvtárlátogatók többségének teljesen mindegy. Negyven éven felüli látogató mindössze 159 akad.)
*
Sajószentpéteren van még egy könyvtár, amely területi jelleggel lát el közkönyvtári feladatokat. Ez a község másik felében, a bányatelepen van; a Bányász Szakszervezet könyvtára. Tagadhatatlan, hogy ez a könyvtár a község felső végében erős „konkurrencia”. Sok olvasót elvon a nagyközségi könyvtártól, de hát ez a verseny nemes verseny, amelyben vesztes nem lehet. Az is tagadhatatlan. hogy az „alvégen”, tehát a nagyközségi könyvtár felé eső településrészeken kevesebb a kulturális érdeklődés, mint az ipari foglalkoztatottak lakta részeken. Ennek ellenére nem lehet panasz az olvasottságra. Jelenleg 18 200 kötet gazdája ez a könyvtár, és 641 gyermekkorú és 950 idősebb beiratkozott olvasója van jelenleg. (A három iskolában és az üveggyárban külön működik könyvtár.) Az olvasók, mint már jeleztük, többségben nem az idősebb korosztályhoz tartoznak, negyven éven aluliak, és a Kívánságkönyv bejegyzései igen érdekes adatokat árulnak el az olvasói igényekről. Tagadhatatlan, hogy sok bestsellert és kalandos könyvet is keresnek, de a bejegyzéseknek legalább a fele valóban az értékesebb irodalmat igényli. Az indokok, hogy miért pont a bejegyzett könyvet keresik, sokszínűek, érdekesek, árulkodóak. De azt is elárulják, hogy egy-egy értékes műnek nagyon jó a szájpropagandája is.
*
Ezekkel az igényekkel lépést tartani, bizony, nem könnyű. Míg korábban, amikor járási könyvtárként működött az intézmény, 18 ezer forint volt az évi beszerzési keret, most lecsökkent 13 ezerre. Figyelembe véve a könyvárakat, a növekvő kiadási számokat, bizony, nem kicsi az eltolódás az olvasók igénye, a könyvek megjelenése és a beszerzési lehetőségek között. Míg 1970-ben lakosonként évi 1,29 forint, 1971-ben 1,07 forint jutott könyvbeszerzésre, ebben az évben egy sajószentpéteri lakosra évi könyvbeszerzési keretként mindössze 93 fillér jut. Ez nagyon kevés még akkor is, ha a nagyközség költségvetése többet nem bír. Sajószentpéteren vannak közületek, amelyeknek dolgozói igénybe veszik a könyvtárat, tehát valamilyen társadalmi támogatás feltétlenül szükséges lenne. Nem kis gond Heidrich Lászlóné könyvtárvezetőnek és munkatársainak a szűkös keretekkel való gazdálkodás. Szinte több munkát jelent, mint a tartalmi feladatok ellátása.
*
A könyvtár Lévay József nevét viseli. Éppen ma van a Sajószentpéteren született költő, megyei főhivatalnok, a Mikes, a Szüretünk írója születésének 147. évfordulója. Az év más időszakaiban is, de most különösen sokan keresnék Lévay műveit, meg a vele kapcsolatos irodalmat. Saját művei bizony vékonyak voltak maradandó nagyon kevés, a róla szóló művek is alig-alig lelhetők fel valahol.
*
A SAJÓSZENTPÉTERI olvasónak teljesen közömbös a könyvtár státusza. Nem érdekli, hogy járási vagy nagyközségi rangot visel-e. Irodalomhoz akar jutni. Lehetőleg minél nagyobb választékban, minél frissebbhez. És nehezen veszi tudomásul, hogy az őrá jutó, évi 93 fillérből nehéz a könyvbeszerzés.”
Ma már sajnos az egyetlen fiókja nélkül maradt Lévay József Városi Könyvtár is keresi a maga helyét a felgyorsult digitális világunkban, és rendezvényein keresztül leginkább a fiatal generációk érdeklődését, olvasási kedvét igyekszik több-kevesebb sikerrel felkelteni. Csupán egyetlen dolog nem változott azóta sem: a szűkösre szabott anyagi lehetőségük.
Kiss B.
Fotó forrás: Észak-Magyarország Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza