2022. augusztus 12. (péntek) 10:11
Sorozatunk korábbi részében már említést tettünk arról, hogy a háború után milyen fontos szerep hárult a szénbányákra, így a bányász társadalomra is. Azt hiszem, aki eddig nem igazán tudta beleélni magát az akkori helyzetbe, az a napjaink eseményei következtében már tapasztalhatja, hogy energia nélkül a jövő kilátástalan. Nem véletlenül becsülték meg akkor a bányászokat, akik a közlekedésben, az újjáépítés minden egyes területén nélkülözhetetlen energiaforrást biztosították az ország számára. Ennek a megbecsülésnek jeleként szinte még a „romokon” a miniszterelnök útja is Sajószentpéterre vezetett. A látogatást a Szabad Magyarország 1945. augusztus 11-én megjelent száma harangozta be:
„A miniszterelnök Sajószentpéteren
Sajószentpéter, aug. 10
Dalnoki Miklós Béla miniszterelnök ma délben Sajószentpéterre érkezett, ahol kíséretével együtt megtekinti a bánya- és gyárüzemeket. A miniszterelnököt a helybeli Nemzeti Tanács vezetősége és a hatóságok képviselői fogadták és kalauzolták az egyes üzemekben.”
A vizit eseményeiről a nevezett lap másnap megjelent száma egyik tudósításában olvashattak részleteket az olvasók:
„Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök sajószenpéteri bányászok között Sajószentpéter aug. 11.
Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök Balogh István államtitkár kíséretében ellátogatott Sajószentpéterre, a borsodi bányavidék egyik központjába. A miniszterelnöknél előbb Szilvássy László főjegyző és Szabó László járási rendőrkapitány elvtárs jelentkeztek, majd a szénbányák részéről Sipos Antal főmérnök elvtárs, a bányászok részéről Kövesdi Antal elvtárs köszöntötték, a helyi Nemzeti Bizottság nevében Fodor Károly elvtárs, elnök mondott beszédet. A miniszterelnök válaszában hangoztatta, hogy a szovjet parancsnokságok a bőrgyárakat nemsokára magyar kezelésbe adják s így remélni lehet, hogy a munkások bakancsellátása meg fog javulni. Kereskedelmi tárgyalásokat folytatunk a Szovjetunióval, amelyek eredményeképpen a Szovjetuniótól ruha- és textilanyagokat remélhetünk. A miniszterelnök megköszönte a bányászoknak azt az ígéretet, hogy az újjáépítés érdekében vasárnaponként túlműszakot fognak teljesíteni.
A miniszterelnök ezután a bányásztelepi kultúrházba látogatott el, ahol a bányászok írásban nyújtották át azt a kívánságukat, hogy az 1938-ban érvényben volt élelmezési fejadagokat szeretnék megkapni. Balogh államtitkár válaszában biztosította a munkásokat, hogy a kormány elsősorban is a munkásság ellátásáról kíván gondoskodni. A bányászok és gyermekeik részére átképző tanfolyamokon teszik lehetővé a közigazgatási pályákra való felkészülést. A miniszterelnök három láda cigarettával lepte meg a bányászokat, a szegény sorsú bányászok részére pedig 300 000 pengőt adott át Sípos Antal főmérnök elvtársnak. Később meglátogatta az egyik bányát s leszállt a tárnába is, majd közebéden vett részt. A miniszterelnök kíséretével együtt délután 4 órakor hagyta el Sajószentpétert.”
Sajószentpéter anno (18. rész)
Sorozatunk korábbi részében már említést tettünk arról, hogy a háború után milyen fontos szerep hárult a szénbányákra, így a bányász társadalomra is. Azt hiszem, aki eddig nem igazán tudta beleélni magát az akkori helyzetbe, az a napjaink eseményei következtében már tapasztalhatja, hogy energia nélkül a jövő kilátástalan. Nem véletlenül becsülték meg akkor a bányászokat, akik a közlekedésben, az újjáépítés minden egyes területén nélkülözhetetlen energiaforrást biztosították az ország számára. Ennek a megbecsülésnek jeleként szinte még a „romokon” a miniszterelnök útja is Sajószentpéterre vezetett. A látogatást a Szabad Magyarország 1945. augusztus 11-én megjelent száma harangozta be:
„A miniszterelnök Sajószentpéteren
Sajószentpéter, aug. 10
Dalnoki Miklós Béla miniszterelnök ma délben Sajószentpéterre érkezett, ahol kíséretével együtt megtekinti a bánya- és gyárüzemeket. A miniszterelnököt a helybeli Nemzeti Tanács vezetősége és a hatóságok képviselői fogadták és kalauzolták az egyes üzemekben.”
A vizit eseményeiről a nevezett lap másnap megjelent száma egyik tudósításában olvashattak részleteket az olvasók:
„Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök sajószenpéteri bányászok között Sajószentpéter aug. 11.
Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök Balogh István államtitkár kíséretében ellátogatott Sajószentpéterre, a borsodi bányavidék egyik központjába. A miniszterelnöknél előbb Szilvássy László főjegyző és Szabó László járási rendőrkapitány elvtárs jelentkeztek, majd a szénbányák részéről Sipos Antal főmérnök elvtárs, a bányászok részéről Kövesdi Antal elvtárs köszöntötték, a helyi Nemzeti Bizottság nevében Fodor Károly elvtárs, elnök mondott beszédet. A miniszterelnök válaszában hangoztatta, hogy a szovjet parancsnokságok a bőrgyárakat nemsokára magyar kezelésbe adják s így remélni lehet, hogy a munkások bakancsellátása meg fog javulni. Kereskedelmi tárgyalásokat folytatunk a Szovjetunióval, amelyek eredményeképpen a Szovjetuniótól ruha- és textilanyagokat remélhetünk. A miniszterelnök megköszönte a bányászoknak azt az ígéretet, hogy az újjáépítés érdekében vasárnaponként túlműszakot fognak teljesíteni.
A miniszterelnök ezután a bányásztelepi kultúrházba látogatott el, ahol a bányászok írásban nyújtották át azt a kívánságukat, hogy az 1938-ban érvényben volt élelmezési fejadagokat szeretnék megkapni. Balogh államtitkár válaszában biztosította a munkásokat, hogy a kormány elsősorban is a munkásság ellátásáról kíván gondoskodni. A bányászok és gyermekeik részére átképző tanfolyamokon teszik lehetővé a közigazgatási pályákra való felkészülést. A miniszterelnök három láda cigarettával lepte meg a bányászokat, a szegény sorsú bányászok részére pedig 300 000 pengőt adott át Sípos Antal főmérnök elvtársnak. Később meglátogatta az egyik bányát s leszállt a tárnába is, majd közebéden vett részt. A miniszterelnök kíséretével együtt délután 4 órakor hagyta el Sajószentpétert.”
Kiss B.
Fotó forrás: MTI Fotó Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza