ÖnkormányzatPolgármesteri Hivatale-ügyintézésKözérdekű adatokVálasztási információkHíreinkGalériaDokumentumtárX
2022. október 17. (hétfő) 08:42

Sajószentpéter anno (31. rész)

Történelem
news/1278/1278_0.jpgAz értelmiség helyzete 1956-ban A történelem egyes szakaszaiban az uralkodó politika a társadalom bizonyos rétegeit, csoportjait igyekezett ellenségnek kikiáltani, kirekeszteni, és nem egyszer jogától, - horribile dictu - életétől megfosztani. Hasonlóra a magyar történelem is szolgáltatott számtalan példát. Mivel a történelem elég gyakran ismétli önmagát, így aki múltjából nem tanul, az újra elköveti még a legembertelenebb hibáit is. Ennek egyetlen ellenszere, hogy a hatalmon lévők politikai haszonszerzésből már az első apró lépést se tegyék meg ezen az úton. És ne csupán attól félve, hogy a kocka – ha egyszer elvetik - akár többször meg is fordulhat. Sorozatunk mostani darabja minden mai, és leendő politikust erre figyelmeztet, míg a társadalmat arra, hogy ezt soha, senkinek ne engedje meg.  Ennek a részének az 1956-os forradalom közelgő 66. évfordulója mellett az oktatás, a pedagógusok mai helyzete is aktualitásul szolgál. Ebben az Észak-Magyarország néhány nappal a forradalom előtt, 1956. október 18-án megjelent számának sorai arról tanúskodnak, hogy az akkor hatalmon lévők – ha korábban nem is - akkor már megértették az emberiesség fenti (örök) igazságát, és megkísérelték korrigálni azt a bizonyos első (elhibázott) lépésüket. TOVÁBB A MEGKEZDETT ÚTON Az elmúlt években sok beszéd hangzott el az értelmiség szerepéről, megbecsüléséről, munkájának jelentőségéről. De a gyakorlatban már kevésbé volt érezhető az értelmiség szocializmust építő szerepének pozitív értékelése, ország építő munkájának megbecsülése. Olyan szomorú eset is előfordult, hogy aki túlment a szavakon, ha párttag volt, megfosztották párttagságától, s a nép nevében ellenségnek kiáltották ki. Sokszor reakciós elemnek, kispolgárnak bélyegezték azt a mérnököt, aki hidat, lakóházat, gyárat tervezett és épített, az orvost, ki emberek ezreit gyógyította, s mentette meg az életnek — mert egy-két kérdésben nem értettek egyet a párt politikájával. Egyesek humanizmusról szónokoltak, de börtönbe vetettek becsületes állampolgárokat. Az emberek megítélésében egyoldalúan a származást, a múltat vették figyelembe, nem pedig a végzett munkát. Fájdalmas igazságtalanságok származtak ebből.  Ilyen előzmények után az egész nemzetre felszabadítólag hatott az új értelmiségi politikáról szóló párthatározat. Hazánk belső helyzetének reális értékelése alapján mondhatjuk: olyan szükség volt erre a határozatra s az azt követő intézkedésekre, mint a levegőre. Hiszen az értelmiség tevékeny részvétele nélkül elképzelhetetlen népi demokratikus rendszerünk gazdasági, politikai és kulturális fejlődése. A Központi Vezetőség értelmiségi határozata sürgős tennivalókra hívta fel a pártbizottságok, a pártszervezetek, az egész magyar társadalom figyelmét. Erőnkhöz mérten a legrövidebb időn belül orvosolnunk kell az értelmiség sérelmeit, száműzni a szektáns politika legkisebb megnyilvánulását is. Biztosítanunk kell, hogy az értelmiség megkapja megillető helyét társadalmunkban.        A határozat megjelenése óta mindössze két hónap telt el. Mit tett ez idő alatt a miskolci pártbizottság a határozat valóra váltásáért?   A pártbizottság első feladatának tekintette, hogy megvizsgálja a helyzetet a járás több községében. Brigádokat alakított, amelynek tagjai voltak a járási pártbizottság és a járási tanács vezetői. A brigád az értelmiség jelenlegi helyzetét, munkáját tanulmányozta, az elkövetett hibák kijavításának módját kutatta. Ugyanakkor Sajószentpéteren, Hernádnémetiben és Ónodon a helybeli értelmiség bevonásával megbeszéléseket, értelmiségi ankétokat tartottak.  Ezt követően — október 6-án — a járási pártbizottság a járás vezető értelmiségei részére ankétot szervezett, ami jó hatással volt a pártbizottság és az értelmiség kapcsolatának megjavítására, a kölcsönös bizalom megteremtésére. Több értelmiségi dolgozót rehabilitáltak, visszahelyezték régebbi munkakörébe, ahonnan a hibás politika következtében évekkel ezelőtt eltávolították. A pártbizottság tagjai, munkatársai gyakrabban ellátogatnak egy-egy községbe, segítséget adnak a határozat megismeréséhez, helyes értelmezéséhez, a párthatározatból adódó feladatok megoldásához.  Sok megoldandó feladat vár azonban pártbizottságainkra, pártszervezetekre. Igen sok nehézség van még. Sajószentpéteren mindössze három pedagógusnak van szolgálati lakása. Dr. Mészáros István körzeti orvos, amióta Sajószentpéteren dolgozik, egy röntgenszobában lakik — olyan helyiségben, amelynek még ablaka sincs. Nemrégiben emiatt kérte áthelyezését más községbe, ahol minden bizonnyal több figyelmet tanúsítanának életkörülményei iránt. A lehető legrövidebb időn beül felül kellene vizsgálni három sajószentpéteri orvos, dr. Csiba László, dr. Kelemen István és dr. Ernyei Gyula pártból való kizárásának körülményeit. Sürgős tennivaló ez, mert az egész község előtt bebizonyosodott, hogy mindhármukat személyes bosszú fosztotta meg párttagságuktól. E néhány példából is kitűnik, hogy milyen sok a tennivaló, milyen sok a gond, a sérelem egyetlen községben is. Ez arra kell, hogy serkentsen minden pártfunkcionáriust, és az egész párttagságot, hogy még következesebben küzdjön az értelmiségi párthatározat valóra váltásáért…”

Kiss B.

Vissza