2022. október 26. (szerda) 06:02
Tervek (vágyak) és valóság
Sorozatunk mai epizódjában 73 évet ugrunk vissza az időben. Az 1896 és 1989 között Kis újság néven megjelenő független országos napilap - egy egykori politikus szerint „a magyar vidék életének legfőbb irányítója"- kiküldött munkatársa a lap 1949. október 16-án megjelent számában a várossá fejlődés előtt álló Sajószentpéter életébe, terveibe engedte bepillantani szép számú olvasótáborát. A ma már kissé termelési jelentés hangvételűnek számító tudósítást a sok „szép terv” részletezésének csupán egyik mondata - „(…) idekapcsolják a tőlünk hét kilométernyire fekvő Kazincz-Barczika községet is” - miatt is érdemesnek gondoltam felidézni, amely mai szemmel nézve, enyhén szólva túlzott optimizmust árasztott. Olyannyira, hogy majdnem az ellenkezője vált később valósággá. Természetesen több minden más is csupán vágyálom maradt. Ennek ellenére később mégis újra várossá fejlődött a település, csak éppen pontosan negyven év késéssel…
„Más az ember jelleme is, mióta magunknak dolgozunk”
A sajószentpéteri Kossuth termelőcsoport példát adott az egyéni gazdálkodóknak is az őszi munkák elvégzésében
Sajószentpéter bányavárossá fejlődik az ötéves terv során
Sajószentpéter, október 15
Tizennégy kilométernyire fekszik Miskolctól Sajószentpéter, a borsodi szénmedencében, amelyet magyar Ruhr-vidéknek is neveznek. A nagykiterjedésű faluban Davy-lámpásos bányászokkal találkozunk, közöttük női bányászokkal is.
— Először csak hárman voltunk bányászasszonyok az országban — mondja az egyik bányamunkásnő, amikor leváltás után, hazafelé menet néhány szót váltunk vele. — Most már vagy tízen dolgozunk bányásznők itt Sajószentpéteren.
A környékbeli bányák sok embert foglalkoztatnak, de - a 7537 lakosú község népének nagyobb része, mintegy hatvan százaléka, kizárólag földműves. Nagyon sok bányász kettős foglalkozású, az esztendő néhány hónapjában bányamunkás, néhány hónapjában földműves. A község határában 4205 katasztrális hold szántóterületet kell megművelni. Az egyéni gazdálkodóknak ebben a községben is a szépen működő termelőcsoport adott példát az őszi munkák lelkiismeretes elvégzésében.
— Múlt év novemberében alakult meg a termelőcsoportunk, amelyet Kossuthról neveztünk el — mondja Vasas Ferenc, a földműves szövetkezet vezetője. — Eredetileg csak tízen voltak a kezdeményezők, ötvenkét holdon kezdték meg a társas gazdálkodást. Mi 203 hold szántón és tíz hold szőlőn gazdálkodunk.
„Meg kellett győződnöm..."
— Én is csak most léptem be a termelőcsoportba, miután meggyőződtem arról, hogy a társas gazdálkodással különb eredményeket érhetek el - jegyzi meg Gyapai István a földműves szövetkezet elnöke, aki tizenkét és fél hold saját földjét vitte be most közös művelésre.
— Hogyan győződött meg erről?
— Meg kellett győződnöm. Az én földemen csak ötmázsás volt a búzatermés, ugyanakkor azok, akik társas gazdálkodást folytattak, kilenc mázsa termést takarítottak be. Meg kellett értenem azt is, hogy miért volt több termésük. Én a kölcsönlovakkal, meg a két rossz gebémmel nem végezhettem el azt a talajmunkát, amit a termelőcsoport földjein a gépek biztosítottak.
Egyre többen gondolkoznak így a sajószentpéteri kisparasztok körében. Makranczi József négy holdját, Papp József három holdját, Varga József három holdját, Kiss József hét holdját — hogy csak néhányat említsünk az új tagok közül — szintén azért vitte be a társas gazdálkodásba, mert meggyőződött annak előnyeiről.
— Hogy állnak a vetéssel?
— Szeptember 23-ig elvetettük a szöszösbükkönyt 15 hold területen. A rozsvetéssel ugyancsak 15 holdon október 5-ig készültünk el. Ötven holdon vetünk búzát, 40 holdon minőségit, 10 holdon szokványosat. A búza vetése is folyamatban van, az október 20-i határidő előtt végzünk azzal is. A lóhere, szöszösbükküny és a rozs már szépen kikelt, öröm nézni rájuk — mondja lelkesen a földműves szövetkezet ügyvezetője, aki maga is tagja a termelőcsoportnak.
— Hogy állnak a községben az egyéni gazdálkodók a vetés elvégzésével?
— Most már azok is lényegesen jobban, amióta a kulák-agitációt megfékeztük — mondja Dargai László, a község MDP szervezetének titkára. — A rozsvetés 70 százalékával elkészültek, a búzavetésben azonban elmaradtak. A kulák-agitáció itt is kárt okozott. Népi szerveink éppen most tettek büntetőfeljelentést Hermann Mihályné duzsnokpusztai lakos ellen, mert kulákbirtokán üszkös búzát vetett.
Sajószentpéter — és az ötéves terv
Hogy ment a tervkölcsönjegyzés?
— A községben 301.500 forintot jegyeztek — hangzik a válasz. — Ebben az összegben benne foglaltattak az üveggyár munkásainak és a bányászoknak a jegyzései is. Egy bányász átlag 500 forintot jegyzett.
— A földműves szövetkezet, amelynek 800 tagja van, tagjainak jegyzését is beleszámítva, összesen 28.000 forintot jegyzett — teszi hozzá a szövetkezet ügyvezetője.
— Voltak, sajnos, kevésbé dicséretes esetek is — mondja Dargai párttitkár. — Például Barczi József cipészmester, akinek két háza van, ezen kívül hét holdon gazdálkodik, először csak 50 forintot ajánlott fel, majd 100 forintot jegyzett. Harsányi Béláné rőföskereskedő is csak 50 forintos jegyzéssel érezte leróni kötelezettségét a népi demokrácia ötéves tervével szemben...
— Mit kapott a község a hároméves tervtől eddig is?
— Először is négy hidat, a náci hordák felrobbantotta négy híd újjá építését. Azután egészségházat, bányászlakásokat, a megsérült református templom újjáépítését.
— És mit várnak az ötéves tervtől?
— Nagyon sokat — halljuk a földműves szövetkezet irodájában. Sajószentpéter tulajdonképpen bányavárossá épül majd ki az ötéves tervben, mivelhogy idekapcsolják a tőlünk hét kilométernyire fekvő Kazincz-Barczika községet is. Az ötéves terv után villamosvasút közlekedés köti össze Miskolccal, Sajószentpéter villany-centrálét, gyári üzemeket kap és a szociális intézmények egész sora épül fel az ötéves tervben.
Sajószentpéter dolgozó népe nagy bizalommal tekint a jövő elé. Azok a parasztok pedig, akik már termelőcsoportban gazdálkodnak, erről a jövőről méginkább sok reménységgel tudnak beszélni. A földműves szövetkezet ügyvezetője megmutatja a termelőcsoport egyik majorját. Ragályi Miklós volt huszártiszt és földbirtokos gazdasági épületeit kapta meg a termelőcsoport. Szépen fejlődő törzstenyészetük is gazdaságuk megerősödéséről tanúskodik.
„Tanulunk és tanítunk”
— Most úgy érezzük, hogy az ember jelleme is más, mióta magunknak dolgozunk — mondja a major udvarán Lubifcsák János, ez a csupa értelmet sugárzó arcú 48 éves újgazda, a termelőcsoport elnöke, aki a földbirtokreformig a Dessewffy-család Nyíregyháza melletti királytelki uradalmán volt uradalmi kertész. Középiskolát végző gyermekei közül az egyik orvos akar lenni.
— Más az életem most. Nem vagyok senkinek a lábakapcája — mondja önérzetesen, a régi cselédsorsra visszaemlékezve. Véleményük csak nekik lehetett, nem pedig nekem. Még szakvonalon is. Ma nincs így. Tanulunk és tanítunk. A mi emberségesebb jövőnket építjük a termelő csoportban.
Egyike volt azoknak az újgazdáknak, aki a hadifogságból hazatért P. Kovács Jánossal múlt év őszén megalakította a termelőcsoportot. A bizalom — néhány perces beszélgetésünk alapján ez volt az érzésünk — Kovács Jánossal múlt év őszén megérdemelten nyilatkozott meg feléje, amikor őt választották meg a csoport elnökévé. A sajószentpéteri termelőcsoport második gazdasági évét jogosan kezdte meg a legszebb reménységekkel.”
Sajószentpéter anno (34. rész)
Tervek (vágyak) és valóság
Sorozatunk mai epizódjában 73 évet ugrunk vissza az időben. Az 1896 és 1989 között Kis újság néven megjelenő független országos napilap - egy egykori politikus szerint „a magyar vidék életének legfőbb irányítója"- kiküldött munkatársa a lap 1949. október 16-án megjelent számában a várossá fejlődés előtt álló Sajószentpéter életébe, terveibe engedte bepillantani szép számú olvasótáborát. A ma már kissé termelési jelentés hangvételűnek számító tudósítást a sok „szép terv” részletezésének csupán egyik mondata - „(…) idekapcsolják a tőlünk hét kilométernyire fekvő Kazincz-Barczika községet is” - miatt is érdemesnek gondoltam felidézni, amely mai szemmel nézve, enyhén szólva túlzott optimizmust árasztott. Olyannyira, hogy majdnem az ellenkezője vált később valósággá. Természetesen több minden más is csupán vágyálom maradt. Ennek ellenére később mégis újra várossá fejlődött a település, csak éppen pontosan negyven év késéssel…
„Más az ember jelleme is, mióta magunknak dolgozunk”
A sajószentpéteri Kossuth termelőcsoport példát adott az egyéni gazdálkodóknak is az őszi munkák elvégzésében
Sajószentpéter bányavárossá fejlődik az ötéves terv során
Sajószentpéter, október 15
Tizennégy kilométernyire fekszik Miskolctól Sajószentpéter, a borsodi szénmedencében, amelyet magyar Ruhr-vidéknek is neveznek. A nagykiterjedésű faluban Davy-lámpásos bányászokkal találkozunk, közöttük női bányászokkal is.
— Először csak hárman voltunk bányászasszonyok az országban — mondja az egyik bányamunkásnő, amikor leváltás után, hazafelé menet néhány szót váltunk vele. — Most már vagy tízen dolgozunk bányásznők itt Sajószentpéteren.
A környékbeli bányák sok embert foglalkoztatnak, de - a 7537 lakosú község népének nagyobb része, mintegy hatvan százaléka, kizárólag földműves. Nagyon sok bányász kettős foglalkozású, az esztendő néhány hónapjában bányamunkás, néhány hónapjában földműves. A község határában 4205 katasztrális hold szántóterületet kell megművelni. Az egyéni gazdálkodóknak ebben a községben is a szépen működő termelőcsoport adott példát az őszi munkák lelkiismeretes elvégzésében.
— Múlt év novemberében alakult meg a termelőcsoportunk, amelyet Kossuthról neveztünk el — mondja Vasas Ferenc, a földműves szövetkezet vezetője. — Eredetileg csak tízen voltak a kezdeményezők, ötvenkét holdon kezdték meg a társas gazdálkodást. Mi 203 hold szántón és tíz hold szőlőn gazdálkodunk.
„Meg kellett győződnöm..."
— Én is csak most léptem be a termelőcsoportba, miután meggyőződtem arról, hogy a társas gazdálkodással különb eredményeket érhetek el - jegyzi meg Gyapai István a földműves szövetkezet elnöke, aki tizenkét és fél hold saját földjét vitte be most közös művelésre.
— Hogyan győződött meg erről?
— Meg kellett győződnöm. Az én földemen csak ötmázsás volt a búzatermés, ugyanakkor azok, akik társas gazdálkodást folytattak, kilenc mázsa termést takarítottak be. Meg kellett értenem azt is, hogy miért volt több termésük. Én a kölcsönlovakkal, meg a két rossz gebémmel nem végezhettem el azt a talajmunkát, amit a termelőcsoport földjein a gépek biztosítottak.
Egyre többen gondolkoznak így a sajószentpéteri kisparasztok körében. Makranczi József négy holdját, Papp József három holdját, Varga József három holdját, Kiss József hét holdját — hogy csak néhányat említsünk az új tagok közül — szintén azért vitte be a társas gazdálkodásba, mert meggyőződött annak előnyeiről.
— Hogy állnak a vetéssel?
— Szeptember 23-ig elvetettük a szöszösbükkönyt 15 hold területen. A rozsvetéssel ugyancsak 15 holdon október 5-ig készültünk el. Ötven holdon vetünk búzát, 40 holdon minőségit, 10 holdon szokványosat. A búza vetése is folyamatban van, az október 20-i határidő előtt végzünk azzal is. A lóhere, szöszösbükküny és a rozs már szépen kikelt, öröm nézni rájuk — mondja lelkesen a földműves szövetkezet ügyvezetője, aki maga is tagja a termelőcsoportnak.
— Hogy állnak a községben az egyéni gazdálkodók a vetés elvégzésével?
— Most már azok is lényegesen jobban, amióta a kulák-agitációt megfékeztük — mondja Dargai László, a község MDP szervezetének titkára. — A rozsvetés 70 százalékával elkészültek, a búzavetésben azonban elmaradtak. A kulák-agitáció itt is kárt okozott. Népi szerveink éppen most tettek büntetőfeljelentést Hermann Mihályné duzsnokpusztai lakos ellen, mert kulákbirtokán üszkös búzát vetett.
Sajószentpéter — és az ötéves terv
Hogy ment a tervkölcsönjegyzés?
— A községben 301.500 forintot jegyeztek — hangzik a válasz. — Ebben az összegben benne foglaltattak az üveggyár munkásainak és a bányászoknak a jegyzései is. Egy bányász átlag 500 forintot jegyzett.
— A földműves szövetkezet, amelynek 800 tagja van, tagjainak jegyzését is beleszámítva, összesen 28.000 forintot jegyzett — teszi hozzá a szövetkezet ügyvezetője.
— Voltak, sajnos, kevésbé dicséretes esetek is — mondja Dargai párttitkár. — Például Barczi József cipészmester, akinek két háza van, ezen kívül hét holdon gazdálkodik, először csak 50 forintot ajánlott fel, majd 100 forintot jegyzett. Harsányi Béláné rőföskereskedő is csak 50 forintos jegyzéssel érezte leróni kötelezettségét a népi demokrácia ötéves tervével szemben...
— Mit kapott a község a hároméves tervtől eddig is?
— Először is négy hidat, a náci hordák felrobbantotta négy híd újjá építését. Azután egészségházat, bányászlakásokat, a megsérült református templom újjáépítését.
— És mit várnak az ötéves tervtől?
— Nagyon sokat — halljuk a földműves szövetkezet irodájában. Sajószentpéter tulajdonképpen bányavárossá épül majd ki az ötéves tervben, mivelhogy idekapcsolják a tőlünk hét kilométernyire fekvő Kazincz-Barczika községet is. Az ötéves terv után villamosvasút közlekedés köti össze Miskolccal, Sajószentpéter villany-centrálét, gyári üzemeket kap és a szociális intézmények egész sora épül fel az ötéves tervben.
Sajószentpéter dolgozó népe nagy bizalommal tekint a jövő elé. Azok a parasztok pedig, akik már termelőcsoportban gazdálkodnak, erről a jövőről méginkább sok reménységgel tudnak beszélni. A földműves szövetkezet ügyvezetője megmutatja a termelőcsoport egyik majorját. Ragályi Miklós volt huszártiszt és földbirtokos gazdasági épületeit kapta meg a termelőcsoport. Szépen fejlődő törzstenyészetük is gazdaságuk megerősödéséről tanúskodik.
„Tanulunk és tanítunk”
— Most úgy érezzük, hogy az ember jelleme is más, mióta magunknak dolgozunk — mondja a major udvarán Lubifcsák János, ez a csupa értelmet sugárzó arcú 48 éves újgazda, a termelőcsoport elnöke, aki a földbirtokreformig a Dessewffy-család Nyíregyháza melletti királytelki uradalmán volt uradalmi kertész. Középiskolát végző gyermekei közül az egyik orvos akar lenni.
— Más az életem most. Nem vagyok senkinek a lábakapcája — mondja önérzetesen, a régi cselédsorsra visszaemlékezve. Véleményük csak nekik lehetett, nem pedig nekem. Még szakvonalon is. Ma nincs így. Tanulunk és tanítunk. A mi emberségesebb jövőnket építjük a termelő csoportban.
Egyike volt azoknak az újgazdáknak, aki a hadifogságból hazatért P. Kovács Jánossal múlt év őszén megalakította a termelőcsoportot. A bizalom — néhány perces beszélgetésünk alapján ez volt az érzésünk — Kovács Jánossal múlt év őszén megérdemelten nyilatkozott meg feléje, amikor őt választották meg a csoport elnökévé. A sajószentpéteri termelőcsoport második gazdasági évét jogosan kezdte meg a legszebb reménységekkel.”
Kiss B.
Kép forrás: Péteri Páholy
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza