2022. november 9. (szerda) 07:17
Volt egyszer egy mozi
A film megjelenésétől kezdve sok település kulturális életének zászlóshajójává vált. Különösen igaz ez a kisebbekre, ahol hosszú időn át a mozi jelentette az egyetlen színvonalas szórakozási lehetőséget. Nem volt ez másképpen Sajószentpéteren sem, azzal a különbséggel, hogy itt volt idő, amikor egyszerre több mozi is vetített filmeket. Ennek állítunk most emléket egy szinte pontosan ötven évvel ezelőtt, 1972. október 8.-án, az Észak-Magyarországban megjelent, Benedek Miklós által jegyzett cikk segítségével:
„Kossuth mozi, Sajószentpéter
A végtelen hómezőben egy mulatságos külsejű ember a bakancsát ette. Ez a kép maradt meg leginkább emlékezetemben, ez volt az első moziélményem. Chaplin halhatatlan remekművéből, az Aranylázból való ez a képsortöredék, amelyet a film elkészülte után meglepően rövid idővel Sajószentpéteren, a moziban láttam. Több mint negyvenöt esztendeje ennek. A mozi tulajdonképpen egy nagy előadóterem volt, színpaddal, az úri kaszinónak nevezett polgári olvasókör nagyterme. A széksorokat megfordították, a színpadra került a fenntartott hely és máris kész volt a mozi nézőtere. Ez időtől kezdve állandó látogatója voltam ennek a mozinak. Némafilmek százait láttam itt, derültem Zoro és Huru burleszkjein, miközben Ruszó Aladár és zenekara állandóan ugyanazt a keringőt játszotta az esőcsíkos képsorok alá. Láttam ebben a moziban a hangosfilm első kísérleteit, itt láttam egy töredéket Gárdonyi Géza, A bor című drámájának hangosfilm-változatából, és itt láttam később az első nagy sikereket is. S ha már ennyire a személyes élményeket vettem elő, talán egy apróságot szabad még feljegyeznem. A hangosfilm megjelenése megváltoztatta a mozi légkörét. A némafilmnél senkit nem zavart a lárma, a beszélgetés, a hangosnál annál inkább. S ha a délutáni előadásokon már tűrhetetlen volt a zaj, a nézőteret megtöltő gyerekek lármája túlzottan zavarta az úri kaszinó zártkörű termében kártyázó vendégeket, belépett a nézőtérre Vida Sanyi bácsi, a hajdani SISE futballcsapat kapusa, a kaszinó pincére, egyben a mozi jegyszedője, és a sötétben egy hosszú, csípős ostorral odasuhintott, ahol a legnagyobb volt a zaj. Hatásos figyelmeztetés volt.
A hajdani megfordított színházterem ma a megye egyik legkorszerűbben felszerelt, jól kiképzett nézőterű, barátságos környezetű mozija. És nemcsak kellemes környezetű, hanem eredményesen működő. A Borsod Megyei Moziüzemi Vállalat statisztikai összesítése szerint 1972. első félévében a sajószentpéteri Kossuth mozi 268 előadást tartott, bevételi tervét 132 százalékra teljesítette az előző év azonos időszakához képest, a látogatók száma is 39 százalékkal emelkedett, abszolút számokban 26 606 néző tekintette meg az előadásokat. Növekedett az egy előadásra jutó nézők száma is 8,8 százalékkal. Ezek az eredmények nagyon is nagyok, ha figyelembe vesszük az országos mozilátogatottság további csökkenését, vagy stagnálását, és azt a sajátos helyzetet, amelyben ez a sajószentpéteri mozi dolgozik. Sajószentpéter nagyközségben ezen a mozin kívül van még egy, a bányatelepen, szakszervezeti kezelésben. A község lakosságának kultúra iránt érdeklődőbb része a bányatelep felé lakik, az alvégen, ahol a Kossuth mozi van, kisebb az érdeklődés. (Nagyarányú viszont a cigánylakosság rendszeres moziba járása.) Hozzá kell mindehhez tenni, hogy Sajószentpéter Miskolctól mindössze 13 kilométerre van, s ez a városi közelség többek között azt is jelenti, hogy igen sokan Miskolcra járnak filmet nézni is. Ezeknek tükrében a látogatottság 39 százalékos emelkedése bizony nagyon-nagyon komoly eredmény.
Ebben a moziban szocialista brigád dolgozik. Kicsi, mindössze hattagú ez a brigád, Gyenge Gyuláné üzemvezető, egyben brigádvezető irányításával. A hat brigádtag közül a vezető húsz éve dolgozik itt, a többiek között is csak egy van, aki nem érte el a tíz évet. Összeszokott kollektíva hát a kis moziszemélyzet. 1965. óta vesznek részt a szocialista munkaverseny különböző formáiban. Egy nagyméretű tanulmány, amelyet az üzemvezető és a brigád munkáját társadalmi munkában segítő férje készített, pontosan nyomon követi a különböző versenyvállalásokat, s azok teljesítését, míg eljutottak oda, hogy 1972. május 29-én elnyerték a bronzkoszorús szocialista brigád címet. Természetesen azóta sem szűnt meg a versenyben való részvételük, továbbra is a szocialista brigádok követelményei szerint dolgoznak, élnek, képezik magukat.
Miben mutatkozik meg, hogy ebben a moziban szocialista brigád dolgozik? Elárulja már a mozi esztétikus környezete, a szépen kiképzett udvar, előtér, a precízen vezetett munkalapok, a roppant tanulságos olvasmányul szolgáló brigádnapló, a brigádon belüli élet, demokratikus szellem, jó munkahelyi közérzet. Erről tanúskodik a precíz munkavégzés is. Például még egyetlen egyszer nem késtek a film továbbszállításával, nem volt tíz éve semmi problémájuk filmrongálással, mert a gépet gondosan ápolja a gépész, betartanak minden határidőt, tisztán tartják a munkahelyet, környezetét.
(…)
A mai mozilátogatónak természetesebb már a mozinézés, mint nekem volt hajdan az Aranyláz megtekintése. De biztos, most is százával vannak kisfiúk, akik olyan érdeklődéssel nézik az első filmet életükben, mint én néztem hajdan a bakancsát rágó Chaplint. És ezeknek az új mozilátogatóknak első élményét teszi szebbé, melegebbé, emlékezetesebbé a sajószentpéteri Kossuth mozi szocialista brigádjának jó munkája.”
Sajószentpéter anno (37. rész)
Volt egyszer egy mozi
A film megjelenésétől kezdve sok település kulturális életének zászlóshajójává vált. Különösen igaz ez a kisebbekre, ahol hosszú időn át a mozi jelentette az egyetlen színvonalas szórakozási lehetőséget. Nem volt ez másképpen Sajószentpéteren sem, azzal a különbséggel, hogy itt volt idő, amikor egyszerre több mozi is vetített filmeket. Ennek állítunk most emléket egy szinte pontosan ötven évvel ezelőtt, 1972. október 8.-án, az Észak-Magyarországban megjelent, Benedek Miklós által jegyzett cikk segítségével:
„Kossuth mozi, Sajószentpéter
A végtelen hómezőben egy mulatságos külsejű ember a bakancsát ette. Ez a kép maradt meg leginkább emlékezetemben, ez volt az első moziélményem. Chaplin halhatatlan remekművéből, az Aranylázból való ez a képsortöredék, amelyet a film elkészülte után meglepően rövid idővel Sajószentpéteren, a moziban láttam. Több mint negyvenöt esztendeje ennek. A mozi tulajdonképpen egy nagy előadóterem volt, színpaddal, az úri kaszinónak nevezett polgári olvasókör nagyterme. A széksorokat megfordították, a színpadra került a fenntartott hely és máris kész volt a mozi nézőtere. Ez időtől kezdve állandó látogatója voltam ennek a mozinak. Némafilmek százait láttam itt, derültem Zoro és Huru burleszkjein, miközben Ruszó Aladár és zenekara állandóan ugyanazt a keringőt játszotta az esőcsíkos képsorok alá. Láttam ebben a moziban a hangosfilm első kísérleteit, itt láttam egy töredéket Gárdonyi Géza, A bor című drámájának hangosfilm-változatából, és itt láttam később az első nagy sikereket is. S ha már ennyire a személyes élményeket vettem elő, talán egy apróságot szabad még feljegyeznem. A hangosfilm megjelenése megváltoztatta a mozi légkörét. A némafilmnél senkit nem zavart a lárma, a beszélgetés, a hangosnál annál inkább. S ha a délutáni előadásokon már tűrhetetlen volt a zaj, a nézőteret megtöltő gyerekek lármája túlzottan zavarta az úri kaszinó zártkörű termében kártyázó vendégeket, belépett a nézőtérre Vida Sanyi bácsi, a hajdani SISE futballcsapat kapusa, a kaszinó pincére, egyben a mozi jegyszedője, és a sötétben egy hosszú, csípős ostorral odasuhintott, ahol a legnagyobb volt a zaj. Hatásos figyelmeztetés volt.
A hajdani megfordított színházterem ma a megye egyik legkorszerűbben felszerelt, jól kiképzett nézőterű, barátságos környezetű mozija. És nemcsak kellemes környezetű, hanem eredményesen működő. A Borsod Megyei Moziüzemi Vállalat statisztikai összesítése szerint 1972. első félévében a sajószentpéteri Kossuth mozi 268 előadást tartott, bevételi tervét 132 százalékra teljesítette az előző év azonos időszakához képest, a látogatók száma is 39 százalékkal emelkedett, abszolút számokban 26 606 néző tekintette meg az előadásokat. Növekedett az egy előadásra jutó nézők száma is 8,8 százalékkal. Ezek az eredmények nagyon is nagyok, ha figyelembe vesszük az országos mozilátogatottság további csökkenését, vagy stagnálását, és azt a sajátos helyzetet, amelyben ez a sajószentpéteri mozi dolgozik. Sajószentpéter nagyközségben ezen a mozin kívül van még egy, a bányatelepen, szakszervezeti kezelésben. A község lakosságának kultúra iránt érdeklődőbb része a bányatelep felé lakik, az alvégen, ahol a Kossuth mozi van, kisebb az érdeklődés. (Nagyarányú viszont a cigánylakosság rendszeres moziba járása.) Hozzá kell mindehhez tenni, hogy Sajószentpéter Miskolctól mindössze 13 kilométerre van, s ez a városi közelség többek között azt is jelenti, hogy igen sokan Miskolcra járnak filmet nézni is. Ezeknek tükrében a látogatottság 39 százalékos emelkedése bizony nagyon-nagyon komoly eredmény.
Ebben a moziban szocialista brigád dolgozik. Kicsi, mindössze hattagú ez a brigád, Gyenge Gyuláné üzemvezető, egyben brigádvezető irányításával. A hat brigádtag közül a vezető húsz éve dolgozik itt, a többiek között is csak egy van, aki nem érte el a tíz évet. Összeszokott kollektíva hát a kis moziszemélyzet. 1965. óta vesznek részt a szocialista munkaverseny különböző formáiban. Egy nagyméretű tanulmány, amelyet az üzemvezető és a brigád munkáját társadalmi munkában segítő férje készített, pontosan nyomon követi a különböző versenyvállalásokat, s azok teljesítését, míg eljutottak oda, hogy 1972. május 29-én elnyerték a bronzkoszorús szocialista brigád címet. Természetesen azóta sem szűnt meg a versenyben való részvételük, továbbra is a szocialista brigádok követelményei szerint dolgoznak, élnek, képezik magukat.
Miben mutatkozik meg, hogy ebben a moziban szocialista brigád dolgozik? Elárulja már a mozi esztétikus környezete, a szépen kiképzett udvar, előtér, a precízen vezetett munkalapok, a roppant tanulságos olvasmányul szolgáló brigádnapló, a brigádon belüli élet, demokratikus szellem, jó munkahelyi közérzet. Erről tanúskodik a precíz munkavégzés is. Például még egyetlen egyszer nem késtek a film továbbszállításával, nem volt tíz éve semmi problémájuk filmrongálással, mert a gépet gondosan ápolja a gépész, betartanak minden határidőt, tisztán tartják a munkahelyet, környezetét.
(…)
A mai mozilátogatónak természetesebb már a mozinézés, mint nekem volt hajdan az Aranyláz megtekintése. De biztos, most is százával vannak kisfiúk, akik olyan érdeklődéssel nézik az első filmet életükben, mint én néztem hajdan a bakancsát rágó Chaplint. És ezeknek az új mozilátogatóknak első élményét teszi szebbé, melegebbé, emlékezetesebbé a sajószentpéteri Kossuth mozi szocialista brigádjának jó munkája.”
Kiss B.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza