ÖnkormányzatPolgármesteri Hivatale-ügyintézésKözérdekű adatokVálasztási információkHíreinkGalériaDokumentumtárX
2022. december 5. (hétfő) 10:30

Sajószentpéter anno (44. rész)

Történelem
news/1313/1313_0.jpgAmikor az üvegfúvó szobor „nyugdíjba vonult” Sajószentpéter fejlődéséért a településen lakóknak sokszor nagy árat kellett fizetniük. Ugyanis ennek feltételeit elsősorban a szénbányászat, és az üveggyártás biztosította számukra. A két legnehezebb, és legveszélyesebb tevékenységek közé besorolt munka, amellyel az itt élők java része biztosítani tudta a megélhetését. Amiért jó néhányan az életükkel, sokan pedig az egészségükkel fizettek. Ennek az ember feletti munkának állít emléket a település központjában ma is álló emblematikus kültéri alkotás, az üvegfúvó szobor, valamint az 1965. december elsején megjelent számában az Észak-Magyarország is:   „Üvegfúvás — tüdő nélkül Kép és valóság - 6 milliós adósságból 5 milliós plusz – Változások Üveggyár, Sajószentpéter. A szakma villanásnyi képe ma is úgy él emlékezetemben, ahogy a korabeli művészek ihletett pillanatokban vászonra festették. Lángot csapó kemencék torkánál verejtékező testű óriás, nyakán kidagadt erek, szájában üvegfúvó pipa. Körülötte sokfajta üvegtárgy, keserves munka terméke. A kép a múlté, csupán az emlékezet őrzi. A mai valóság más. Tüdő nélküli üvegfúvás — roppant mennyiségben, fantasztikus sebességgel. Hajszál pontossággal összeállított technológiával.   Kérdések és válaszok A Sajószentpéteri Üveggyárban 60 millió darab konzerves üveget készítenek egyetlen esztendő alatt. Szalontai Károly igazgatóval beszélgetek egy esztendő göröngyös útjairól. Mert az volt! — Hetvennégy százalékról indultunk, hitét, bizalmát és kedvét vesztett emberekkel... Nagyon nehéz volt. Most ötmilliós pluszunk van. És a termeléssel együtt sok minden megváltozott — mondja az igazgató. Persze, ma is vannak gondok az üveggyár házatáján. Az évekkel ezelőtt kezdett rekonstrukció még mindig félúton van. 1961-ben 28 000 tonna üvegárut termeltek. Akkor volt egy felmérés, és kiderült, hogy a „szűk keresztmetszetek” felszámolása után akár 56 ezret is készíthetne a gyár. Mindenkinek tetszett a lehetőség. A konzervipar pedig sok üveget várt. A kivitelezés során készült egy tanulmány 7 milliós költséggel — egy másik pedig 127 millióval (!!!). Mindkettő reálisnak tűnt. Lassan azért mégiscsak bővítették a kapacitást. Érkezett 3 darab üveggyártó automata gép, majd újabb kettő. Viszont az áramot és levegőt szolgáltató berendezések már alig bírták ezt a terhelést. Ezek az ötletszerű fejlesztési megoldások ideges, kapkodó légkört szültek a gyárban. Idények és feltételek A gyáron belüli „ellentmondás” rossz viszonyt szült a dolgozók és vezetők között. Nem voltak szinkronban az igények és a feltételek. A vezetők mindenáron tervteljesítést akartak. A dolgozók pedig követelték a feltételeket, a szervezett munkakörülményeket. A vezetők között napirenden voltak a torzsalkodások. Néhány vizsgálat után a felügyeleti párt- és gazdasági szervek elmentek egészen a személycserékig. És lassan ismét egyenesbe jött a vállalat. Új módszerek — Ilyen körülmények között kerültem az igazgatói székbe — mondja Szalontai Károly. — Alapelvünk az volt, hogy visszaadjuk az embereknek a munkájukba vetett hitét és egymás iránti bizalmát. Úgy érzem, sikerült ... S ezzel együtt megváltoztattuk az igényeket, én a feltételeket is. Azóta nincs egyéni ügyeskedés — a közösség számlájára. A szerelő csoportot is átszervezték. Új intézkedéseket hoztak az igazgatói alap képzésére és elosztására. Alaposan kidolgozott pontrendszer alapján díjazzák a munkaverseny legjobbjait. Mindenkit munkája szerint. S ezek a látszólag apróságok alapjaiban megváltoztatták az üveggyári helyzetet és hangulatot. 102 százalék a termelékenység, 9 százalék a megtakarítás és 5 milliós a plusz termelés. Talán nyereségfizetés is lesz ... Jobban megy a munka az üveget olvasztó kemencék környékén, s az automaták is fürgébben nyomják a poharakat. Sajószentpéteren „vastüdőből” fújják az üveget — emberi szívvel!” Az üvegfúvó munkás tehát 57 évvel ezelőtt nyugdíjba vonult. Aztán néhány évtizeddel később sokan inkább a „pipát” is újra szívesen kezükbe vették volna, csak ne legyenek munkanélküliek. Amikor a bányászat után a másik kenyéradó szakma, az üveggyártás sem nyugalomba vonult, hanem örökre kihalt Sajószentpéteren.

Kiss B.

Vissza