2017. március 20. (hétfő) 09:53
Napjainkra a magyar politikai kultúra olyan mélységekig jutott, hogy nem hogy beszélni nem tudunk normálisan egymással, de még a nemzeti ünnepeinken sem vagyunk képesek méltó módon, közösen tisztelegni történelmünk nagyjai előtt. Hogy ez megváltozhasson, egyre több olyan követendő jó példára van szükség, mint ami Sajószentpéteren a napokban történt. 2014. március 14-én délután ugyanis a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat és Sajószentpéter Város Önkormányzata az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 169. évfordulója tiszteletére városunkban tartotta közös ünnepi közgyűlését, amelyen napi pártpolitikától mentesen, közösen emlékeztek a nagy elődökre.
Ez a nap azért nem minden előzmény nélkül jött létre, szükség volt hozzá a megyei önkormányzat évtizedes hagyományára (az ünnepi közgyűlések rendezésére mindig más-más település önkormányzatát kérik fel) csakúgy, mint városunk vezetése és a térség országgyűlési képviselője között meglévő korrekt együttműködésre.
A közös ünneplés március 14-én kora délután a Sajószentpéteri Kossuth Lajos Általános Iskola udvarán vette kezdetét, ahol a késői utódok elhelyezték az emlékezés koszorúit, és főhajtással tisztelegtek Kossuth Lajos mellszobra előtt. A kulturális és sportközpontban a Himnusz elhangzása után – a vendéglátó város nevében – dr. Faragó Péter polgármester üdvözölte az ünnepségen megjelenteket. Majd kiemelte, hogy március 15-e legfontosabb üzenete az, hogy hazánk és nemzetünk érdekében egymással összefogva, egymást erősítve munkálkodjunk a jövőn. Hogy utódainkra (köztük a ma megszületett unokámmal) szabad, független hazát hagyhassunk, ahol valóra válthatják álmaikat.
Török Dezső, a megyei közgyűlés elnöke megnyitó beszédében Petőfi Sándor „Magyar vagyok” című költeményét idézte, és a nem csekély történelmi szerepére emlékezett, amikor néhány hét alatt többet tettek, mint sok nemzet több évtized alatt: megdöntötték az abszolutizmust, visszaszerezték nemzetünk függetlenségét, eltörölték a jobbágyságot és lerakták egy polgári Magyarország alapjait. Különösen büszke lehet az a megye, amely olyan jeles személyiségeket adott a hazának, mint Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Palóczy László. Vagy éppen Lévay József, a költő, Borsod-vármegye főjegyzője és alispánja a köz és a haza igaz szolgája.
Demeter Zoltán, térségünk országgyűlési képviselője ünnepi beszédében Ratkó József költő 1989. március 15-ei szavait is elénk citálva emlékeztetett rá: mint minden nép mi is kaptunk a történelemtől néhány lehetőséget, hogy ne megtűrt, szegény rokonként tekintsenek ránk, hanem édestestvérként. Történelmünk során egymással összefogva, szuverén nemzetként többször is bizonyítottuk, hogy nem vagyunk másodrangúak. Majd Kossuth Lajos egykori országgyűlési beszédét hívta segítségül, amelyben kijelentette, hogy nemzeti ügyekben nem lehet pártkülönbség a polgárok közt. Ezt gondolja ő is március 15-e legfontosabb üzenetének. Fontos, hogy ne csak külsőségekben ünnepeljük magyarságunkat, hanem lelkünkben is hazafiként, az egész nemzethez szólva, ahogyan azt a géniusz Petőfi is tette egykor.
A nap hangulatát a Kossuth Lajos Általános Iskola diákjai (énekkel, zenével, néptánccal és Kecskés Lili szavalatával), valamint a Talán Teátrum (zenés műsorukban megkapóan bravúros ötlet volt a Himnusz éneklése alatt a Székely Himnusz szavalása) varázsolták igazán ünnepivé. Műsoraik mondanivalóját a megnyitó beszédben is idézett Petőfi vers címével fejezhetjük ki legjobban: „Magyar vagyok”. Hogy mindahányan magyarok vagyunk, és ezt senki sem tagadhatja el tőlünk.
Ezeket a gondolatokat vitték haza az ünneplő vendégek is, miután a város nevében az ünnepi közgyűlés emléklapját dr. Faragó Péter átvette, majd az erről szóló, a művelődési ház falán elhelyezett emléktáblát Török Dezsővel közösen leleplezték.
Kiss Barnabás
Megosztás Facebook-onVissza
Az ünnep mindenkié (Megyei ünnepi közgyűlés)
Napjainkra a magyar politikai kultúra olyan mélységekig jutott, hogy nem hogy beszélni nem tudunk normálisan egymással, de még a nemzeti ünnepeinken sem vagyunk képesek méltó módon, közösen tisztelegni történelmünk nagyjai előtt. Hogy ez megváltozhasson, egyre több olyan követendő jó példára van szükség, mint ami Sajószentpéteren a napokban történt. 2014. március 14-én délután ugyanis a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat és Sajószentpéter Város Önkormányzata az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 169. évfordulója tiszteletére városunkban tartotta közös ünnepi közgyűlését, amelyen napi pártpolitikától mentesen, közösen emlékeztek a nagy elődökre.
Ez a nap azért nem minden előzmény nélkül jött létre, szükség volt hozzá a megyei önkormányzat évtizedes hagyományára (az ünnepi közgyűlések rendezésére mindig más-más település önkormányzatát kérik fel) csakúgy, mint városunk vezetése és a térség országgyűlési képviselője között meglévő korrekt együttműködésre.
A közös ünneplés március 14-én kora délután a Sajószentpéteri Kossuth Lajos Általános Iskola udvarán vette kezdetét, ahol a késői utódok elhelyezték az emlékezés koszorúit, és főhajtással tisztelegtek Kossuth Lajos mellszobra előtt. A kulturális és sportközpontban a Himnusz elhangzása után – a vendéglátó város nevében – dr. Faragó Péter polgármester üdvözölte az ünnepségen megjelenteket. Majd kiemelte, hogy március 15-e legfontosabb üzenete az, hogy hazánk és nemzetünk érdekében egymással összefogva, egymást erősítve munkálkodjunk a jövőn. Hogy utódainkra (köztük a ma megszületett unokámmal) szabad, független hazát hagyhassunk, ahol valóra válthatják álmaikat.
Török Dezső, a megyei közgyűlés elnöke megnyitó beszédében Petőfi Sándor „Magyar vagyok” című költeményét idézte, és a nem csekély történelmi szerepére emlékezett, amikor néhány hét alatt többet tettek, mint sok nemzet több évtized alatt: megdöntötték az abszolutizmust, visszaszerezték nemzetünk függetlenségét, eltörölték a jobbágyságot és lerakták egy polgári Magyarország alapjait. Különösen büszke lehet az a megye, amely olyan jeles személyiségeket adott a hazának, mint Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Palóczy László. Vagy éppen Lévay József, a költő, Borsod-vármegye főjegyzője és alispánja a köz és a haza igaz szolgája.
Demeter Zoltán, térségünk országgyűlési képviselője ünnepi beszédében Ratkó József költő 1989. március 15-ei szavait is elénk citálva emlékeztetett rá: mint minden nép mi is kaptunk a történelemtől néhány lehetőséget, hogy ne megtűrt, szegény rokonként tekintsenek ránk, hanem édestestvérként. Történelmünk során egymással összefogva, szuverén nemzetként többször is bizonyítottuk, hogy nem vagyunk másodrangúak. Majd Kossuth Lajos egykori országgyűlési beszédét hívta segítségül, amelyben kijelentette, hogy nemzeti ügyekben nem lehet pártkülönbség a polgárok közt. Ezt gondolja ő is március 15-e legfontosabb üzenetének. Fontos, hogy ne csak külsőségekben ünnepeljük magyarságunkat, hanem lelkünkben is hazafiként, az egész nemzethez szólva, ahogyan azt a géniusz Petőfi is tette egykor.
A nap hangulatát a Kossuth Lajos Általános Iskola diákjai (énekkel, zenével, néptánccal és Kecskés Lili szavalatával), valamint a Talán Teátrum (zenés műsorukban megkapóan bravúros ötlet volt a Himnusz éneklése alatt a Székely Himnusz szavalása) varázsolták igazán ünnepivé. Műsoraik mondanivalóját a megnyitó beszédben is idézett Petőfi vers címével fejezhetjük ki legjobban: „Magyar vagyok”. Hogy mindahányan magyarok vagyunk, és ezt senki sem tagadhatja el tőlünk.
Ezeket a gondolatokat vitték haza az ünneplő vendégek is, miután a város nevében az ünnepi közgyűlés emléklapját dr. Faragó Péter átvette, majd az erről szóló, a művelődési ház falán elhelyezett emléktáblát Török Dezsővel közösen leleplezték.
Kiss Barnabás
Megosztás Facebook-onVissza