2022. szeptember 12. (hétfő) 10:28
Sajószentpéter anno (24. rész)
Barczi Pálra emlékezünk Sorozatunk mai cikkében visszatérünk a kultúra mezejére, ahol megannyi, kiváló tehetségű, Sajószentpéterhez kötődő alkotó bizonyította, hogy ezen a területen sem kell szégyenkeznie a Sajó parti egykori kis bányásztelepülésnek. Sőt. Közülük most Barczi Pálra (Sajószentpéter, 1933. szeptember 12. - Miskolc, 2003. június 17.) Munkácsy- és SZOT-díjas grafikus, festőművészre, városunk 2001. évi díszpolgárára emlékezünk születésének 89. évfordulóján. Segítségül lapozzuk fel az Észak-Magyarország hatvan évvel ezelőtt (1962. január 21-én) megjelent számát, amelyben a sajószentpéteri születésű kulturális rovatvezető, Benedek Miklós írását olvashatjuk: „A mát formáló ember érdekli Barczi Pál grafikusművész műtermében Barczi Pált, a már országosan, sőt mondhatnám az ország határain túl is ismert fiatal grafikusművészt kerestem fel a napokban a miskolci Kilián lakótelepen lévő műtermes lakásában. Barczit, mint grafikust tartjuk számon, mint grafikus vált ismertté, a tárlatokon is eddig grafikai munkákkal szerepelt, mégis a festőállvány előtt találtam. Miskolci és veszprémi tájak tűnnek a látogató szemébe a már kész, vagy félkész vásznakról. Szereti a festészetet is, de elsődleges munkájának a grafikát tekinti. Főiskolai diplomamunkája is grafikai sorozat volt a bányászéletről. Általában, ha grafikai munkái, rajzai, monotypiái, rézkarcai között lapozgatunk, állandóan visszatérő motívumként találkozunk a bányász témával. De mellette igen sok paraszti téma, tájrajz ad számot Barczi emberszeretetéről, az ember iránti érdeklődéséről. A témaválasztásról beszélgettünk többek között. A kisparaszti szülői ház, a parasztsorban töltött gyermekkor, a Sajószentpéteri Üveggyárban végzett üvegfúvó munka, majd a későbbi bányászmunka soha el nem múló emlékei jelentkeznek Barczi alkotásaiban, azonban nem elégszik meg ennyivel. Nem pusztán a gyermekkor emlékeit akarja újra meg újra visszaadni alkotásaiban, hanem éles szemmel nézi és látja a mát, a ma életét és az az ember áll érdeklődésének homlokterében, aki a mát formálja. Még tájképein is elsődleges szerepet játszik — ha sokszor nem is látható magán a művön — az ember, aki legyőzte a természetet, és formálja maga körül a mindenséget, közte a tájat is. Barczi Pál még egészen fiatal ember. Még innen van a harmadik ikszem 1958-ban végezte a főiskolát. Tulajdonképpeni alkotómunkája még mindössze rövid két és félévre tehető. A képzőművészet iránti készség, tehetség a negyvenes évek végén jelentkezett nála. Lukovszky László Munkácsy- díjas festőművész, — aki azidőtájt a sajószentpéteri bányász művelődési otthonban dolgozgatott, — fedezte fel a fiatal fiúban rejlő tehetséget. Így került később a Képzőművészeti Főiskolára, majd annak elvégzése után Miskolcra. Az 1958-as, 1959-es és 1960-as Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállításon már felfigyeltek grafikai munkáira. 1959-ben Budapesten, az Országos Képzőművészeti Kiállításon is szerepelt. Ugyanabban az évben Berlinben, Prágában és Varsóban szerepeltek művei, 1960-ban a bagdadi tárlatlátogatók csodálhatták meg grafikai alkotásait. Az elmúlt évben, 1961-ben nagy tisztesség érte: a Párizsban rendezett képzőművészeti kiállításon, amelyet tíz fiatal magyar művész alkotásaiból rendeztek, ugyancsak szerepelt. Az év végén, amikor a városi tanács dísztermében kiállítást rendeztek a borsodi képzőművészek alkotásaiból, grafikai sorozatát a városi tanács külön jutalomban részesítette. Most, a tavasszal Budapesten rendezendő Nemzetközi Kiállításra készül a Munkások című, öt darabból álló grafikai sorozatával. Alkotó-kísérletező kedvvel teli fiatal művész. Úgy érzi, még nagyon kevés, amit eddig tett, alkotott. Keresi, kutatja a témát, azt a művészi kifejezési formát, amelyben a vonalak, a színfoltok eszközével legmegfelelőbben tudja visszavetíteni azokat a benyomásokat, amelyeket új és mindennap megújuló életünk rá gyakorol. Nem türelmetlen ember, de lobog benne az alkotás tüze, a mind jobb keresésének vágya. Minden művére úgy tekint, mint kísérletre, gyakorlatra, készülődésre a következő, a jobb, művészi koncepcióinak megvalósításához közelebb álló alkotásra. Úgy érzi, — joggal — még előtte az élet, még van ideje kísérletezni, hogy majdan kiforrott művészként mind szebbet, értékesebbet, maradandóbbat adjon az emberiségnek. A fiatal alkotóművésznek népi államunk sok segítséget adott. Nemcsak a főiskolai végzettséghez segítette hozzá, de a modern, műtermes lakás juttatásával, ahol most fiatal házasként feleségével él, megadta a nyugodt, alkotó munka lehetőségét is. Ezek a lehetőségek Barczi Pál tehetségével párosulva, hozzávéve lelkességét, művészi tettvágyát, — nagy, értékes eredmények biztató ígéreteit rejtik magukban.”Kiss B.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza