2022. június 16. (csütörtök) 06:17
A sporttelep avatása
Hatvanöt évvel ezelőtt, 1957. június 16-án reggel nagy napra ébredt Sajószentpéter – és környéke – sportszerető lakossága. Elérkezett a nagy nap, amelyen 16.30-kor a Bükkaljai Bányász Sportegyesület kissé elhúzódott építkezéssel, egymillió forintból megvalósult sportpályáját (ma: Szepesi Gusztáv stadion), és a diszkoszvető szobrot ünnepélyes keretek között felavatták. Az akkor korszerű létesítmény, a sportcsarnok megépítése, és néhány „ráncfelvarrás” után a mai napig szolgálja a város sportéletét.
Emlékezzünk vissza a nagy jelentőségű eseményre az Észak-Magyarország 1957. június 18-án megjelent száma tudósításának fontosabb részleteivel:
„Felavatták a sajószentpéteri sporttelepet
Bükkaljai Bányász—Burevesztynik Szolotvino 2:1 (0:0)
A vadidegen sem tévedt volna el, ha a Bükkaljai Bányász pályaavatójára igyekezett Sajószentpéteren. Ahogy mondani szokás a bányász község apraja- nagyja felkerekedett és az új sportpálya felé tartott, hogy tanúja legyen a szép sportlétesítmény felavatásának, ötezer főnyi közönség gyűlt össze, amikor megkezdődött a sportolók felvonulása. Fekete-fehér-sárga mezes sportolók vonultak fel. A bányász sportolókon kívül a diósgyőri atléták is eljöttek az avatásra. Ott láthattuk a kézilabdásokat, a kerékpárosokat és a labdarugókat is. De nem hiányoztak a tornászok sem.
Az új pályát Nyilas Sándor a Szénbányászati Tröszt főkönyvelője adta át rövid ünnepség keretében Jáni Gyulának, a sajószentpéteriek képviselőjének. Majd a pályán felállított diszkoszvető szobrának a leleplezése történt meg, amint mondották, azt szeretnék, ha olyan tiszta sport zajlana a pályán, mint amit a sport jelképének szobra kifejez. Ezután a diósgyőri és a helyi atléták részvételével atlétikai bemutatóra került sor, majd a nap „csemegéjéhez” vonultak fel a labdarugó csapatok. A szovjet sportolókat Papp Gazsi Imre, a megyei sportfelügyelő üdvözölte, amire Mihajlovics Sztepán válaszolt. A két vezető csokrot cserélt, majd úttörő fiuk és lányok adtak át virágokat. Közben Miskolc felől sportrepülőgép jelent meg, amely először virágot, majd a mérkőzés labdáját dobta ki. Néhány perc szünet után Sípos játékvezető jelt adott
mérkőzés megkezdésére. A kezdőrúgást a sajószentpéteriek népszerű szertárosa, — aki több mint másfél évtizede áll a sportolók szolgálatában — Feldbauer Károly bácsi végezte el.
A két csapat a következő összeállításban játszott:
Bükkaljai Bányász: Marczineskó—Nuszbaum, Haraszt, Czékmány—Golitkó, Benkő—Varga, Bencs, Kankulya II., Vécsei, Újházi.
B. Szolotvino: Hegedűs—Vizaver, Kovács, Turda—Bocskai. Mészáros—Németh, Mindak, Belanidesz, Rába, Vologya.
(…)
Szünetben először ökölvívó bemutatót láthatott a közönség, majd a Bükkaljai Bányász kitűnő tornászainak gyakorlatai után sűrűn csattant fel a taps. Az atléták váltóversenyének küzdelmeit is hálásan fogadta a közönség.
(... Ezután perceken keresztül mezőnyjáték folyt, majd a 10. percben megszületett az első gól. Varga szépen adott középre, a labda elszállt a védők feje felett, Bencshez került, aki a jobb alsósarokba fejelt, 1:0. Nagy taps fogadta a hazaiak vezető gólját.
(…) A 38. perc hozta a szentpéteriek második gólját. Vécsei a középen szabadon hagyott Kankulya II-höz továbbított, aki laposan a vetődő kapus mellett a balsarokba lőtt. 2:0. Két perc múlva Mindák hamarkodott el egy helyzetet, közelről Marczineskóba lőtte a labdát. A 44. percben szépített a vendégcsapat. Belanidesz Rábához továbbított, a balösszekötő visszajátszott és a középcsatár jól eltalált lövéssel oldalról az ellenkező sarokba juttatta a labdát, 2:1.
A mérkőzés sportszerű körülmények között zajlott le. Szándékos belemenést egyetlen egyszer sem láttunk. Az első félidő néhány percét leszámítva, várakozáson aluli játékot hozott. Talán ennek az oka a nagy meleg volt. A meleg ellenére is mintha a szovjet vendégek támadtak volna többet. A szentpéteriek részéről valamire való lövés mindössze kettő szállt az ellenfél kapujára.
Szünet után megváltozott a mérkőzés képe, ötletesebb, színesebb lett a küzdelem. A vereség, ellenére is azt kell megállapítani, hogy a vendégek jól játszottak. Különösen lőtt passzaik arattak sikert a közönség soraiban és a kapura is veszélyesek voltak. A szentpéteri együttes jobban játszott szünet után és ennek köszönheti győzelmét.
A szentpéteriek közül Marczineskó, Czékmány, Bencs és Vécsei, a vendégek közül Kovács, Turda és Belanidesz játéka dicsérhető.
mérkőzés után…Papp Gazsi Imre megyei sportfelügyelő … ezeket mondotta: A sajószentpéteriek számára ünnep volt a mai nap és ehhez hozzá tehetem még, hogy a labdarugó mérkőzés győzelme is hozzájárult a szentpéteri bányászok ünnepi hangulatához.”
Néhány kiegészítés az egykori cikkhez:
* Az ellenfél megválasztása nem a véletlen műve, hanem nagyon is érthető emberi, érzelmi kötődésé. Az egykor a monarchia, ekkor a Szovjetunió, ma pedig Ukrajna területén található Szolotvino magyar neve ugyanis Aknaszlatina. A Bányász edzője, Mező Jenő életének és szakmai pályafutásának egyik korábbi, meghatározó állomása volt ez a kárpátaljai kis bányaváros.
*A góllövő Bencs Laci bácsinak most is gratulálunk, és jó egészséget kívánunk.
* A „Diszkoszvető” kőszobor Pándi Kiss János szobrászművész 1955-ben készült, két méter magas talapzaton álló, egész alakos realista alkotása.
Sajószentpéter anno (10. rész)
A sporttelep avatása
Hatvanöt évvel ezelőtt, 1957. június 16-án reggel nagy napra ébredt Sajószentpéter – és környéke – sportszerető lakossága. Elérkezett a nagy nap, amelyen 16.30-kor a Bükkaljai Bányász Sportegyesület kissé elhúzódott építkezéssel, egymillió forintból megvalósult sportpályáját (ma: Szepesi Gusztáv stadion), és a diszkoszvető szobrot ünnepélyes keretek között felavatták. Az akkor korszerű létesítmény, a sportcsarnok megépítése, és néhány „ráncfelvarrás” után a mai napig szolgálja a város sportéletét.
Emlékezzünk vissza a nagy jelentőségű eseményre az Észak-Magyarország 1957. június 18-án megjelent száma tudósításának fontosabb részleteivel:
„Felavatták a sajószentpéteri sporttelepet
Bükkaljai Bányász—Burevesztynik Szolotvino 2:1 (0:0)
A vadidegen sem tévedt volna el, ha a Bükkaljai Bányász pályaavatójára igyekezett Sajószentpéteren. Ahogy mondani szokás a bányász község apraja- nagyja felkerekedett és az új sportpálya felé tartott, hogy tanúja legyen a szép sportlétesítmény felavatásának, ötezer főnyi közönség gyűlt össze, amikor megkezdődött a sportolók felvonulása. Fekete-fehér-sárga mezes sportolók vonultak fel. A bányász sportolókon kívül a diósgyőri atléták is eljöttek az avatásra. Ott láthattuk a kézilabdásokat, a kerékpárosokat és a labdarugókat is. De nem hiányoztak a tornászok sem.
Az új pályát Nyilas Sándor a Szénbányászati Tröszt főkönyvelője adta át rövid ünnepség keretében Jáni Gyulának, a sajószentpéteriek képviselőjének. Majd a pályán felállított diszkoszvető szobrának a leleplezése történt meg, amint mondották, azt szeretnék, ha olyan tiszta sport zajlana a pályán, mint amit a sport jelképének szobra kifejez. Ezután a diósgyőri és a helyi atléták részvételével atlétikai bemutatóra került sor, majd a nap „csemegéjéhez” vonultak fel a labdarugó csapatok. A szovjet sportolókat Papp Gazsi Imre, a megyei sportfelügyelő üdvözölte, amire Mihajlovics Sztepán válaszolt. A két vezető csokrot cserélt, majd úttörő fiuk és lányok adtak át virágokat. Közben Miskolc felől sportrepülőgép jelent meg, amely először virágot, majd a mérkőzés labdáját dobta ki. Néhány perc szünet után Sípos játékvezető jelt adott
mérkőzés megkezdésére. A kezdőrúgást a sajószentpéteriek népszerű szertárosa, — aki több mint másfél évtizede áll a sportolók szolgálatában — Feldbauer Károly bácsi végezte el.
A két csapat a következő összeállításban játszott:
Bükkaljai Bányász: Marczineskó—Nuszbaum, Haraszt, Czékmány—Golitkó, Benkő—Varga, Bencs, Kankulya II., Vécsei, Újházi.
B. Szolotvino: Hegedűs—Vizaver, Kovács, Turda—Bocskai. Mészáros—Németh, Mindak, Belanidesz, Rába, Vologya.
(…)
Szünetben először ökölvívó bemutatót láthatott a közönség, majd a Bükkaljai Bányász kitűnő tornászainak gyakorlatai után sűrűn csattant fel a taps. Az atléták váltóversenyének küzdelmeit is hálásan fogadta a közönség.
(... Ezután perceken keresztül mezőnyjáték folyt, majd a 10. percben megszületett az első gól. Varga szépen adott középre, a labda elszállt a védők feje felett, Bencshez került, aki a jobb alsósarokba fejelt, 1:0. Nagy taps fogadta a hazaiak vezető gólját.
(…) A 38. perc hozta a szentpéteriek második gólját. Vécsei a középen szabadon hagyott Kankulya II-höz továbbított, aki laposan a vetődő kapus mellett a balsarokba lőtt. 2:0. Két perc múlva Mindák hamarkodott el egy helyzetet, közelről Marczineskóba lőtte a labdát. A 44. percben szépített a vendégcsapat. Belanidesz Rábához továbbított, a balösszekötő visszajátszott és a középcsatár jól eltalált lövéssel oldalról az ellenkező sarokba juttatta a labdát, 2:1.
A mérkőzés sportszerű körülmények között zajlott le. Szándékos belemenést egyetlen egyszer sem láttunk. Az első félidő néhány percét leszámítva, várakozáson aluli játékot hozott. Talán ennek az oka a nagy meleg volt. A meleg ellenére is mintha a szovjet vendégek támadtak volna többet. A szentpéteriek részéről valamire való lövés mindössze kettő szállt az ellenfél kapujára.
Szünet után megváltozott a mérkőzés képe, ötletesebb, színesebb lett a küzdelem. A vereség, ellenére is azt kell megállapítani, hogy a vendégek jól játszottak. Különösen lőtt passzaik arattak sikert a közönség soraiban és a kapura is veszélyesek voltak. A szentpéteri együttes jobban játszott szünet után és ennek köszönheti győzelmét.
A szentpéteriek közül Marczineskó, Czékmány, Bencs és Vécsei, a vendégek közül Kovács, Turda és Belanidesz játéka dicsérhető.
mérkőzés után…Papp Gazsi Imre megyei sportfelügyelő … ezeket mondotta: A sajószentpéteriek számára ünnep volt a mai nap és ehhez hozzá tehetem még, hogy a labdarugó mérkőzés győzelme is hozzájárult a szentpéteri bányászok ünnepi hangulatához.”
Néhány kiegészítés az egykori cikkhez:
* Az ellenfél megválasztása nem a véletlen műve, hanem nagyon is érthető emberi, érzelmi kötődésé. Az egykor a monarchia, ekkor a Szovjetunió, ma pedig Ukrajna területén található Szolotvino magyar neve ugyanis Aknaszlatina. A Bányász edzője, Mező Jenő életének és szakmai pályafutásának egyik korábbi, meghatározó állomása volt ez a kárpátaljai kis bányaváros.
*A góllövő Bencs Laci bácsinak most is gratulálunk, és jó egészséget kívánunk.
* A „Diszkoszvető” kőszobor Pándi Kiss János szobrászművész 1955-ben készült, két méter magas talapzaton álló, egész alakos realista alkotása.
Kiss B.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza