2022. március 18. (péntek) 09:09
Sajószentpéter a rangos képzőművészei, a hosszú élettel (93 év) megajándékozott költő, műfordító Lévay József mellett egy kimagasló tehetségű előadóművészt is adott a hazának. Pécsi Sándort, az ezerarcú színész-óriást, akinek ötven életévéből az alkotáshoz csupán negyedszázadnyi ideje maradt. Születésének centenáriumán tisztelegjünk emléke előtt.
A nemesi felmenőkkel rendelkező Péchy Sándor és felesége Szalay Margit az I. világháború utáni években Felvidékről menekülni kényszerül, üveggyári munkásként Sajószentpéteren próbál új életet kezdeni. 1922. március 18-án fiúgyermekkel bővül a család, aki április 1-jén a Református Nagytemplomban (ahol akkoriban Lévay József rokona, Vadászy Pál esperes teljesít szolgálatot) a keresztségben a Sándor és József nevet kapja.
A szülők nehéz anyagi körülményei miatt nem sokáig maradnak Sajószentpéteren, vándorolnak Borsod megye településein: a Hernád-parti Kiskinizsen cseperedik, de írni-olvasni már a mai Ormosbányán tanul. A vándorlásba, és a nélkülözésbe belefáradva a szülők útjai elválnak, a kisfiú nevelése nagymamájára, és az anyai nagynénire marad. Ők azt szeretnék, ha „írástudó ember” lenne belőle (pap, vagy jogász), ezért 1932-ben a Sárospataki Református Gimnázium első osztályába íratják be, ott jó úton halad afelé, hogy református pappá váljon. Közbeszól azonban az ifjúsági önképzőkör, ahol rövid színdarabokat tanulnak, és mutatnak be, itt egyre jobban megtetszik neki a színjátszás.
Az 1939. évi érettségi után, engedve a család elvárásainak, jelentkezik a pesti egyetem jogi karára. Tanulmányait azonban egy esztendő elteltével abbahagyja, és előbb Monoron, aztán Csepelen segédjegyzőnek áll, ám az egyhangú, lélekölő hivatalnoki munkát nem neki találták ki. Inkább még fizetne is, csak a színjátszás közelében lehessen. Ismerősök segítségével fizetés nélküli rendezőgyakornoki álláshoz jut a filmgyárban. Itt azonnal kiderül tehetsége, és elszántsága, ezért javasolják, hogy tanulja ki a rendező szakmát. Ő azonban a Színiakadémián a két éves színész tagozatot választja, ahol 1944-ben végez.
Az akadémia után Pécsi Sándor nyáron sátoraljaújhelyi, majd ősszel szombathelyi alkalmi társulatnál játszik rengeteg, kisebb-nagyobb szerepet.
Novemberben katonai szolgálatra hívják be, visszavonuló alakulatával Bécsen át elérnek Németországba, ahonnan Pécsi egy barátjával együtt megszökik, majd a háború végéig Csehországban bujkálnak. Hazatérve első állandó társulataként a miskolci Nemzeti Színház szerződteti az 1945-ös/46-os évadra, ahol kezdő színészként fizetése ennivalóra is alig elég. Emellett a körülmények is áldatlanok, nyáron Egerben játszanak, télen a fűtetlen miskolci színházteremben. A szűk egy év alatt, heti átlagban két premierrel 44 szerepet játszik, nagyszerű darabokban (Liliom - Ficsúr, Mágnás Miska - Mixi gróf, Csárdáskirálynő - Kerekes Ferkó) próbálgatja oroszlánkörmeit.
Úgy érzi, most már a fővárosban is megállná a helyét, 1946. augusztus 19-én édesanyjával fel is utazik, és bekopogtat Várkonyi Zoltán magántársulatához, a Művész Színházba, ott azonnal szerződést ajánlanak neki. Szeptemberben mutatkozik be: Anouilh Euridiké című darabjában a vidéki színigazgatót, Dulacot játssza. Az itt eltöltött két évad alatt szinte nincs olyan előadás, amelyben ne szerepelne. A Művész Színház államosítása (1948) után egészen korai haláláig a Madách Színház tagja lesz. A színpadon a klasszikus daraboktól az operettekig, és a mintegy hatvan filmjében, és számos rádiójátékban is minden mozdulata, szava, hallgatása hiteles. A zajos színházi és filmsikerei hamar meghozzák számára az erkölcsi elismeréseket: Kossuth-díj II (1951), Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1952), Kossuth-díj III. fokozata (1953), érdemes (1961) és kiváló művész (1968). És természetesen elhozza Helénnel (aki 1949 óta felesége) a velük járó, a VII. kerületi paneltől, Újpesten át, a rózsadombig megrajzolható anyagi jólét ívét is. Cserje utcai kertes házában már az antik iránti vonzódásának is hódolhat: a szobák mellett a kert is tele van gyűjteménye darabjaival.
Ötven évesen, pályája csúcsán, 1972. november 4-én, a Falstaff szövegkönyvét memorizálva, otthona foteljében ülve ragadja el a halál.
Kiss Barnabás
Tweet
Megosztás Facebook-on
Megosztás LinkedIn-en
Vissza
Száz éve született Pécsi Sándor!
Sajószentpéter a rangos képzőművészei, a hosszú élettel (93 év) megajándékozott költő, műfordító Lévay József mellett egy kimagasló tehetségű előadóművészt is adott a hazának. Pécsi Sándort, az ezerarcú színész-óriást, akinek ötven életévéből az alkotáshoz csupán negyedszázadnyi ideje maradt. Születésének centenáriumán tisztelegjünk emléke előtt.
A nemesi felmenőkkel rendelkező Péchy Sándor és felesége Szalay Margit az I. világháború utáni években Felvidékről menekülni kényszerül, üveggyári munkásként Sajószentpéteren próbál új életet kezdeni. 1922. március 18-án fiúgyermekkel bővül a család, aki április 1-jén a Református Nagytemplomban (ahol akkoriban Lévay József rokona, Vadászy Pál esperes teljesít szolgálatot) a keresztségben a Sándor és József nevet kapja.
A szülők nehéz anyagi körülményei miatt nem sokáig maradnak Sajószentpéteren, vándorolnak Borsod megye településein: a Hernád-parti Kiskinizsen cseperedik, de írni-olvasni már a mai Ormosbányán tanul. A vándorlásba, és a nélkülözésbe belefáradva a szülők útjai elválnak, a kisfiú nevelése nagymamájára, és az anyai nagynénire marad. Ők azt szeretnék, ha „írástudó ember” lenne belőle (pap, vagy jogász), ezért 1932-ben a Sárospataki Református Gimnázium első osztályába íratják be, ott jó úton halad afelé, hogy református pappá váljon. Közbeszól azonban az ifjúsági önképzőkör, ahol rövid színdarabokat tanulnak, és mutatnak be, itt egyre jobban megtetszik neki a színjátszás.
Az 1939. évi érettségi után, engedve a család elvárásainak, jelentkezik a pesti egyetem jogi karára. Tanulmányait azonban egy esztendő elteltével abbahagyja, és előbb Monoron, aztán Csepelen segédjegyzőnek áll, ám az egyhangú, lélekölő hivatalnoki munkát nem neki találták ki. Inkább még fizetne is, csak a színjátszás közelében lehessen. Ismerősök segítségével fizetés nélküli rendezőgyakornoki álláshoz jut a filmgyárban. Itt azonnal kiderül tehetsége, és elszántsága, ezért javasolják, hogy tanulja ki a rendező szakmát. Ő azonban a Színiakadémián a két éves színész tagozatot választja, ahol 1944-ben végez.
Az akadémia után Pécsi Sándor nyáron sátoraljaújhelyi, majd ősszel szombathelyi alkalmi társulatnál játszik rengeteg, kisebb-nagyobb szerepet.
Novemberben katonai szolgálatra hívják be, visszavonuló alakulatával Bécsen át elérnek Németországba, ahonnan Pécsi egy barátjával együtt megszökik, majd a háború végéig Csehországban bujkálnak. Hazatérve első állandó társulataként a miskolci Nemzeti Színház szerződteti az 1945-ös/46-os évadra, ahol kezdő színészként fizetése ennivalóra is alig elég. Emellett a körülmények is áldatlanok, nyáron Egerben játszanak, télen a fűtetlen miskolci színházteremben. A szűk egy év alatt, heti átlagban két premierrel 44 szerepet játszik, nagyszerű darabokban (Liliom - Ficsúr, Mágnás Miska - Mixi gróf, Csárdáskirálynő - Kerekes Ferkó) próbálgatja oroszlánkörmeit.
Úgy érzi, most már a fővárosban is megállná a helyét, 1946. augusztus 19-én édesanyjával fel is utazik, és bekopogtat Várkonyi Zoltán magántársulatához, a Művész Színházba, ott azonnal szerződést ajánlanak neki. Szeptemberben mutatkozik be: Anouilh Euridiké című darabjában a vidéki színigazgatót, Dulacot játssza. Az itt eltöltött két évad alatt szinte nincs olyan előadás, amelyben ne szerepelne. A Művész Színház államosítása (1948) után egészen korai haláláig a Madách Színház tagja lesz. A színpadon a klasszikus daraboktól az operettekig, és a mintegy hatvan filmjében, és számos rádiójátékban is minden mozdulata, szava, hallgatása hiteles. A zajos színházi és filmsikerei hamar meghozzák számára az erkölcsi elismeréseket: Kossuth-díj II (1951), Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1952), Kossuth-díj III. fokozata (1953), érdemes (1961) és kiváló művész (1968). És természetesen elhozza Helénnel (aki 1949 óta felesége) a velük járó, a VII. kerületi paneltől, Újpesten át, a rózsadombig megrajzolható anyagi jólét ívét is. Cserje utcai kertes házában már az antik iránti vonzódásának is hódolhat: a szobák mellett a kert is tele van gyűjteménye darabjaival.
Ötven évesen, pályája csúcsán, 1972. november 4-én, a Falstaff szövegkönyvét memorizálva, otthona foteljében ülve ragadja el a halál.
Kiss Barnabás
Tweet
Megosztás Facebook-on
Megosztás LinkedIn-en
Vissza