2022. június 16. (csütörtök) 09:25
Sajószentpéter kulturális életének látlelete 1958-ból
Sorozatunk jelen darabjához úgy gondolom, elég annyit hozzáfűzni, hogy precíz látlelet Sajószentpéter kulturális életéről az Észak-Magyarország 1958. június 14-i számában, a település életét jól ismerő sajószentpéteri újságíró, Benedek Miklós tollából.
„A kulturális élet nyomában Sajószentpéteren
AKI RÉGEN JÁRT SAJOSZENTPETEREN, méltán, elámul azon a fejlődésen, amin a község az utóbbi éveikben keresztülment. De elámulhat azon a fejlődésbeli eltolódáson is, ami a község egyes részei, különösen pedig az alvég és a felvég között mutatkozik. A község Miskolc felé eső kisebbik fele bizony erősen magán viseli a régi, falusi jelleget, egy-két kisebb családi házon kívül talán csak az új vájártanuló iskola és a januárban elkészült új általános iskola ragadja meg a látogatót.
A község másik végén, a Kazincbarcika felé esőn, viszont nem győz eleget csodálkozni. A szinte külön városkává fejlődött Szabadság-telep, a háromszáz új bányász lakóház, az új ipari létesítmények mind a fejlődést, a mindinkább ipari jelleg öltését jelzik. Erősen megváltozott a lakosság összetétele, illetve foglalkozásbeli megoszlása is. Jóllehet, sok még Sajószentpéteren a mezőgazdasági foglalkozású lakos, de nagyon keresve találunk csak olyan családot, amely egy vagy több tagja révén nem áll kapcsolatban az üveggyárral, a bányaüzemmel, a közeli kazincbarcikai ipari komplexummal, vagy a nagy
üzemi, illetve szövetkezeti gazdálkodás valamelyik formájával. A korábban csak mezőgazdasággal foglalkozó lakosság kétlaki lett, mint Sajószentpéter egész területe is: a hegy teteje bort ad, a szántóföldek kenyeret, de a hegy belsejében, a szántóföldek alatt fürge csillesorok szállítják azt a szenet, ami talán épp a szántóföldön dolgozó paraszt fiának csákánya nyomán indult el a föld mélyéből, hogy meleget adjon, vagy energiává változva szolgálja az emberiséget.
Ez a kétlakiság, ez a fejlődésbeni eltolódás jellemző a község kulturális életére is. A községben működik három üzemi kultúrotthon is: a bányász, az üveggyári és a legújabb, a vasúti, (amelyről legközelebb szólunk). Mindhárom egymás közelében, a község felső, ipari végén. Községi kultúrotthon nincsen a
mintegy tizenhétezer lakosú községben. Azért tartottuk szükségesnek megemlíteni, hogy a három üzemi kultúrotthon — amely egyébként
nyitva tartja kapuit az üzemen kívül állók előtt is — egymás közelében van, mert a község földrajzi fekvése, elnyúltsága (hosszában csaknem négy kilométer) erősen befolyásolja az alvégi lakosoknak a kultúrotthon élete iránti érdeklődését és tartja távol a község nagyüzemen kívüli, vagy ahhoz csak friss, gyenge szálakkal kapcsolt lakosságát a kulturális élet iránti intenzívebb érdeklődéstől.
AZ ÜZEMI KULTÚROTTHONOK MUNKÁJÁT a szakszervezeti szervek irányítják és ebben az írásban arról nem kívánunk szólni. Csupán azt szeretnénk közelebbről megnézni, hogy mit tesz, mit tehetne, és mit szeretne tenni a helyi tanács a község (üzemen kívüli) kulturális életéért. Azzal kell kezdenünk, hogy a nagyközségnek nincsen sem függetlenített, sem félfüggetlenített kulturális ügyintézője, pusztán tiszteletdíj ellenében látja el a népművelési ügyvezetői teendőiket egy pedagógus, Hegedűs Lukács tanár. A község területén működik egy normál mozi a moziüzemi vállalat kezelésében. (A három üzemi kultúrotthonban rendszeres keskenyfilm-vetítés folyik.) Ez jelenti a községnek a legfőbb kulturálódási fórumot. A népművelési ügyvezető szorgalmasan próbálgatja a kulturális életet halottaiból feltámasztani, de fáradozását ezideig nem sok siker koronázta. Nincsen egyetlen községi művészeti vagy egyéb kultúrális szakkör sem. Részben a helyiség hiányával, részben a felhasználható aktíváiknak valamelyik üzemben való lekötöttségével indokolják. Egyetlen népművelési ág funkcionál csupán: az ismeretterjesztés. Hegedűs Lukács dicséretre méltó buzgalommal fáradozik, hogy legalább ezen az egy téren végezzenek érdemleges munkát és minden alkalmat megragad, ahol csak ismeretterjesztést lehet végezni. legyen az tanácsülés, földművesszövetkezeti, vagy termelőszövetkezeti közgyűlés. Sajnos — éppen az előadások lehetőségének alkalomszerűsége miatt — ez a munka is elég tervszerűtlen és főleg a napi világesemények tudományos kommentálására szorítkozik. Tervszerű munka a közelmúltban két tanfolyamon folyt. Az egyiket a községi, a másikat a földművesszövetkezeti nőbizottság szervezte. A tanfolyamokon kézimunkát és szabást tanulnak és mellette hetenként egyszer tudományos előadást hallgattak. A négy hónapig tartó tanfolyam előadásainak összefoglaló címe ,,Mit kell tudni?” volt és tematikája rendkívül széles skálán mozgott.
Ezzel a községi kulturális élet jóformán ki is merült. Pusztán az általános iskolás úttörők műsoros rendezvényeit említhetjük még, akik havonta átlag egy műsoros esttel próbálják betölteni azt az űrt. amit a felnőtt, vagy kiszista kultúrcsoport hiánya a község kulturális életében okoz. A községi KISZ-szervezet is most van még fejlődőben; kulturális vonalon segítséget még nem nyújthat.
NEM VIGASZTALÓ A KÉP és önámítás lenne belenyugodnunk abba,
hogy a három üzemi kultúrotthon mellett nincsen szükség a községnek is kulturális életre. Fentebb már elmondottuk, hogy az üzemi kultúrotthonok után nem érdeklődik a község egésze és jócskán vannak kisipari szövetkezeti dolgozók, kisebb vállalatokhoz tartozók, akiknek szerves kapcsolatuk nincs sem a bányával, sem az üveggyárral. Minden bizonnyal szép számmal akadnak ezek között olyanok is, akikből szilárd, jól működő községi kultúregyüttest lehetne szervezni. Megjegyzendő itt az is, hogy a községben 52 pedagógus működik, s ha ezeknek csak egyharmada is valamivel tevékenyebben venne részt az iskolán kívüli népművelési munkában, minden bizonnyal másképpen festene a község kulturális élete. Az igaz, hogy ami kevés kulturális megnyilvánulás észlelhető, az mind néhány pedagógus érdeme.
Elengedhetetlenül szükséges lenne egy községi kultúrotthon megteremtése, amely köré az egészséges és rendszeres községi kulturális élet kiépülhetne. Új épületre ezidőszerint nincs kilátás. Két lehetőség kínálkozik, hogy átmenetileg, szűkös keretek között valami hajlékot teremtsenek a kultúréletnek. Az egyik a Harica-parti öreg épület-komplexum (volt tanácsterem) megvétele és átalakítása, a másik — ami kézenfekvőbbnek látszik — a volt iparoskör jelenleg alig használt helyisége. Mindkettő tetemes beruházást igényel, de az utóbbiban színpad is van, kisebb helyiségei is vannak és a jelenleg nagyritkán használó néhány kisiparos is a község társadalmához tartozik és továbbra is szolgálná a helyiség az ő kultúrális céljaikat — a község egészének kulturális céljai között.
A FENTI NÉHÁNY SOR csupán vázlatos feljegyzés egy nagyközség kulturális gondjaiból, de egyet mindenképpen hangsúlyozni kíván: Sajószentpéternek önálló községi kulturális életre van szüksége, ahhoz megfelelő hajlékra, hogy a kultúrát a községben ne kizárólag a mozi, a sörkert „művészi műsora” és a vidéken kószáló esztrád-együttesek időnkénti vendégszereplése jelentse. Az üzemek megelőzték az anyaközséget a kulturális fejlődésben. A községnek fel kell zárkóznia…”
Sajószentpéter anno (11. rész)
Sajószentpéter kulturális életének látlelete 1958-ból
Sorozatunk jelen darabjához úgy gondolom, elég annyit hozzáfűzni, hogy precíz látlelet Sajószentpéter kulturális életéről az Észak-Magyarország 1958. június 14-i számában, a település életét jól ismerő sajószentpéteri újságíró, Benedek Miklós tollából.
„A kulturális élet nyomában Sajószentpéteren
AKI RÉGEN JÁRT SAJOSZENTPETEREN, méltán, elámul azon a fejlődésen, amin a község az utóbbi éveikben keresztülment. De elámulhat azon a fejlődésbeli eltolódáson is, ami a község egyes részei, különösen pedig az alvég és a felvég között mutatkozik. A község Miskolc felé eső kisebbik fele bizony erősen magán viseli a régi, falusi jelleget, egy-két kisebb családi házon kívül talán csak az új vájártanuló iskola és a januárban elkészült új általános iskola ragadja meg a látogatót.
A község másik végén, a Kazincbarcika felé esőn, viszont nem győz eleget csodálkozni. A szinte külön városkává fejlődött Szabadság-telep, a háromszáz új bányász lakóház, az új ipari létesítmények mind a fejlődést, a mindinkább ipari jelleg öltését jelzik. Erősen megváltozott a lakosság összetétele, illetve foglalkozásbeli megoszlása is. Jóllehet, sok még Sajószentpéteren a mezőgazdasági foglalkozású lakos, de nagyon keresve találunk csak olyan családot, amely egy vagy több tagja révén nem áll kapcsolatban az üveggyárral, a bányaüzemmel, a közeli kazincbarcikai ipari komplexummal, vagy a nagy
üzemi, illetve szövetkezeti gazdálkodás valamelyik formájával. A korábban csak mezőgazdasággal foglalkozó lakosság kétlaki lett, mint Sajószentpéter egész területe is: a hegy teteje bort ad, a szántóföldek kenyeret, de a hegy belsejében, a szántóföldek alatt fürge csillesorok szállítják azt a szenet, ami talán épp a szántóföldön dolgozó paraszt fiának csákánya nyomán indult el a föld mélyéből, hogy meleget adjon, vagy energiává változva szolgálja az emberiséget.
Ez a kétlakiság, ez a fejlődésbeni eltolódás jellemző a község kulturális életére is. A községben működik három üzemi kultúrotthon is: a bányász, az üveggyári és a legújabb, a vasúti, (amelyről legközelebb szólunk). Mindhárom egymás közelében, a község felső, ipari végén. Községi kultúrotthon nincsen a
mintegy tizenhétezer lakosú községben. Azért tartottuk szükségesnek megemlíteni, hogy a három üzemi kultúrotthon — amely egyébként
nyitva tartja kapuit az üzemen kívül állók előtt is — egymás közelében van, mert a község földrajzi fekvése, elnyúltsága (hosszában csaknem négy kilométer) erősen befolyásolja az alvégi lakosoknak a kultúrotthon élete iránti érdeklődését és tartja távol a község nagyüzemen kívüli, vagy ahhoz csak friss, gyenge szálakkal kapcsolt lakosságát a kulturális élet iránti intenzívebb érdeklődéstől.
AZ ÜZEMI KULTÚROTTHONOK MUNKÁJÁT a szakszervezeti szervek irányítják és ebben az írásban arról nem kívánunk szólni. Csupán azt szeretnénk közelebbről megnézni, hogy mit tesz, mit tehetne, és mit szeretne tenni a helyi tanács a község (üzemen kívüli) kulturális életéért. Azzal kell kezdenünk, hogy a nagyközségnek nincsen sem függetlenített, sem félfüggetlenített kulturális ügyintézője, pusztán tiszteletdíj ellenében látja el a népművelési ügyvezetői teendőiket egy pedagógus, Hegedűs Lukács tanár. A község területén működik egy normál mozi a moziüzemi vállalat kezelésében. (A három üzemi kultúrotthonban rendszeres keskenyfilm-vetítés folyik.) Ez jelenti a községnek a legfőbb kulturálódási fórumot. A népművelési ügyvezető szorgalmasan próbálgatja a kulturális életet halottaiból feltámasztani, de fáradozását ezideig nem sok siker koronázta. Nincsen egyetlen községi művészeti vagy egyéb kultúrális szakkör sem. Részben a helyiség hiányával, részben a felhasználható aktíváiknak valamelyik üzemben való lekötöttségével indokolják. Egyetlen népművelési ág funkcionál csupán: az ismeretterjesztés. Hegedűs Lukács dicséretre méltó buzgalommal fáradozik, hogy legalább ezen az egy téren végezzenek érdemleges munkát és minden alkalmat megragad, ahol csak ismeretterjesztést lehet végezni. legyen az tanácsülés, földművesszövetkezeti, vagy termelőszövetkezeti közgyűlés. Sajnos — éppen az előadások lehetőségének alkalomszerűsége miatt — ez a munka is elég tervszerűtlen és főleg a napi világesemények tudományos kommentálására szorítkozik. Tervszerű munka a közelmúltban két tanfolyamon folyt. Az egyiket a községi, a másikat a földművesszövetkezeti nőbizottság szervezte. A tanfolyamokon kézimunkát és szabást tanulnak és mellette hetenként egyszer tudományos előadást hallgattak. A négy hónapig tartó tanfolyam előadásainak összefoglaló címe ,,Mit kell tudni?” volt és tematikája rendkívül széles skálán mozgott.
Ezzel a községi kulturális élet jóformán ki is merült. Pusztán az általános iskolás úttörők műsoros rendezvényeit említhetjük még, akik havonta átlag egy műsoros esttel próbálják betölteni azt az űrt. amit a felnőtt, vagy kiszista kultúrcsoport hiánya a község kulturális életében okoz. A községi KISZ-szervezet is most van még fejlődőben; kulturális vonalon segítséget még nem nyújthat.
NEM VIGASZTALÓ A KÉP és önámítás lenne belenyugodnunk abba,
hogy a három üzemi kultúrotthon mellett nincsen szükség a községnek is kulturális életre. Fentebb már elmondottuk, hogy az üzemi kultúrotthonok után nem érdeklődik a község egésze és jócskán vannak kisipari szövetkezeti dolgozók, kisebb vállalatokhoz tartozók, akiknek szerves kapcsolatuk nincs sem a bányával, sem az üveggyárral. Minden bizonnyal szép számmal akadnak ezek között olyanok is, akikből szilárd, jól működő községi kultúregyüttest lehetne szervezni. Megjegyzendő itt az is, hogy a községben 52 pedagógus működik, s ha ezeknek csak egyharmada is valamivel tevékenyebben venne részt az iskolán kívüli népművelési munkában, minden bizonnyal másképpen festene a község kulturális élete. Az igaz, hogy ami kevés kulturális megnyilvánulás észlelhető, az mind néhány pedagógus érdeme.
Elengedhetetlenül szükséges lenne egy községi kultúrotthon megteremtése, amely köré az egészséges és rendszeres községi kulturális élet kiépülhetne. Új épületre ezidőszerint nincs kilátás. Két lehetőség kínálkozik, hogy átmenetileg, szűkös keretek között valami hajlékot teremtsenek a kultúréletnek. Az egyik a Harica-parti öreg épület-komplexum (volt tanácsterem) megvétele és átalakítása, a másik — ami kézenfekvőbbnek látszik — a volt iparoskör jelenleg alig használt helyisége. Mindkettő tetemes beruházást igényel, de az utóbbiban színpad is van, kisebb helyiségei is vannak és a jelenleg nagyritkán használó néhány kisiparos is a község társadalmához tartozik és továbbra is szolgálná a helyiség az ő kultúrális céljaikat — a község egészének kulturális céljai között.
A FENTI NÉHÁNY SOR csupán vázlatos feljegyzés egy nagyközség kulturális gondjaiból, de egyet mindenképpen hangsúlyozni kíván: Sajószentpéternek önálló községi kulturális életre van szüksége, ahhoz megfelelő hajlékra, hogy a kultúrát a községben ne kizárólag a mozi, a sörkert „művészi műsora” és a vidéken kószáló esztrád-együttesek időnkénti vendégszereplése jelentse. Az üzemek megelőzték az anyaközséget a kulturális fejlődésben. A községnek fel kell zárkóznia…”
Kiss B.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza