2022. május 31. (kedd) 10:39
A 70 évvel ezelőtti Sajószentpéter elevenedik meg újra az Észak-Magyarország 1952. június 1-én megjelent tudósításának segítségével, amelyben már nyíltabban is papírra vetették, hogy abban az időben milyen sorsra kívánta ítélni településünket az országos politika. És természetesen már akkor sem maradhatott ki a bölcs vezér iránymutatásáról, valamint a dolgozó magyar népről szóló propaganda-lecke.
„Békés alkotó munkánk egyik eredménye:
Rohamosan fejlődik Sajószentpéter
A borsodi iparvidék lendületesen fejlődő községei közé tartozik a Miskolctól 14 km-re fekvő Sajószentpéter, amely beleesik a várossá fejlődő Kazincbarcika vonzókörébe és szocialista építésünk nagyszerű terveinek megvalósításával az épülő Béke-város egyik fontos részévé válik majd [kiemelés tőlem – a szerk.]. Az 1949-es népszámlálás idején Sajószentpéter lakosainak száma 8700 körül mozgott, ma már jóval túlhaladja a 12 ezret.
A község fejlődését mindenekelőtt az új bányák feltárása lendítette előre. Ezenkívül magasépítési vállalat alakult itt, amelynek telephelyén új üzemi épületek emelkedtek. A bányatelepen 4 élmunkáslakást építettek. Fejlődtek a község útjai. A Bethlen Gábor utcán százezer forintos beruházással makadámút épült.
Az ötéves terv egyik legjelentősebb beruházása volt
a gyönyörű bányász sport-klubház,
amelyre igen büszkék a Sajószentpéteri Tárna [később: Borsodi Bányász – a szerk.] sportolói, de a község többi dolgozói is. A múlt év szeptemberében felavatott klubháznak teljesen modern berendezése, felszerelése van. Az olvasó-klubban örömmel töltik idejüket a bányász sportolók, könyveket, folyóiratokat olvasnak, sakkoznak a szép asztaloknál. A falakon a bányász sportolók sikereinek dokumentumai díszelegnek, szekrényekben helyezték el a versenyeken nyert díjakat, plaketteket, serlegeket. Jól felszerelt tornaterem, több korszerű öltöző, mosdó, zuhanyozó van az épületben. Boldogan mutogatja mindezt Garamvölgyi Sándor, a kiváló teljesítményt elérő Szloboda bányász brigád tagja, a lelkes sportbarát. A régi sportpályán mozgalmas sportélet folyik, ami bizonyítja a bányász dolgozók és főként a bányász ifjúság sportszeretetét. A régi sportpálya már nem is felel meg az igényeknek, különösen a klubház megépítése óta, amely hozzájárult a sportélet fellendítéséhez. Ötéves tervünk gondoskodik arról, hogy ez a megnövekedett igény kielégítést nyerjen.
280 ezer forintot fordítanak
még ebben az évben új, korszerű sportpálya létesítésére. Hogy mennyire szívügye ez az új sportpálya nemcsak a bányász dolgozóknak, hanem a község összes dolgozójának, arra jellemző, hogy a dolgozók minden rétege társadalmi munkával akar hozzájárulni a sportpálya megépítéséhez. A legutóbbi községi tanácsülésen például a földműves szövetkezet dolgozói ajánlották fel, hogy a sportpálya építésénél 20 munkanapot fognak dolgozni. A sport klubház előtti teret szabadtéri színpad számára fogják átalakítani.
Az ötéves terv második nagy ajándéka az 1 millió 300 ezer forintos beruházásul épített
korszerű szülőotthon és egészségház,
amelyben, a 12 ágyas szülőotthon mellett orvosi rendelők, tüdőgondozó létesült. Áldása ez az egész „Pitypalaty-völgy” nagyobbára bányász lakosságának és több közeli község dolgozóinak. Ide járnak kezelésre Varbó, Radostyán, Parasznya, Sajólászlófalva, Sajókápolna, Kondó, Alacska, Berente gyógyulást kereső dolgozói.
A dolgozóké lett az egykori fasiszta bányaigazgató, Ronkay Ferenc kastélya és a hozzátartozó nagy kiterjedésű, részben parkosított, részben gyümölcsös-veteményes kert. A veteményeskertet 28 bányász család között osztották fel. Gondosan művelik kis kertészetüket, amely biztosítja háztartásuk számára a zöldséget, gyümölcsöt. Szabadság-kert ma az egykori urasági terület neve… A parkban felállított magas pódiumon tartják a szabadtéri rendezvényeket. A kastély épületében a bányász tömegszervezetek kaptak megfelelő elhelyezést.
Még ebben az évben új intézménnyel gazdagodik Sajószentpéter:
500 ezer forintos költséggel bölcsödét létesítenek.
Az iparvasutat továbbfejlesztik. Még az ötéves terv utolsó évében meg fog valósulni Sajószentpéter villamosvasúti összeköttetése Miskolccal, továbbá a község vízvezetékének kiépítése.
A község kulturéletének központja az újjáépített és korszerűen berendezett bányász kultúrotthon színpadával, a tágas előcsarnokkal, olvasótermével, öltözőkkel. Hornyák József elvtárs, bányász-kulturfelelős, aki nemrégiben végezte el a kulturvezető tanfolyamot, nagy lendülettel fogott a kulturmunka tervszerűsítéséhez. Ennek eredménye, hogy a bányász kulturotthonban egymást érik a nevelő és szórakoztató kulturesemények, amelyek minden esetben népes közönség, legtöbbször zsúfolt ház előtt zajlanak le. Szász Sándor, a községi tanács népművelési előadója, aki előzőleg a Honvéd Színház tagja volt, szintén lelkes munkával veszi ki a részét a község kulturéletének fellendítéséből. Maga is tagja a községi tanács zenekarának, a községi tánccsoportot ő tanítja be.
*
Egy község a sok közül... Egy község felszabadulás óta elért fejlődésének néhány adata ez csupán, távolról sem foglalkozik e fejlődés valamennyi területével. Így is mutatja azonban, hogyan váltak valóra Rákosi Mátyás elvtársnak az 1949. március 15-i gyűlésén mondott szavai: „Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy nem lesz hazánknak egyetlen faluja, egyetlen polgára sem, akit az ötéves terv és annak eredményéi közvetlenül ne érintenének, ne járulnának hozzá életszínvonalának megjavításához.“
Ennek a fejlődésnek ragyogó eredményeit akarják elrabolni népünktől az imperialisták, akik rabszolgákat akarnak az egész világon.
A magyar nép egységes békevággyal, harcos akarattal sorakozik fel a béketáborban, s a mai béketalálkozón is hitet tesz amellett, hogy az ötéves terv győzelmes megvalósításával, minden erejével és képességével, ha kell, fegyverrel a kézben is megvédelmezi alkotó békéjét, hogy továbbra is a teremtő munkának éljen, építse még boldogabb jövőjét.”
…
Amikor ezen cikket újra olvastam, az első mondattól kezdve egyre inkább olyan érzés kerített hatalmába, mintha ismét a kisgyermek korom régi mozijában ülnék. Ahol az elmaradhatatlan Filmhíradó kopottas képkockái peregnek szemem előtt, és magamban hallom minden szavát, ahogy az aktuális propagandát recsegi a fülembe. Ez a kor nekünk akkor valóság volt, ma már történelem.
Sajószentpéter anno (6. rész)
A 70 évvel ezelőtti Sajószentpéter elevenedik meg újra az Észak-Magyarország 1952. június 1-én megjelent tudósításának segítségével, amelyben már nyíltabban is papírra vetették, hogy abban az időben milyen sorsra kívánta ítélni településünket az országos politika. És természetesen már akkor sem maradhatott ki a bölcs vezér iránymutatásáról, valamint a dolgozó magyar népről szóló propaganda-lecke.
„Békés alkotó munkánk egyik eredménye:
Rohamosan fejlődik Sajószentpéter
A borsodi iparvidék lendületesen fejlődő községei közé tartozik a Miskolctól 14 km-re fekvő Sajószentpéter, amely beleesik a várossá fejlődő Kazincbarcika vonzókörébe és szocialista építésünk nagyszerű terveinek megvalósításával az épülő Béke-város egyik fontos részévé válik majd [kiemelés tőlem – a szerk.]. Az 1949-es népszámlálás idején Sajószentpéter lakosainak száma 8700 körül mozgott, ma már jóval túlhaladja a 12 ezret.
A község fejlődését mindenekelőtt az új bányák feltárása lendítette előre. Ezenkívül magasépítési vállalat alakult itt, amelynek telephelyén új üzemi épületek emelkedtek. A bányatelepen 4 élmunkáslakást építettek. Fejlődtek a község útjai. A Bethlen Gábor utcán százezer forintos beruházással makadámút épült.
Az ötéves terv egyik legjelentősebb beruházása volt
a gyönyörű bányász sport-klubház,
amelyre igen büszkék a Sajószentpéteri Tárna [később: Borsodi Bányász – a szerk.] sportolói, de a község többi dolgozói is. A múlt év szeptemberében felavatott klubháznak teljesen modern berendezése, felszerelése van. Az olvasó-klubban örömmel töltik idejüket a bányász sportolók, könyveket, folyóiratokat olvasnak, sakkoznak a szép asztaloknál. A falakon a bányász sportolók sikereinek dokumentumai díszelegnek, szekrényekben helyezték el a versenyeken nyert díjakat, plaketteket, serlegeket. Jól felszerelt tornaterem, több korszerű öltöző, mosdó, zuhanyozó van az épületben. Boldogan mutogatja mindezt Garamvölgyi Sándor, a kiváló teljesítményt elérő Szloboda bányász brigád tagja, a lelkes sportbarát. A régi sportpályán mozgalmas sportélet folyik, ami bizonyítja a bányász dolgozók és főként a bányász ifjúság sportszeretetét. A régi sportpálya már nem is felel meg az igényeknek, különösen a klubház megépítése óta, amely hozzájárult a sportélet fellendítéséhez. Ötéves tervünk gondoskodik arról, hogy ez a megnövekedett igény kielégítést nyerjen.
280 ezer forintot fordítanak
még ebben az évben új, korszerű sportpálya létesítésére. Hogy mennyire szívügye ez az új sportpálya nemcsak a bányász dolgozóknak, hanem a község összes dolgozójának, arra jellemző, hogy a dolgozók minden rétege társadalmi munkával akar hozzájárulni a sportpálya megépítéséhez. A legutóbbi községi tanácsülésen például a földműves szövetkezet dolgozói ajánlották fel, hogy a sportpálya építésénél 20 munkanapot fognak dolgozni. A sport klubház előtti teret szabadtéri színpad számára fogják átalakítani.
Az ötéves terv második nagy ajándéka az 1 millió 300 ezer forintos beruházásul épített
korszerű szülőotthon és egészségház,
amelyben, a 12 ágyas szülőotthon mellett orvosi rendelők, tüdőgondozó létesült. Áldása ez az egész „Pitypalaty-völgy” nagyobbára bányász lakosságának és több közeli község dolgozóinak. Ide járnak kezelésre Varbó, Radostyán, Parasznya, Sajólászlófalva, Sajókápolna, Kondó, Alacska, Berente gyógyulást kereső dolgozói.
A dolgozóké lett az egykori fasiszta bányaigazgató, Ronkay Ferenc kastélya és a hozzátartozó nagy kiterjedésű, részben parkosított, részben gyümölcsös-veteményes kert. A veteményeskertet 28 bányász család között osztották fel. Gondosan művelik kis kertészetüket, amely biztosítja háztartásuk számára a zöldséget, gyümölcsöt. Szabadság-kert ma az egykori urasági terület neve… A parkban felállított magas pódiumon tartják a szabadtéri rendezvényeket. A kastély épületében a bányász tömegszervezetek kaptak megfelelő elhelyezést.
Még ebben az évben új intézménnyel gazdagodik Sajószentpéter:
500 ezer forintos költséggel bölcsödét létesítenek.
Az iparvasutat továbbfejlesztik. Még az ötéves terv utolsó évében meg fog valósulni Sajószentpéter villamosvasúti összeköttetése Miskolccal, továbbá a község vízvezetékének kiépítése.
A község kulturéletének központja az újjáépített és korszerűen berendezett bányász kultúrotthon színpadával, a tágas előcsarnokkal, olvasótermével, öltözőkkel. Hornyák József elvtárs, bányász-kulturfelelős, aki nemrégiben végezte el a kulturvezető tanfolyamot, nagy lendülettel fogott a kulturmunka tervszerűsítéséhez. Ennek eredménye, hogy a bányász kulturotthonban egymást érik a nevelő és szórakoztató kulturesemények, amelyek minden esetben népes közönség, legtöbbször zsúfolt ház előtt zajlanak le. Szász Sándor, a községi tanács népművelési előadója, aki előzőleg a Honvéd Színház tagja volt, szintén lelkes munkával veszi ki a részét a község kulturéletének fellendítéséből. Maga is tagja a községi tanács zenekarának, a községi tánccsoportot ő tanítja be.
*
Egy község a sok közül... Egy község felszabadulás óta elért fejlődésének néhány adata ez csupán, távolról sem foglalkozik e fejlődés valamennyi területével. Így is mutatja azonban, hogyan váltak valóra Rákosi Mátyás elvtársnak az 1949. március 15-i gyűlésén mondott szavai: „Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy nem lesz hazánknak egyetlen faluja, egyetlen polgára sem, akit az ötéves terv és annak eredményéi közvetlenül ne érintenének, ne járulnának hozzá életszínvonalának megjavításához.“
Ennek a fejlődésnek ragyogó eredményeit akarják elrabolni népünktől az imperialisták, akik rabszolgákat akarnak az egész világon.
A magyar nép egységes békevággyal, harcos akarattal sorakozik fel a béketáborban, s a mai béketalálkozón is hitet tesz amellett, hogy az ötéves terv győzelmes megvalósításával, minden erejével és képességével, ha kell, fegyverrel a kézben is megvédelmezi alkotó békéjét, hogy továbbra is a teremtő munkának éljen, építse még boldogabb jövőjét.”
…
Amikor ezen cikket újra olvastam, az első mondattól kezdve egyre inkább olyan érzés kerített hatalmába, mintha ismét a kisgyermek korom régi mozijában ülnék. Ahol az elmaradhatatlan Filmhíradó kopottas képkockái peregnek szemem előtt, és magamban hallom minden szavát, ahogy az aktuális propagandát recsegi a fülembe. Ez a kor nekünk akkor valóság volt, ma már történelem.
Kiss B.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza