Karácsony második napja van, a nyugalom ideje. Mégis váratlanul bekövetkezik a baj. Kétségbeesett telefonálás után néhány perccel mentőautó áll meg a ház előtt. Újabb néhány perc múlva már szirénázva robog a kórház felé, miközben a mentőtiszt kérdez, nyugtat, tanácsot ad, rádión jelent, segíteni próbál. Mert neki a karácsony is munkanap, életet menteni akkor is kell.
A fenti pár sor akár kitalált történet is lehetne, mégis maga a valóság: egyik szereplője a Sajószentpéteri Mentőállomás állomásvezetője, a másik pedig e sorok írója.
Életeket szervezett formában 130 éve mentenek Magyarországon, ugyanis 1887. május 10-én alakult meg Budapesten az Önkéntes Mentőegyesület. A civil egyesületek által végzett mentés az Országos Mentőszolgálat 1948. május 10-ei létrehozásával állami feladattá vált. Ezt a napot a Szolgálat születésnapjává, egyben a Mentők napjává nyilvánították.
Sajószentpéteren évek óta hagyomány, hogy ilyenkor a mentőállomás nyílt napot tart, és az állomány vendégül látja a város óvodásait, iskolásait. Ahogyan Antal Tamás állomásvezető – és a Kazincbarcika Régió Mentő Alapítvány elnöke – fogalmazott, ezen a tavaszi napon ők is magot vetnek, hiszen saját maga is ilyen idős korában határozta el, hogy ezt a hivatást választja. Talán egy napon majd ezekből a fiatalokból kerül ki az ő utánpótlásuk is. Ha mégse lenne így, az biztos, hogy akikkel itt megismertetik az életmentés, az újraélesztés szabályait, azok számára felnőtt korukban nem lesz olyan misztikus, félelmetes dolog segíteni egy tragédia bekövetkeztekor. Ma még félünk elsősegélyt nyújtani, de bízik benne, hogy a hasonló kezdeményezésekkel ezek a görcseink is oldódnak. Ezért is örül, hogy szinte minden intézmény elfogadta az invitálásukat, ők ezt az érdeklődést érdekes, interaktív programokkal igyekeztek meghálálni. Az állomás területét forgószínpaddá varázsolták: a sajátjuk mellett a Kazincbarcikai és az Izsófalvai Mentőállomás gépkocsijánál is kipróbálhatták a gyerekek a betegrögzítés, a szállítás mesterfogásait. A garázsban bábukon gyakorolhatták az újjáélesztést, és még a legkisebbek is összeszedték a bátorságukat (és minden erejüket), hogy pumpálják a gumibábu mellkasát. A bátrabbak – ma sokan voltak ilyenek – vérnyomás, és vércukormérésen is részt vehettek. Az elsősegély-tesztet a csoportok várakozáson felül sikeresen kitöltötték, így jutalmul nem maradhatott el néhány apró ajándék sem.
A nap jelentőségét alátámasztotta a B.-A.-Z. Megyei Mentőszolgálat műszakvezetőjének, Szűcs Leventének a személyes jelenléte, valamint az is, hogy itt láthattuk a megye egyetlen, ám minden igényt kielégítően felszerelt gyermekmentő gépkocsiját, amely reggel nyolc és este nyolc óra között ment 0-18 éveseket egy mentőorvossal és egy gépkocsivezető-mentőápolóval. Dr. Bodnár Dóra kiemelte, hogy a gépjárműben az életmentéshez szükséges eszközökön túl speciális égési kötszerek is rendelkezésre állnak, hiszen gyerekeknél eléggé gyakori az ilyen sérülés.
Én ezzel az írással köszönöm meg a karácsonyi segítségüket, bár tudom, hogy köszönetet soha nem várnak el, csupán annyit, hogy senki ne akadályozza őket a hivatásuk teljesítésében.
Kiss Barnabás