2017. június 8. (csütörtök) 08:22
Száz évvel ezelőtt, 1917. június 2-án született a városunk betegeit évtizedeken át gyógyító, sokak életét megmentő, mindenki által nagyra becsült körzeti orvos, a város első díszpolgára, dr. Csiba László. Erre az évfordulóra emlékezik most a családdal közösen Sajószentpéter városa.
Csiba László a mai Szlovákia területén található Csallóköztárnok nevű községben, nyolcgyermekes nagycsaládban látja meg a napvilágot. A vajkai iskolában jár ki öt osztályt, majd felvételt nyer a pozsonyi gimnáziumba, amelynek nyolcadik osztályát kitűnő eredménnyel fejezi be. Két évet ugyanitt végez el az egyetem orvosi karán, majd tanulmányait Budapesten folytatja, ahol 1943. június 30-án kiváló eredménnyel diplomázik.
Július 1-én már a Diósgyőri Kórház belgyógyászati osztályán dolgozik, ahonnan októberben behívják katonai szolgálatra, a budapesti I. Számú Honvédkórházba, majd több állomáshelyen is megfordul. Közben 1944. december 10-én (Kőszegen) házasságot köt Géressy Évával, és 1945. január 20-án már együtt sodorja őket tovább a történelem vihara. Egészen Németországig, ahol az UNRRA segélyszervezet dillingeni nemzetközi katonai táborának orvosa, majd tanácsadója. A háború zajának elültével 1946 nyarán a Passau környéki gyűjtőtáborba kerül, ahonnan október 8-án marhavagonokban útnak indítják Magyarország felé.
Hazatérve több sikertelen Miskolc környéki álláskeresés után kikerékpározik Sajószentpéterre, ahol 1946. november 10-én már munkába is áll, decembertől már teljes foglalkoztatású kinevezett orvos. Az orvoshiány miatt a kazincbarcikai és a sajóbábonyi vegyipari üzemek első üzemorvosa, és időnként a helyi szülőotthon vezetésének feladata is rá hárul. Ettől kezdve a saját, és a család élete összeforr Sajószentpéter történelmi közelmúltjával. Bár több helyre hívják, jobb körülmények közé, külföldre is, ám ő mindig hűséges marad, és nyugdíjba vonulásáig itt teljesíti élete három szent célját: a családja, a hivatása és Sajószentpéter (az itt élő emberek) szolgálatát.
Hite, embersége, derűs optimizmusa vezeti, amikor még az ellene vétkezőknek is megbocsájtja a nehéz történelmi időkben elkövetett kisszerű cselekedeteiket. A helyi egyházi életben mindig aktív szerepet vállal, a katolikus egyházközség képviselőtestületi tagja, később elnöke.
Sajószentpétert 2006. május 31-én bekövetkezett haláláig otthonának tekinti, ahol minden nehézség ellenére is szeret élni. Áldozatos munkáját politikai széljárásoktól függetlenül elismerik, 1975-ben a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsától Érdemes Orvos, 1978-ban a Munka Érdemrend ezüst fokozata, 1995-ben pedig a Borsod Megyei Alkotói Díjat érdemeli ki. A legmegtisztelőbb esemény számára mégis az, amikor 1996-ban Sajószentpéter város díszpolgárává választják. Az orvos-szakma 2002. évben Batthány-Strattmann László-díjjal, 2004. október 11-én a Semmelweis Orvostudományi Egyetem gyémántdiplomával ismeri el hosszú és eredményes pályafutását.
2017. június 6-tól Sajószentpéteren, a Gyógyító Megelőző Intézmény aulájának falán a család és Sajószentpéter város polgármestere által leleplezett emléktábla hívja fel az utókor figyelmét dr. Csiba László (Laci bácsi) választott otthonához, betegeihez való hűségére, fél évszázados áldozatos munkájára. Egy igaz ember példájára.
Egy igaz ember példája
Száz évvel ezelőtt, 1917. június 2-án született a városunk betegeit évtizedeken át gyógyító, sokak életét megmentő, mindenki által nagyra becsült körzeti orvos, a város első díszpolgára, dr. Csiba László. Erre az évfordulóra emlékezik most a családdal közösen Sajószentpéter városa.
Csiba László a mai Szlovákia területén található Csallóköztárnok nevű községben, nyolcgyermekes nagycsaládban látja meg a napvilágot. A vajkai iskolában jár ki öt osztályt, majd felvételt nyer a pozsonyi gimnáziumba, amelynek nyolcadik osztályát kitűnő eredménnyel fejezi be. Két évet ugyanitt végez el az egyetem orvosi karán, majd tanulmányait Budapesten folytatja, ahol 1943. június 30-án kiváló eredménnyel diplomázik.
Július 1-én már a Diósgyőri Kórház belgyógyászati osztályán dolgozik, ahonnan októberben behívják katonai szolgálatra, a budapesti I. Számú Honvédkórházba, majd több állomáshelyen is megfordul. Közben 1944. december 10-én (Kőszegen) házasságot köt Géressy Évával, és 1945. január 20-án már együtt sodorja őket tovább a történelem vihara. Egészen Németországig, ahol az UNRRA segélyszervezet dillingeni nemzetközi katonai táborának orvosa, majd tanácsadója. A háború zajának elültével 1946 nyarán a Passau környéki gyűjtőtáborba kerül, ahonnan október 8-án marhavagonokban útnak indítják Magyarország felé.
Hazatérve több sikertelen Miskolc környéki álláskeresés után kikerékpározik Sajószentpéterre, ahol 1946. november 10-én már munkába is áll, decembertől már teljes foglalkoztatású kinevezett orvos. Az orvoshiány miatt a kazincbarcikai és a sajóbábonyi vegyipari üzemek első üzemorvosa, és időnként a helyi szülőotthon vezetésének feladata is rá hárul. Ettől kezdve a saját, és a család élete összeforr Sajószentpéter történelmi közelmúltjával. Bár több helyre hívják, jobb körülmények közé, külföldre is, ám ő mindig hűséges marad, és nyugdíjba vonulásáig itt teljesíti élete három szent célját: a családja, a hivatása és Sajószentpéter (az itt élő emberek) szolgálatát.
Hite, embersége, derűs optimizmusa vezeti, amikor még az ellene vétkezőknek is megbocsájtja a nehéz történelmi időkben elkövetett kisszerű cselekedeteiket. A helyi egyházi életben mindig aktív szerepet vállal, a katolikus egyházközség képviselőtestületi tagja, később elnöke.
Sajószentpétert 2006. május 31-én bekövetkezett haláláig otthonának tekinti, ahol minden nehézség ellenére is szeret élni. Áldozatos munkáját politikai széljárásoktól függetlenül elismerik, 1975-ben a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsától Érdemes Orvos, 1978-ban a Munka Érdemrend ezüst fokozata, 1995-ben pedig a Borsod Megyei Alkotói Díjat érdemeli ki. A legmegtisztelőbb esemény számára mégis az, amikor 1996-ban Sajószentpéter város díszpolgárává választják. Az orvos-szakma 2002. évben Batthány-Strattmann László-díjjal, 2004. október 11-én a Semmelweis Orvostudományi Egyetem gyémántdiplomával ismeri el hosszú és eredményes pályafutását.
2017. június 6-tól Sajószentpéteren, a Gyógyító Megelőző Intézmény aulájának falán a család és Sajószentpéter város polgármestere által leleplezett emléktábla hívja fel az utókor figyelmét dr. Csiba László (Laci bácsi) választott otthonához, betegeihez való hűségére, fél évszázados áldozatos munkájára. Egy igaz ember példájára.
Kiss Barnabás
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza