2022. június 8. (szerda) 09:53
Borítókép: A sajószentpéteri Alfréd akna megnyitása 1894-ben.
A sorozat korábbi részében már érintettük, hogy Sajószentpéter település fejlődésének, kulturális és sportéletének alapjait a környék szénlelőhelyei, és a Sajó völgyének erőteljes iparosítása teremtették meg. Nevezetesen azzal, hogy a Magyar Állami Kőszénbánya Rt. kezébe kerültek a szétszórtan elhelyezkedő kisebb-nagyobb bányák.
Miután az erdők védelmében (tulajdonképpen környezetvédelmi okokból) 1788-ban már törvény is kimondta, hogy a szén „szabad ásvány”, a földbirtok tartozéka, az országban megindult a bányák feltárása. A XIX. század második felétől Sajószentpéteren és környékén is egyre több kisebb szénbánya nyílt magántulajdonban lévő földterületen. Két nagy földbirtokos család, előbb 1888-ban a Xifkovics, majd 1889-ben gróf Szirmay is jó lehetőséget látott a bányászatban, és megnyitotta az Erzsébet, illetve az Alfréd aknáját.
A Melczer Géza és Társai Center-Királdi Kőszénbányák Vállalatából 1891-ben megalakult Magyar Általános Kőszénbányák Részvénytársulat (MÁK) is megjelent Sajókápolna mellett 1893-ban, majd 1895-re mindkét bányaterület, és Alacska, Kondó, Kápolna, Ludna, és Berente bányászati jogait kivásárolta. Sajószentpéter község és környéke szénbányáinak egy kézbe kerülésével már megindulhatott az ipari igényeket is kielégíteni képes, tervezhetőbb, gazdaságosabb széntermelés. Ez pedig évtizedekre meghatározta a település életét, fejlődését is.
A Nemzet nevű újság 1895. február 21-én megjelent számában a vállalat közgyűléséről beszámolva már említést tesz az itteni terjeszkedésről:
„A magyar általános kőszénbánya részvénytársulat ma tartotta rendes évi közgyűlését, gróf Teleki Géza elnöklete alatt. Az igazgatóság jelentése a vállalat folytonos emelkedéséről tanúskodik. (…)
Az elnök felemlíti továbbá, hogy az újonnan szerzett sajószentpéteri bányák és széntelepek a társulatra nézve igen szerencsésnek és előnyösnek mondhatók (…) A szentpéteri bányákból a szénszállítások folyó év szeptember havában kezdetüket veszik.”
A Pesti Napló pedig 127 évvel ezelőtt, 1895. június 9-én már az ünnepélyes bányaavatásáról tudósít:
Új bányavállalat felavatása.
„Magyarország bányaipara egy nagy jövőjű vállalattal gyarapodott: e hónap 7-én nyitották meg ünneplésen a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság sajószentpéteri kőszéntelepét.
Az ünnepségre Miskolcról különvonat vitte a meghívott vendégeket: a minisztérium közegeit, a megye notabilitásait és a sajtó képviselőit. A kormány Petényi Vendel főfelügyelőt küldte ki. Az Államvasutat Görgey László üzletvezető, Bach János forgalmi főnök és Berkovec osztály mérnök képviselte. A megye részéről jelen voltak: Miklós Gyula főispán, Vadnay főszolgabíró és Káldy megyei főmérnök. A társaság részéről Herz Zsigmond vezérigazgató, Melczer Géza képviselő, igazgatósági tag, Hönsch Ede bányaigazgató, Márkus Károly bányagondnok. A bányakapitányság részéről: Kaufmann Kamillo. A miskolci kereskedelmi kamara részéről: Radvány István elnök, Szentpály és Sugár titkárok. Ott voltak továbbá: Vatay ügyvéd, Halmay jószágigazgató, Elek Kálmán és Vladár Ervin.
A felavatást a sajószentpéteri állomástól a bányáig vezetett vasút hivatalos bejárása és megnyitása előzte meg. A lakosság az egész sín mentén ellepte a mezőt és a munkásnép viharos éljenzése közepette robogott be az első vonat a gazdag, sokat ígérő nagy termelésképességű és előnyös vasúti összeköttetéssel bíró telepre, közvetetten a tárna elé. A tárna köré gyülekezett, a meghívott társaság és sok száz főből álló közönség.
Herz Zsigmond, a vállalat kitűnő vezérigazgatója nagy figyelemmel hallgatott beszédet mondott. Azzal a kívánsággal, hogy a vállalat az ország, az ipar és a munkásnép javára, üdvére váljék, megnyitottnak mondta a telepet. Ekkor kilencvenhét méter mélységből az emelőgép felhozta az első csillét. Mindenki éljenzett, tapsolt, örült, üdvözölte a társaság vezérigazgatóját, akinek buzgalma és ereje újból nagy vállalatnak adott életet. A bányában azután dolgoztak tovább és dolgozni fognak megállás nélkül.
A társaságot pedig terített asztalok szólították az étkező terembe, Elsőnek Herz Zsigmond szólalt fel. Beszédét, amellyel a királyt éltette, állva hallgatták végig és dörgő éljenzéssel kísérték. Nyomban újra szólni kezdett Herz Zsigmond és lelkes szavakban éltette a kormányt, különösen Dániel Ernő kereskedelmi minisztert és Vörös László államtitkárt, az ipar és a magyar gazdálkodás haladásának, sikerének ezidő szerint első zászlótartóit. Zajos tetszés követte ezt a köszöntőt is. Ezután Gloss Károly ügyvéd éltette Miklós Gyula főispánt, aki általános érdeklődés közepette szólalt fel, és formailag is szép beszédben a bányavállalat virágzására emelte poharát. A következő szónok, Vadászi Pál esperes, a város nevében méltatta azokat az érdemeket, amelyeket Herz Zsigmond a nagyszabású vállalat életreszólításával szerzett.
Utána Lipp Károly, a község plébánosa, éltette a sajtó képviselőit. Erre Braun Sándor, a Pesti Napló közgazdasági rovatának szerkesztője szólalt fel, megköszönvén társai nevében a szives fogadtatást. Kiszely Sándor Petényi Vendel főfelügyelőt éltette, és kijutott az ünneplésből a miskolci üzletvezetőnek, a bánya teknikai vezetőinek, Hönsch Edének és Márkus Károlynak is.
Délután öt órakor a társaságot külön vonat vitte Miskolcra, ahonnan pár pillanatnyi időzés után a fővárosi vendégek továbbutaztak Budapestre.”
Sajószentpéter anno (9. rész)
Borítókép: A sajószentpéteri Alfréd akna megnyitása 1894-ben.
A sorozat korábbi részében már érintettük, hogy Sajószentpéter település fejlődésének, kulturális és sportéletének alapjait a környék szénlelőhelyei, és a Sajó völgyének erőteljes iparosítása teremtették meg. Nevezetesen azzal, hogy a Magyar Állami Kőszénbánya Rt. kezébe kerültek a szétszórtan elhelyezkedő kisebb-nagyobb bányák.
Miután az erdők védelmében (tulajdonképpen környezetvédelmi okokból) 1788-ban már törvény is kimondta, hogy a szén „szabad ásvány”, a földbirtok tartozéka, az országban megindult a bányák feltárása. A XIX. század második felétől Sajószentpéteren és környékén is egyre több kisebb szénbánya nyílt magántulajdonban lévő földterületen. Két nagy földbirtokos család, előbb 1888-ban a Xifkovics, majd 1889-ben gróf Szirmay is jó lehetőséget látott a bányászatban, és megnyitotta az Erzsébet, illetve az Alfréd aknáját.
A Melczer Géza és Társai Center-Királdi Kőszénbányák Vállalatából 1891-ben megalakult Magyar Általános Kőszénbányák Részvénytársulat (MÁK) is megjelent Sajókápolna mellett 1893-ban, majd 1895-re mindkét bányaterület, és Alacska, Kondó, Kápolna, Ludna, és Berente bányászati jogait kivásárolta. Sajószentpéter község és környéke szénbányáinak egy kézbe kerülésével már megindulhatott az ipari igényeket is kielégíteni képes, tervezhetőbb, gazdaságosabb széntermelés. Ez pedig évtizedekre meghatározta a település életét, fejlődését is.
A Nemzet nevű újság 1895. február 21-én megjelent számában a vállalat közgyűléséről beszámolva már említést tesz az itteni terjeszkedésről:
„A magyar általános kőszénbánya részvénytársulat ma tartotta rendes évi közgyűlését, gróf Teleki Géza elnöklete alatt. Az igazgatóság jelentése a vállalat folytonos emelkedéséről tanúskodik. (…)
Az elnök felemlíti továbbá, hogy az újonnan szerzett sajószentpéteri bányák és széntelepek a társulatra nézve igen szerencsésnek és előnyösnek mondhatók (…) A szentpéteri bányákból a szénszállítások folyó év szeptember havában kezdetüket veszik.”
A Pesti Napló pedig 127 évvel ezelőtt, 1895. június 9-én már az ünnepélyes bányaavatásáról tudósít:
Új bányavállalat felavatása.
„Magyarország bányaipara egy nagy jövőjű vállalattal gyarapodott: e hónap 7-én nyitották meg ünneplésen a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság sajószentpéteri kőszéntelepét.
Az ünnepségre Miskolcról különvonat vitte a meghívott vendégeket: a minisztérium közegeit, a megye notabilitásait és a sajtó képviselőit. A kormány Petényi Vendel főfelügyelőt küldte ki. Az Államvasutat Görgey László üzletvezető, Bach János forgalmi főnök és Berkovec osztály mérnök képviselte. A megye részéről jelen voltak: Miklós Gyula főispán, Vadnay főszolgabíró és Káldy megyei főmérnök. A társaság részéről Herz Zsigmond vezérigazgató, Melczer Géza képviselő, igazgatósági tag, Hönsch Ede bányaigazgató, Márkus Károly bányagondnok. A bányakapitányság részéről: Kaufmann Kamillo. A miskolci kereskedelmi kamara részéről: Radvány István elnök, Szentpály és Sugár titkárok. Ott voltak továbbá: Vatay ügyvéd, Halmay jószágigazgató, Elek Kálmán és Vladár Ervin.
A felavatást a sajószentpéteri állomástól a bányáig vezetett vasút hivatalos bejárása és megnyitása előzte meg. A lakosság az egész sín mentén ellepte a mezőt és a munkásnép viharos éljenzése közepette robogott be az első vonat a gazdag, sokat ígérő nagy termelésképességű és előnyös vasúti összeköttetéssel bíró telepre, közvetetten a tárna elé. A tárna köré gyülekezett, a meghívott társaság és sok száz főből álló közönség.
Herz Zsigmond, a vállalat kitűnő vezérigazgatója nagy figyelemmel hallgatott beszédet mondott. Azzal a kívánsággal, hogy a vállalat az ország, az ipar és a munkásnép javára, üdvére váljék, megnyitottnak mondta a telepet. Ekkor kilencvenhét méter mélységből az emelőgép felhozta az első csillét. Mindenki éljenzett, tapsolt, örült, üdvözölte a társaság vezérigazgatóját, akinek buzgalma és ereje újból nagy vállalatnak adott életet. A bányában azután dolgoztak tovább és dolgozni fognak megállás nélkül.
A társaságot pedig terített asztalok szólították az étkező terembe, Elsőnek Herz Zsigmond szólalt fel. Beszédét, amellyel a királyt éltette, állva hallgatták végig és dörgő éljenzéssel kísérték. Nyomban újra szólni kezdett Herz Zsigmond és lelkes szavakban éltette a kormányt, különösen Dániel Ernő kereskedelmi minisztert és Vörös László államtitkárt, az ipar és a magyar gazdálkodás haladásának, sikerének ezidő szerint első zászlótartóit. Zajos tetszés követte ezt a köszöntőt is. Ezután Gloss Károly ügyvéd éltette Miklós Gyula főispánt, aki általános érdeklődés közepette szólalt fel, és formailag is szép beszédben a bányavállalat virágzására emelte poharát. A következő szónok, Vadászi Pál esperes, a város nevében méltatta azokat az érdemeket, amelyeket Herz Zsigmond a nagyszabású vállalat életreszólításával szerzett.
Utána Lipp Károly, a község plébánosa, éltette a sajtó képviselőit. Erre Braun Sándor, a Pesti Napló közgazdasági rovatának szerkesztője szólalt fel, megköszönvén társai nevében a szives fogadtatást. Kiszely Sándor Petényi Vendel főfelügyelőt éltette, és kijutott az ünneplésből a miskolci üzletvezetőnek, a bánya teknikai vezetőinek, Hönsch Edének és Márkus Károlynak is.
Délután öt órakor a társaságot külön vonat vitte Miskolcra, ahonnan pár pillanatnyi időzés után a fővárosi vendégek továbbutaztak Budapestre.”
Kiss B.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza