2017. február 26. (vasárnap) 19:45
A Sajószentpéteri Művelődési és Sportközpont galériáján 2017. február 23-án (csütörtökön) 17.00 órakor ezzel a címmel nyílt meg Novák Géza fafaragó Mezey István grafikáiról készült műveinek kiállítása.
A kiállítást, amelyen műtét utáni lábadozása miatt az alkotó nem tudott jelen lenni, Hadobás Sándor nyugalmazott múzeumigazgató nyitotta meg. Először méltatta Sajószentpéter, és a városhoz kötődő nagy elődök hazai képzőművészetben betöltött szerepét, majd beavatta az érdeklődőket a fafaragás, mint az ipar- és népművészet határán elhelyezkedő alkotóművészeti ág történetébe. Kezdve a használati tárgyak készítésén, a templomi faragott oltárképeken és a pásztorfaragásokon át, korunk díszítő fafaragásáig, érintve a különböző korszakok jeles külföldi és magyar alkotóinak munkásságát is. A rendezvényt a Kodály Zoltán Művészeti Iskola triója két klasszikus darabbal foglalta keretbe, és tette ünnepélyesebbé.
Hadobás Sándor röviden ismertette Mezey Istvánnak, a Sajószentpéterhez sok szállal kötődő festő-és grafikusművésznek pályafutását, amelyben kitért a kiállítás szomorú apropójára: február 26-án lesz öt éve, hogy örökre itt hagyott minket.
Novák Géza fafaragó - a megalakulásának tizedik évfordulóját az elmúlt év novemberében ünneplő Sajómenti Népművészeti Egyesület tagja - 1934-ben született Rudabányán. Élete nagy részét a helyi vasércbányánál dolgozta le, ahol kreativitását, rajztudását kamatoztatni tudta, és ezen képességek tették lehetővé, hogy a településen - jórészt általa - a térségünk határán túl is elismert bányászati múzeum jöhessen létre. A bányától 1989-ben vonult nyugdíjba, és a fafaragásban találta az értelmes elfoglaltság, az alkotás lehetőségét. Jórészt autodidakta módon képezte magát, alkotótáborokban vett részt, de mindig saját örömére tudott csak faragni, ars poeticája szerint: „szépet alkotni, az arra igényt tartók számára”. Alkotásait a bányász szakma, a bányászok és a falusiak élete ihlette, ám tehetségét folyton fejlesztetve ma már a tájegység meghatározó, sokoldalú fafaragójává vált: a síkfaragásoktól a domborműveken át köztéri obeliszkek, emlékoszlopok, kopjafák, templomi kegytárgyak valósultak meg keze nyomán. A fát, ezt az ezerarcú anyagot az eltelt évek alatt egyre jobban megismerte. Művei szépségét, tartósságát, értékét a fa felületi kezelésével emeli, amelynek szintén nagy mesterévé vált.
A „Mezey István nyomán” nevet viselő tárlat harminc fatábláját berkenyefából készítette, majd felületi kezelés után aprólékos metszéssel véste a színes lapokba a „fagrafikáit” Mezey olyan miniatűrjei alapján, amelyek kiállításon nem szerepeltek, csak újságokban, könyvekben illusztrációként. Ezeket gyűjtötte össze Géza bácsi, és új értelmet adott nekik a grafika erejét megtartva: néhány, egyszerűnek tűnő vonallal elénk varázsolni a valóságot.
Mindenkinek a figyelmébe ajánlom, aki március 17-ig az MSK rendezvényeire ellátogat, vagy csak éppen arra jár.
Kiss BarnabásMegosztás Facebook-onVissza
Mezey István nyomán
A Sajószentpéteri Művelődési és Sportközpont galériáján 2017. február 23-án (csütörtökön) 17.00 órakor ezzel a címmel nyílt meg Novák Géza fafaragó Mezey István grafikáiról készült műveinek kiállítása.
A kiállítást, amelyen műtét utáni lábadozása miatt az alkotó nem tudott jelen lenni, Hadobás Sándor nyugalmazott múzeumigazgató nyitotta meg. Először méltatta Sajószentpéter, és a városhoz kötődő nagy elődök hazai képzőművészetben betöltött szerepét, majd beavatta az érdeklődőket a fafaragás, mint az ipar- és népművészet határán elhelyezkedő alkotóművészeti ág történetébe. Kezdve a használati tárgyak készítésén, a templomi faragott oltárképeken és a pásztorfaragásokon át, korunk díszítő fafaragásáig, érintve a különböző korszakok jeles külföldi és magyar alkotóinak munkásságát is. A rendezvényt a Kodály Zoltán Művészeti Iskola triója két klasszikus darabbal foglalta keretbe, és tette ünnepélyesebbé.
Hadobás Sándor röviden ismertette Mezey Istvánnak, a Sajószentpéterhez sok szállal kötődő festő-és grafikusművésznek pályafutását, amelyben kitért a kiállítás szomorú apropójára: február 26-án lesz öt éve, hogy örökre itt hagyott minket.
Novák Géza fafaragó - a megalakulásának tizedik évfordulóját az elmúlt év novemberében ünneplő Sajómenti Népművészeti Egyesület tagja - 1934-ben született Rudabányán. Élete nagy részét a helyi vasércbányánál dolgozta le, ahol kreativitását, rajztudását kamatoztatni tudta, és ezen képességek tették lehetővé, hogy a településen - jórészt általa - a térségünk határán túl is elismert bányászati múzeum jöhessen létre. A bányától 1989-ben vonult nyugdíjba, és a fafaragásban találta az értelmes elfoglaltság, az alkotás lehetőségét. Jórészt autodidakta módon képezte magát, alkotótáborokban vett részt, de mindig saját örömére tudott csak faragni, ars poeticája szerint: „szépet alkotni, az arra igényt tartók számára”. Alkotásait a bányász szakma, a bányászok és a falusiak élete ihlette, ám tehetségét folyton fejlesztetve ma már a tájegység meghatározó, sokoldalú fafaragójává vált: a síkfaragásoktól a domborműveken át köztéri obeliszkek, emlékoszlopok, kopjafák, templomi kegytárgyak valósultak meg keze nyomán. A fát, ezt az ezerarcú anyagot az eltelt évek alatt egyre jobban megismerte. Művei szépségét, tartósságát, értékét a fa felületi kezelésével emeli, amelynek szintén nagy mesterévé vált.
A „Mezey István nyomán” nevet viselő tárlat harminc fatábláját berkenyefából készítette, majd felületi kezelés után aprólékos metszéssel véste a színes lapokba a „fagrafikáit” Mezey olyan miniatűrjei alapján, amelyek kiállításon nem szerepeltek, csak újságokban, könyvekben illusztrációként. Ezeket gyűjtötte össze Géza bácsi, és új értelmet adott nekik a grafika erejét megtartva: néhány, egyszerűnek tűnő vonallal elénk varázsolni a valóságot.
Mindenkinek a figyelmébe ajánlom, aki március 17-ig az MSK rendezvényeire ellátogat, vagy csak éppen arra jár.
Kiss BarnabásMegosztás Facebook-onVissza