2017. július 18. (kedd) 08:02
2017. július 12-én életének hatvanötödik esztendejében, méltósággal viselt, hosszan tartó, súlyos betegségben elhunyt Sajószentpéter I. sz. felnőtt körzetének háziorvosa, dr. Kiss Tamás.
2017. július 19-én, szerdán 12 óra 30 perckor református szertartás szerint helyezik örök nyugalomra a sajószentpéteri temetőben.
A hír rövid, az azt követő csend fájdalmasan hosszú...
Az utolsó recept felírva, a bélyegzőben kiszáradásra ítélve a tinta. De talán mégsem. Ugye nem igaz? Az nem lehet, hiszen nem látszott rajta, hogy ilyen nagy a baj. Sokan tudtuk, hogy évek óta minden erejével küzd az őt megtámadó kórral. Szemtől szemben, férfiasan, és közben már jól kiismerték egymást. Az egyetlen és legjobb példát mutatta, amit orvos mutathat a betegeinek: ne add meg magad a betegségnek, éld az életed tovább, mintha mi sem történt volna. Mintha minden napod nem egy-egy újabb ajándék lenne neked és családodnak egyaránt. Mert ami téged erősít, az a kórt gyengíti. A halált azonban még a legjobb ember sem tudja legyőzni. Csupán egy reményünk lehet: a fájdalom, a gyász szorítását oldja majd a múló idő.
Dr. Kiss Tamás református lelkész édesapja, és pedagógus édesanyja első gyermekeként 1952. október 19-én Debrecenben látta meg a napvilágot. Gyermek éveiben élt Hajdúsámsonban, Szamosangyaloson, majd a mai Létavértesen. 1967 szeptemberétől a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának diákjaként életében a zene teremt harmóniát: énekel a kollégiumi kórusban, orgonán játszik, még református kántori oklevelet is szerez. Míg a családja a lelket, szellemet istápolja, addig ő a legszebb hivatást választva az emberek testi bajain akar segíteni. Ezért lett jeles érettségi bizonyítvánnyal a zsebében két évig a Debreceni Klinika Elmegyógyászati Osztályán segédápoló, majd sikeres felvételi után az Orvostudományi Egyetem hallgatója. 1979-ben általános orvosi diplomát szerzett cum laude minősítéssel, és megszületett első gyermekük, Tamás, miközben megkezdte a munkát a Kazincbarcikai Városi Kórház sebészeti osztályán. 1982-ben második fiukkal, Péterrel egészült ki a család, 1983-ban egyéves kötelező katonai szolgálat után sebész szakorvosként dolgozott, ekkor tanult meg mindent gyorsan átgondolni, és ha kell, cselekedni is. Felesége, dr. Romhányi Judit 1986-tól Sajószentpéteren gyermekorvos, majd 1989-ben a család is itt talált otthonra.
1995-ben sikeresen pályázott a megüresedett 1. sz. körzeti állásra, két éven át tanult, hogy bővítse tudását, majd letegye a háziorvosi szakvizsgát is. Szakmai hitvallása szerint egy háziorvosnak három dologban kell határozottnak lennie:
• Eldönteni, hogy a páciens beteg, vagy nem?
• Ha beteg, hogy meg tudja gyógyítani, vagy nem?
• Ha nem, akkor milyen segítségre van szükség: sürgősre, vagy nem?
Betegei, kollégái, munkatársai szerint ő ezen elvek mentén mindig tudott, és mert is jó döntéseket hozni. Igazi csapattárs, közösségi ember, egyenes, szókimondó, olykor kritikus, de mindig őszinte volt. Megtanulhatták tőle, hogy a szó ereje nem azonos a hang erejével. Határtalan hivatástudata és empátiája révén minden korosztályba tartozó páciensével szót tudott érteni. A saját maga állította szigorú mércének megfelelve igazi háziorvos volt, megérdemelten tüntették ki 2014-ben Sajószentpéter város Egészségügyi és Szociális díjával.
És ugyanilyen mérce alapján nagyszerű családapa, nagyapa tudott lenni, szeretettel nevelte jóra gyermekeit, unokáit. Az emberek nagy része saját maga kiteljesedésére törekszik, egyre kevesebben születnek segítőnek, akik önzetlenül is képesek másokért dolgozni. Ilyen nagy segítő volt dr. Kiss Tamás is, aki ma már az égiek praxisát gyarapítja.
Most döbbenünk csak rá, hogy mennyire önbeteljesítő lett a díjátadás után elhangzott „Hazatérsz” című EDDA-dal:
„A seb még fáj, ha simogat a kéz, már gyógyul. Önmagunkon át vezet csak út. Oda hozzá, a fény birodalmába…. Hazatérsz, ahol él még a jó, még él az igaz szó, még van vigasztaló. Hinnünk kell, hogy eljön az idő, örök fény tör elő…”
Nyugodjon békében, doktor úr!
Elment egy nagy segítő
2017. július 12-én életének hatvanötödik esztendejében, méltósággal viselt, hosszan tartó, súlyos betegségben elhunyt Sajószentpéter I. sz. felnőtt körzetének háziorvosa, dr. Kiss Tamás.
2017. július 19-én, szerdán 12 óra 30 perckor református szertartás szerint helyezik örök nyugalomra a sajószentpéteri temetőben.
A hír rövid, az azt követő csend fájdalmasan hosszú...
Az utolsó recept felírva, a bélyegzőben kiszáradásra ítélve a tinta. De talán mégsem. Ugye nem igaz? Az nem lehet, hiszen nem látszott rajta, hogy ilyen nagy a baj. Sokan tudtuk, hogy évek óta minden erejével küzd az őt megtámadó kórral. Szemtől szemben, férfiasan, és közben már jól kiismerték egymást. Az egyetlen és legjobb példát mutatta, amit orvos mutathat a betegeinek: ne add meg magad a betegségnek, éld az életed tovább, mintha mi sem történt volna. Mintha minden napod nem egy-egy újabb ajándék lenne neked és családodnak egyaránt. Mert ami téged erősít, az a kórt gyengíti. A halált azonban még a legjobb ember sem tudja legyőzni. Csupán egy reményünk lehet: a fájdalom, a gyász szorítását oldja majd a múló idő.
Dr. Kiss Tamás református lelkész édesapja, és pedagógus édesanyja első gyermekeként 1952. október 19-én Debrecenben látta meg a napvilágot. Gyermek éveiben élt Hajdúsámsonban, Szamosangyaloson, majd a mai Létavértesen. 1967 szeptemberétől a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának diákjaként életében a zene teremt harmóniát: énekel a kollégiumi kórusban, orgonán játszik, még református kántori oklevelet is szerez. Míg a családja a lelket, szellemet istápolja, addig ő a legszebb hivatást választva az emberek testi bajain akar segíteni. Ezért lett jeles érettségi bizonyítvánnyal a zsebében két évig a Debreceni Klinika Elmegyógyászati Osztályán segédápoló, majd sikeres felvételi után az Orvostudományi Egyetem hallgatója. 1979-ben általános orvosi diplomát szerzett cum laude minősítéssel, és megszületett első gyermekük, Tamás, miközben megkezdte a munkát a Kazincbarcikai Városi Kórház sebészeti osztályán. 1982-ben második fiukkal, Péterrel egészült ki a család, 1983-ban egyéves kötelező katonai szolgálat után sebész szakorvosként dolgozott, ekkor tanult meg mindent gyorsan átgondolni, és ha kell, cselekedni is. Felesége, dr. Romhányi Judit 1986-tól Sajószentpéteren gyermekorvos, majd 1989-ben a család is itt talált otthonra.
1995-ben sikeresen pályázott a megüresedett 1. sz. körzeti állásra, két éven át tanult, hogy bővítse tudását, majd letegye a háziorvosi szakvizsgát is. Szakmai hitvallása szerint egy háziorvosnak három dologban kell határozottnak lennie:
• Eldönteni, hogy a páciens beteg, vagy nem?
• Ha beteg, hogy meg tudja gyógyítani, vagy nem?
• Ha nem, akkor milyen segítségre van szükség: sürgősre, vagy nem?
Betegei, kollégái, munkatársai szerint ő ezen elvek mentén mindig tudott, és mert is jó döntéseket hozni. Igazi csapattárs, közösségi ember, egyenes, szókimondó, olykor kritikus, de mindig őszinte volt. Megtanulhatták tőle, hogy a szó ereje nem azonos a hang erejével. Határtalan hivatástudata és empátiája révén minden korosztályba tartozó páciensével szót tudott érteni. A saját maga állította szigorú mércének megfelelve igazi háziorvos volt, megérdemelten tüntették ki 2014-ben Sajószentpéter város Egészségügyi és Szociális díjával.
És ugyanilyen mérce alapján nagyszerű családapa, nagyapa tudott lenni, szeretettel nevelte jóra gyermekeit, unokáit. Az emberek nagy része saját maga kiteljesedésére törekszik, egyre kevesebben születnek segítőnek, akik önzetlenül is képesek másokért dolgozni. Ilyen nagy segítő volt dr. Kiss Tamás is, aki ma már az égiek praxisát gyarapítja.
Most döbbenünk csak rá, hogy mennyire önbeteljesítő lett a díjátadás után elhangzott „Hazatérsz” című EDDA-dal:
„A seb még fáj, ha simogat a kéz, már gyógyul. Önmagunkon át vezet csak út. Oda hozzá, a fény birodalmába…. Hazatérsz, ahol él még a jó, még él az igaz szó, még van vigasztaló. Hinnünk kell, hogy eljön az idő, örök fény tör elő…”
Nyugodjon békében, doktor úr!
Kiss Barnabás
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza