2017. május 10. (szerda) 10:29
Emberi Erőforrások Minisztériuma a Határtalanul program keretében a Sajószentpéteri Kossuth Lajos Általános Iskola hetedik osztályának 4 napos szlovákiai kirándulását 1.237.000 Ft-tal támogatta. A HAT-16-01-0062 kódszámú pályázatnak köszönhetően 40 tanulónk és 5 pedagógusunk vett részt a kiránduláson 2017. április 23-a és április 26-a között Felvidéken. A négy nap alatt egy időutazáson vettünk részt, amelynek során a honfoglalástól napjainkig ismerhettük meg a magyar történelem egy-egy korszakát és láthattuk, hogy az ott élő magyarok hogyan ápolják múltunk emlékeit.
Utazásunk Sajószentpéterről indult. Első megállónk Kassán volt, ahol a város történetével ismerkedtünk meg, miközben megtekintettük a régi városfal maradványait és a város címerét. Később csapatmunkát kaptunk, melyben önállóan kellett tájékozódni és öt különböző épületet kellett megkeresni. Ezek után egy csodálatos templomot látogattunk meg, a Szent Erzsébet főszékesegyházat, ahol az altemplomban megemlékeztünk II. Rákóczi Ferencről és társairól. A városközpontban tett sétánk során sok érdekességet hallottunk az itt álló épületekről, szobrokról. Utunk a Miklós börtönt érintve a Rodostó házhoz vezetett, ahol Rákóczi újratemetését és az emigrációban eltöltött éveit ismerhettük meg. Fájó szívvel váltunk meg Kassától, de egy röpke óra múlva már Tőketerebesen, az Andrássy kastély francia kertjében és angol parkjában gyönyörködhettünk. Végül a megérkeztünk Deregnyőre, ahol elfoglaltuk szállásainkat.
Másnap reggeli után buszra ültünk és elérkeztünk az első úti célunkhoz, a Leleszi kolostorhoz. Ebben az épületben láthattuk azt, amit sok ember nem láthat, azon freskókat, amelyek még az Árpádok idejében készültek. Érdekes történeteket hallhattunk a kolostorban a premontrei szerzetesek által folytatott munkáról. A település határában átkeltünk a középkorban épült Szent Gotthárd hídon. Délután Szirénfalvára érkeztünk, ami a falu határában lévő folyóról kapta a nevét. Bementünk egy tájházba, ahol megismerhettük az emberek életét a II. világháború idején néhány méterre a frontvonaltól. Volt szerencsénk találkozni egy bácsival, aki átélte a második világégést és mesélt is róla nekünk. Nagyszelmencen elsétáltunk az ukrán-szlovák határhoz, ahol idegenvezetőnk egy kislány tragédiáján keresztül mutatta be a kettévágott falu és az itt élő emberek szomorú történetét. Megnéztük a kettévágott székely kaput, amely az összetartozás szimbólumaként emelkedik a határ két oldalán.
Estére értünk Dobóruszkára. Itt a Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus templomot tekintettük meg, amelyet a Dobó család építtetett. Péter bácsi érdekes történetein keresztül jobban megismerhettük Dobó István az egri várkapitány és családja életét.
Harmadik nap a nehézkes felkelés és a reggeli után buszra szálltunk és újra útnak indultunk. Először Királyhelmecen álltunk meg, itt megnézhettük a Csonkavárat, ami arról kapta a nevét, hogy félkész állapotban maradt, mert nem tudták befejezni az építését. Miután lementünk a várból, megnéztük Lórántffy Zsuzsanna szobrát, valamint az első és második világháború áldozatainak emlékére állított emlékművet. Továbbsétáltunk a főtérre, amely a Millenium nevet viseli, nem véletlenül, hisz itt a magyar történelem nagy alakjainak állítottak emlékeket.
Második megállónk Vaján volt, ahol egy magyar nyelvű iskolába látogattunk el. Az ottani diákokkal közösen átsétáltunk a közeli református templomba, ahol rövid műsorral köszöntöttük egymást. Ezután eltöltöttünk pár érdekes tanórát a gyerekekkel és megtekinthettük, hogy ők hogyan tanulnak. Nagyon jól éreztük magunkat a közös órákon.
Kora délután érkeztünk meg Zemplénbe, ahol az Árpád-kori földvár maradványait néztük meg. Erről az is kiderült, hogy az avarok vették át a várat a hunok után és, hogy külön volt a szolgabejárat és bejárat az uraknak, illetve a Laborc folyó történetét is megismerhettük. A településen még áll a hajdani megyeháza, amely ma múzeumként működik.
Még két úti célunk maradt. Az első a nagykövesdi vár, amelyet sikerült bevennünk és megtudhattuk, milyen monda kapcsolja Mátyás királyhoz.
A másik helyszínen közel a határhoz Tóni bácsi érdekes előadást és bemutatót tartott a Honfoglalás kori magyarok életéről, viseletéről és fegyvereiről.
Negyedik nap reggel szomorúan búcsúztunk a szállásunktól, ahol az elmúlt néhány napot töltöttük. Első megállónkhoz, Nagyráskára mentünk, ahol egy nagy tanyán találkoztunk a régi magyar állatfajtákkal. Megnéztük a manapság ritka bivalyt is. Nyuszikákat, kis kecskéket, lovakat, kis pónit, kis csacsit is simogattunk. Megnéztük közben a pulykát, a libát, a kacsát, a fácánt és a malacot, illetve beszélgettünk a pulykákkal. Utána elmentünk a gazdaság területén található múzeumba, ahol régi használati tárgyakkal ismerkedtünk meg, amelyek közül többet ma is használnak. Ezután – mindenki nagy örömére – lovagoltunk. Később Bodrogszerdahelyre utazunk, ahol a Vécsey kastélyt látogattuk meg. Itt Kossuth Lajosról hallgattunk meg érdekes történeteket, majd emlékszalagot kötöttünk a Kossuth-emléktáblára. Utazásunk utolsó helyszíne Borsi volt, ahol II. Rákóczi Ferenc fejedelmünk született. Vezetőnk Pista bácsi énekelve, táncolva, verselve hozta hozzánk közelebb a „nagyságos fejedelem”, Rákóczi emlékét. Előadása minden mondatából kitűnt, hogy mennyire büszke arra, hogy magyar. Megnéztük a bölcsőt, a zászlókat és egyéb érdekes dolgot is láthattunk. Búcsúzásképpen megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc mellszobrát.
Fájdalmasan intettünk búcsút a Felvidéknek, ahol magyar testvéreink laknak és büszkén őrzik múltunk egy-egy darabját. Nagyon reméljük, találkozhatunk még velük.
Román Péterné
szervező tanár
Tweet
Megosztás Facebook-on
Megosztás LinkedIn-en
Vissza
A Felvidéken jártunk
Emberi Erőforrások Minisztériuma a Határtalanul program keretében a Sajószentpéteri Kossuth Lajos Általános Iskola hetedik osztályának 4 napos szlovákiai kirándulását 1.237.000 Ft-tal támogatta. A HAT-16-01-0062 kódszámú pályázatnak köszönhetően 40 tanulónk és 5 pedagógusunk vett részt a kiránduláson 2017. április 23-a és április 26-a között Felvidéken. A négy nap alatt egy időutazáson vettünk részt, amelynek során a honfoglalástól napjainkig ismerhettük meg a magyar történelem egy-egy korszakát és láthattuk, hogy az ott élő magyarok hogyan ápolják múltunk emlékeit.
Utazásunk Sajószentpéterről indult. Első megállónk Kassán volt, ahol a város történetével ismerkedtünk meg, miközben megtekintettük a régi városfal maradványait és a város címerét. Később csapatmunkát kaptunk, melyben önállóan kellett tájékozódni és öt különböző épületet kellett megkeresni. Ezek után egy csodálatos templomot látogattunk meg, a Szent Erzsébet főszékesegyházat, ahol az altemplomban megemlékeztünk II. Rákóczi Ferencről és társairól. A városközpontban tett sétánk során sok érdekességet hallottunk az itt álló épületekről, szobrokról. Utunk a Miklós börtönt érintve a Rodostó házhoz vezetett, ahol Rákóczi újratemetését és az emigrációban eltöltött éveit ismerhettük meg. Fájó szívvel váltunk meg Kassától, de egy röpke óra múlva már Tőketerebesen, az Andrássy kastély francia kertjében és angol parkjában gyönyörködhettünk. Végül a megérkeztünk Deregnyőre, ahol elfoglaltuk szállásainkat.
Másnap reggeli után buszra ültünk és elérkeztünk az első úti célunkhoz, a Leleszi kolostorhoz. Ebben az épületben láthattuk azt, amit sok ember nem láthat, azon freskókat, amelyek még az Árpádok idejében készültek. Érdekes történeteket hallhattunk a kolostorban a premontrei szerzetesek által folytatott munkáról. A település határában átkeltünk a középkorban épült Szent Gotthárd hídon. Délután Szirénfalvára érkeztünk, ami a falu határában lévő folyóról kapta a nevét. Bementünk egy tájházba, ahol megismerhettük az emberek életét a II. világháború idején néhány méterre a frontvonaltól. Volt szerencsénk találkozni egy bácsival, aki átélte a második világégést és mesélt is róla nekünk. Nagyszelmencen elsétáltunk az ukrán-szlovák határhoz, ahol idegenvezetőnk egy kislány tragédiáján keresztül mutatta be a kettévágott falu és az itt élő emberek szomorú történetét. Megnéztük a kettévágott székely kaput, amely az összetartozás szimbólumaként emelkedik a határ két oldalán.
Estére értünk Dobóruszkára. Itt a Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus templomot tekintettük meg, amelyet a Dobó család építtetett. Péter bácsi érdekes történetein keresztül jobban megismerhettük Dobó István az egri várkapitány és családja életét.
Harmadik nap a nehézkes felkelés és a reggeli után buszra szálltunk és újra útnak indultunk. Először Királyhelmecen álltunk meg, itt megnézhettük a Csonkavárat, ami arról kapta a nevét, hogy félkész állapotban maradt, mert nem tudták befejezni az építését. Miután lementünk a várból, megnéztük Lórántffy Zsuzsanna szobrát, valamint az első és második világháború áldozatainak emlékére állított emlékművet. Továbbsétáltunk a főtérre, amely a Millenium nevet viseli, nem véletlenül, hisz itt a magyar történelem nagy alakjainak állítottak emlékeket.
Második megállónk Vaján volt, ahol egy magyar nyelvű iskolába látogattunk el. Az ottani diákokkal közösen átsétáltunk a közeli református templomba, ahol rövid műsorral köszöntöttük egymást. Ezután eltöltöttünk pár érdekes tanórát a gyerekekkel és megtekinthettük, hogy ők hogyan tanulnak. Nagyon jól éreztük magunkat a közös órákon.
Kora délután érkeztünk meg Zemplénbe, ahol az Árpád-kori földvár maradványait néztük meg. Erről az is kiderült, hogy az avarok vették át a várat a hunok után és, hogy külön volt a szolgabejárat és bejárat az uraknak, illetve a Laborc folyó történetét is megismerhettük. A településen még áll a hajdani megyeháza, amely ma múzeumként működik.
Még két úti célunk maradt. Az első a nagykövesdi vár, amelyet sikerült bevennünk és megtudhattuk, milyen monda kapcsolja Mátyás királyhoz.
A másik helyszínen közel a határhoz Tóni bácsi érdekes előadást és bemutatót tartott a Honfoglalás kori magyarok életéről, viseletéről és fegyvereiről.
Negyedik nap reggel szomorúan búcsúztunk a szállásunktól, ahol az elmúlt néhány napot töltöttük. Első megállónkhoz, Nagyráskára mentünk, ahol egy nagy tanyán találkoztunk a régi magyar állatfajtákkal. Megnéztük a manapság ritka bivalyt is. Nyuszikákat, kis kecskéket, lovakat, kis pónit, kis csacsit is simogattunk. Megnéztük közben a pulykát, a libát, a kacsát, a fácánt és a malacot, illetve beszélgettünk a pulykákkal. Utána elmentünk a gazdaság területén található múzeumba, ahol régi használati tárgyakkal ismerkedtünk meg, amelyek közül többet ma is használnak. Ezután – mindenki nagy örömére – lovagoltunk. Később Bodrogszerdahelyre utazunk, ahol a Vécsey kastélyt látogattuk meg. Itt Kossuth Lajosról hallgattunk meg érdekes történeteket, majd emlékszalagot kötöttünk a Kossuth-emléktáblára. Utazásunk utolsó helyszíne Borsi volt, ahol II. Rákóczi Ferenc fejedelmünk született. Vezetőnk Pista bácsi énekelve, táncolva, verselve hozta hozzánk közelebb a „nagyságos fejedelem”, Rákóczi emlékét. Előadása minden mondatából kitűnt, hogy mennyire büszke arra, hogy magyar. Megnéztük a bölcsőt, a zászlókat és egyéb érdekes dolgot is láthattunk. Búcsúzásképpen megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc mellszobrát.
Fájdalmasan intettünk búcsút a Felvidéknek, ahol magyar testvéreink laknak és büszkén őrzik múltunk egy-egy darabját. Nagyon reméljük, találkozhatunk még velük.
Román Péterné
szervező tanár
Tweet
Megosztás Facebook-on
Megosztás LinkedIn-en
Vissza