2017. június 29. (csütörtök) 08:49
A B.-A.-Z. megyei labdarúgó bajnokság III. osztályában is véget értek a tavaszi szezon küzdelmei, és a Kazincbarcikai Csoportban hivatalosan is bajnokságot nyert a Sajószentpéteri Szabadidő SE csapata. Ezzel az ősszel kezdődő 2017/18-as bajnoki évben már saját jogon (tavaly nem lettek elsők, és nem fogadták el a felajánlott lehetőséget) egy osztállyal feljebb szerepelhetnek. A gödörből kifelé az első kis lépést tehát már megtették.
Az őszi szezon után a siker szinte borítékolható volt, hiszen a téli pihenőre tíz pont előnnyel vonulhatott a gárda. A tíz csapatot számláló mezőny nem mondható túlságosan acélosnak, így a mieink játéktudását és tapasztalatát figyelembe véve kötelező feladat volt a bajnoki cím elérése. Az addig makulátlan mérlegen tavasszal (egy döntetlennel és egy vereséggel) valamicskét rontottak ugyan, de a tabellára nézve egy pillanatig sem forgott veszélyben az első helyezés.
Sajószentpéter a 20 mérkőzésből 18 alkalommal győztesen vonult le a pályáról, és egy döntetlen mellett csupán egyszer szenvedett vereséget. A tudásbeli különbséget a második helyezettel szembeni kilencpontos előny mellett a gólarány is jól mutatja: 119 (mérkőzésenként átlagosan 6) lőtt gólra az ellenfelek csupán 30-cal (átlag 1,5) tudtak válaszolni. A gólgyártásból 40 találatával Kelemen Krisztián alaposan kivette a részét, ezzel a csoport gólkirályi címét is magáénak tudhatja. Mellette Rapp Zsolt (14), Balogh Zoltán és Sáfár Zsolt (12-12), valamint Somogyi Sándor (10) eredményessége emelhető még ki.
Gratulálunk mindenkinek, aki részese volt ennek a sikernek. Most tehát jöhet a jól megérdemelt pihenő, de a csapat játékosállományának megerősítése után mihamarabb munkához kell látni, ugyanis csak a bennmaradás lehet az első minimálisan elfogadható cél, ha nem szeretnének beállni a páternoszterbe, és újra kiesni. Egy osztállyal feljebb magasabb követelmények várnak a csapatra és a vezetőkre egyaránt, mivel az utánpótlással együtt már több fronton is kötelező lesz helyt állni. Ehhez minden korosztályban erősíteni kell a személyi, és az anyagi feltételeket, ami komoly összefogás nélkül megoldhatatlan feladat lenne. Csak rajtuk múlik. Mert akkor van értelme belevágni, ha jövőt akarnak építeni, hogy Sajószentpéter előbb vagy utóbb visszakerüljön a magyar labdarúgás térképére.
Andorra példája lebegjen a szemük előtt: egy javarészt munka mellett futballozgató amatőrökből álló csapat bárkit meg tud verni. A magyar futballban a gyerekfoci nem csak eszközként történő felhasználására, a tömegsport támogatására, az alapok szélesítésére lenne szükség. Nem pedig a pénzek további esztelen, minden teljesítmény nélküli elherdálására. Ez viszont már nem rajtuk múlik.
Ősztől magasabb osztályban
A B.-A.-Z. megyei labdarúgó bajnokság III. osztályában is véget értek a tavaszi szezon küzdelmei, és a Kazincbarcikai Csoportban hivatalosan is bajnokságot nyert a Sajószentpéteri Szabadidő SE csapata. Ezzel az ősszel kezdődő 2017/18-as bajnoki évben már saját jogon (tavaly nem lettek elsők, és nem fogadták el a felajánlott lehetőséget) egy osztállyal feljebb szerepelhetnek. A gödörből kifelé az első kis lépést tehát már megtették.
Az őszi szezon után a siker szinte borítékolható volt, hiszen a téli pihenőre tíz pont előnnyel vonulhatott a gárda. A tíz csapatot számláló mezőny nem mondható túlságosan acélosnak, így a mieink játéktudását és tapasztalatát figyelembe véve kötelező feladat volt a bajnoki cím elérése. Az addig makulátlan mérlegen tavasszal (egy döntetlennel és egy vereséggel) valamicskét rontottak ugyan, de a tabellára nézve egy pillanatig sem forgott veszélyben az első helyezés.
Sajószentpéter a 20 mérkőzésből 18 alkalommal győztesen vonult le a pályáról, és egy döntetlen mellett csupán egyszer szenvedett vereséget. A tudásbeli különbséget a második helyezettel szembeni kilencpontos előny mellett a gólarány is jól mutatja: 119 (mérkőzésenként átlagosan 6) lőtt gólra az ellenfelek csupán 30-cal (átlag 1,5) tudtak válaszolni. A gólgyártásból 40 találatával Kelemen Krisztián alaposan kivette a részét, ezzel a csoport gólkirályi címét is magáénak tudhatja. Mellette Rapp Zsolt (14), Balogh Zoltán és Sáfár Zsolt (12-12), valamint Somogyi Sándor (10) eredményessége emelhető még ki.
Gratulálunk mindenkinek, aki részese volt ennek a sikernek. Most tehát jöhet a jól megérdemelt pihenő, de a csapat játékosállományának megerősítése után mihamarabb munkához kell látni, ugyanis csak a bennmaradás lehet az első minimálisan elfogadható cél, ha nem szeretnének beállni a páternoszterbe, és újra kiesni. Egy osztállyal feljebb magasabb követelmények várnak a csapatra és a vezetőkre egyaránt, mivel az utánpótlással együtt már több fronton is kötelező lesz helyt állni. Ehhez minden korosztályban erősíteni kell a személyi, és az anyagi feltételeket, ami komoly összefogás nélkül megoldhatatlan feladat lenne. Csak rajtuk múlik. Mert akkor van értelme belevágni, ha jövőt akarnak építeni, hogy Sajószentpéter előbb vagy utóbb visszakerüljön a magyar labdarúgás térképére.
Andorra példája lebegjen a szemük előtt: egy javarészt munka mellett futballozgató amatőrökből álló csapat bárkit meg tud verni. A magyar futballban a gyerekfoci nem csak eszközként történő felhasználására, a tömegsport támogatására, az alapok szélesítésére lenne szükség. Nem pedig a pénzek további esztelen, minden teljesítmény nélküli elherdálására. Ez viszont már nem rajtuk múlik.
Kiss Barnabás
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza