2022. július 8. (péntek) 06:01
Száznégy évvel ezelőtt, életének kilencvenharmadik évében 1918. július
4-én, Miskolcon hunyt el Sajószentpéter szülötte Lévay József költő, műfordító, főjegyzőként Borsod vármegye XIX. századi közigazgatásának kimagasló egyénisége.
Halálának centenáriumán cikksorozatban emlékeztem, és emlékeztettem a mai kor olvasóit városunk nagy szülöttének sokoldalú, és páratlanul hosszú életpályájára. Akkor az 1918. július 7-én vasárnap délután három órakor miskolci felravatalozásával kezdődött, és a sajószentpéteri református temetőben, a családi sírboltjánál véget ért utolsó útját is részletesen leírtam.
Ezúttal a kor tanúját, a Pesti Napló című lapot hívom segítségül, hogy most kettő, a kor hangulatát is megidéző (szerkesztett) tudósításával mi, mai sajószentpéteriek emlékezzünk Lévay életének utolsó óráira, tisztelegjünk emléke előtt, és őrizzük meg, ameddig csak tudjuk.
A lap 1918. július 5-én megjelent számában közli először az olvasóival Lévay József, a költő, és nem mellesleg „újdondász” (újságíró) halálhírét:
„Lévay József meghalt
1825—1918
Lévay József meghalt. A „Mikes" költője kilencvenhárom éves korában csöndesen hunyta le a szemét és vele szinte egy darab Magyarország szállt a sírba. Az a Magyarország, amelynek hazafisága, fölvilágosodottsága, emelkedett gondolkodása a negyvennyolcas idők tüzében edződött meg. Az a csodálatos generáció, amely Petőfiben és Aranyban meg tudta lobogtatni a magyarság géniuszát halhatatlan fénnyel. Az a generáció, amely a maga tiszta, romlatlan őserejéből olyan férfiakat tudott világra hozni, mint Lévay József, aki pátriárkai életkorával, romlatlan szellemével, késő öreg koráig derűs bölcsességével olyan kort példázott, amelynek visszatérésében már alig hihetünk. A tiszta, tisztes öregúr versei iskolai könyveinkből átplántálódtak az emlékezetünkbe, a szívünkbe és eggyé lettek a magyar levegővel, amelyet beszívunk. Petőfi és Arany géniuszának emlékéhez hozzá fog mindig fűződni a Lévay Józsefé is, mint ahogy Mikes nélkül nem volna teljes a Rákóczi géniusza. És róla csakugyan beteljesedett:
— Egyedül hallgatom tenger mormolását...
És most ő is a kurucok után ment, talán hírt vinni nekik, hogy Magyarország megint viharos, válságos időket él át. Az országnak, az irodalomnak nagy gyászát jelenti a borsodi öregúr halála. A Pesti Napló pedig a kései utódok kegyeletével és őszinte meghatottságával érzi át az újságírás gyászát is: Lévay József éveken át a Pesti Napló belső munkatársa, hírrovat vezetője volt. Ugyanazok alatt a címbetűk alatt, amik minket a munkánk, a hivatásunk komolyabb megbecsülésére intenek, jelentek meg Lévay József írásai, újságírói munkái. Más korban működött, mint mi, de az újságírás örök szent lázában egynek érezzük magunkat vele és emlékét mindig híven fogjuk őrizni.
*
A kilencvenhárom éves költő három hét óta gyengélkedett már, de azért mindennap felkelt és íróasztalához ült. Ma reggel már olyan erőtlen volt, hogy ágyát nem hagyhatta el, de azért egész nap eszméleténél volt. Estve fél tízkor elvesztette öntudatát és éjjel tíz órakor csendesen meghalt. Utolsó, költeményét június 1-én írta az Isonzómenti Tárogató című katonaújságba „Örömtűz az olasz fronton" címmel. Temetése felöl eddig semmiféle intézkedés nem történt, amíg a budapesti irodalmi társaságokkal nincs megegyezés, azonban hiszik, hogy vasárnap lesz a temetés.”
A következő napon megjelent lapszámban a miskolci tudósító már kissé bensőségesebben írja le az utolsó napokat, kiegészítve néhány irodalomtörténeti adalékkal:
„— Lévay József utolsó napjai.
Miskolci tudósítónk írja:
Csendesen, szelíden, halk lelki elmúlással távozott közülünk a nagy költő, és a legutolsó napokban is érdekelte még a forró, lázas élet minden lüktetése. Már gyenge volt, már egyedül járni is alig tudott, de pünkösdi vizitjeit még az idén is sorba leadta. Félt, hogy megsértődnek, ha nem tiszteli meg azokat, akik hozzá olyan jók voltak. Kilencvenhárom éves volt Lévay József, de az utolsó hónap minden irodalmi eseményét figyelemmel kísérte. A frissen megjelenő könyvek mind ott fekszenek hálószobája kis szekrényén — ha maga nem is olvasta már őket, kicsiny rokona még az elmúlt három héten is felolvasást tartott belőlük. A háború eseményei is igen izgatták, főleg azt figyelte, hogy a rettenetes hónapok milyen hatást gyakorolnak az irodalomra. Hihetetlenül érdekelte utolsó leheletéig a sajtó napi eseménye. Még a legutolsó napokban is igen büszke volt rá, hogy a Kisfaludy Társaság tagválasztó ülésén az ő jelöltjeit választották meg, minthogy erősen kritika tárgyává tette, hogy a jelenlegi irodalom legkitűnőbb képviselői távol vannak az irodalmi társaságoktól. Sokszor emlegette, hogy ha ereje engedné, erélyes lépéseket tenne a válaszfalak lebontására. Két héttel ezelőtt is arra kért bennünket, hogy informáljuk őt az új tehetségekről, mert ezek különösen érdeklik. Ha Gyulairól volt szó, mindig szeretettel emlékezett Hatvany Lajosra. Csak néhány napja érdeklődött Szép Ernőről és Hatvany Lajossal együtt meghívni készült őket. Legutolsó olvasmánya Szomory Dezső „Második József”-e volt. (V. B.)
Lévay József életének utolsó napjai
Száznégy évvel ezelőtt, életének kilencvenharmadik évében 1918. július
4-én, Miskolcon hunyt el Sajószentpéter szülötte Lévay József költő, műfordító, főjegyzőként Borsod vármegye XIX. századi közigazgatásának kimagasló egyénisége.
Halálának centenáriumán cikksorozatban emlékeztem, és emlékeztettem a mai kor olvasóit városunk nagy szülöttének sokoldalú, és páratlanul hosszú életpályájára. Akkor az 1918. július 7-én vasárnap délután három órakor miskolci felravatalozásával kezdődött, és a sajószentpéteri református temetőben, a családi sírboltjánál véget ért utolsó útját is részletesen leírtam.
Ezúttal a kor tanúját, a Pesti Napló című lapot hívom segítségül, hogy most kettő, a kor hangulatát is megidéző (szerkesztett) tudósításával mi, mai sajószentpéteriek emlékezzünk Lévay életének utolsó óráira, tisztelegjünk emléke előtt, és őrizzük meg, ameddig csak tudjuk.
A lap 1918. július 5-én megjelent számában közli először az olvasóival Lévay József, a költő, és nem mellesleg „újdondász” (újságíró) halálhírét:
„Lévay József meghalt
1825—1918
Lévay József meghalt. A „Mikes" költője kilencvenhárom éves korában csöndesen hunyta le a szemét és vele szinte egy darab Magyarország szállt a sírba. Az a Magyarország, amelynek hazafisága, fölvilágosodottsága, emelkedett gondolkodása a negyvennyolcas idők tüzében edződött meg. Az a csodálatos generáció, amely Petőfiben és Aranyban meg tudta lobogtatni a magyarság géniuszát halhatatlan fénnyel. Az a generáció, amely a maga tiszta, romlatlan őserejéből olyan férfiakat tudott világra hozni, mint Lévay József, aki pátriárkai életkorával, romlatlan szellemével, késő öreg koráig derűs bölcsességével olyan kort példázott, amelynek visszatérésében már alig hihetünk. A tiszta, tisztes öregúr versei iskolai könyveinkből átplántálódtak az emlékezetünkbe, a szívünkbe és eggyé lettek a magyar levegővel, amelyet beszívunk. Petőfi és Arany géniuszának emlékéhez hozzá fog mindig fűződni a Lévay Józsefé is, mint ahogy Mikes nélkül nem volna teljes a Rákóczi géniusza. És róla csakugyan beteljesedett:
— Egyedül hallgatom tenger mormolását...
És most ő is a kurucok után ment, talán hírt vinni nekik, hogy Magyarország megint viharos, válságos időket él át. Az országnak, az irodalomnak nagy gyászát jelenti a borsodi öregúr halála. A Pesti Napló pedig a kései utódok kegyeletével és őszinte meghatottságával érzi át az újságírás gyászát is: Lévay József éveken át a Pesti Napló belső munkatársa, hírrovat vezetője volt. Ugyanazok alatt a címbetűk alatt, amik minket a munkánk, a hivatásunk komolyabb megbecsülésére intenek, jelentek meg Lévay József írásai, újságírói munkái. Más korban működött, mint mi, de az újságírás örök szent lázában egynek érezzük magunkat vele és emlékét mindig híven fogjuk őrizni.
*
A kilencvenhárom éves költő három hét óta gyengélkedett már, de azért mindennap felkelt és íróasztalához ült. Ma reggel már olyan erőtlen volt, hogy ágyát nem hagyhatta el, de azért egész nap eszméleténél volt. Estve fél tízkor elvesztette öntudatát és éjjel tíz órakor csendesen meghalt. Utolsó, költeményét június 1-én írta az Isonzómenti Tárogató című katonaújságba „Örömtűz az olasz fronton" címmel. Temetése felöl eddig semmiféle intézkedés nem történt, amíg a budapesti irodalmi társaságokkal nincs megegyezés, azonban hiszik, hogy vasárnap lesz a temetés.”
A következő napon megjelent lapszámban a miskolci tudósító már kissé bensőségesebben írja le az utolsó napokat, kiegészítve néhány irodalomtörténeti adalékkal:
„— Lévay József utolsó napjai.
Miskolci tudósítónk írja:
Csendesen, szelíden, halk lelki elmúlással távozott közülünk a nagy költő, és a legutolsó napokban is érdekelte még a forró, lázas élet minden lüktetése. Már gyenge volt, már egyedül járni is alig tudott, de pünkösdi vizitjeit még az idén is sorba leadta. Félt, hogy megsértődnek, ha nem tiszteli meg azokat, akik hozzá olyan jók voltak. Kilencvenhárom éves volt Lévay József, de az utolsó hónap minden irodalmi eseményét figyelemmel kísérte. A frissen megjelenő könyvek mind ott fekszenek hálószobája kis szekrényén — ha maga nem is olvasta már őket, kicsiny rokona még az elmúlt három héten is felolvasást tartott belőlük. A háború eseményei is igen izgatták, főleg azt figyelte, hogy a rettenetes hónapok milyen hatást gyakorolnak az irodalomra. Hihetetlenül érdekelte utolsó leheletéig a sajtó napi eseménye. Még a legutolsó napokban is igen büszke volt rá, hogy a Kisfaludy Társaság tagválasztó ülésén az ő jelöltjeit választották meg, minthogy erősen kritika tárgyává tette, hogy a jelenlegi irodalom legkitűnőbb képviselői távol vannak az irodalmi társaságoktól. Sokszor emlegette, hogy ha ereje engedné, erélyes lépéseket tenne a válaszfalak lebontására. Két héttel ezelőtt is arra kért bennünket, hogy informáljuk őt az új tehetségekről, mert ezek különösen érdeklik. Ha Gyulairól volt szó, mindig szeretettel emlékezett Hatvany Lajosra. Csak néhány napja érdeklődött Szép Ernőről és Hatvany Lajossal együtt meghívni készült őket. Legutolsó olvasmánya Szomory Dezső „Második József”-e volt. (V. B.)
Kiss B.
Kép forrás: Miskolci Herman Ottó Múzeum, Fotónegatívok tára Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza