2017. október 30. (hétfő) 08:57
Digitális világunkban számos olyan fajsúlyos kérdésre is választ kell keresni, és lehetőleg hamar meg is találni, amelyek az ismeretszerzésünk mai alapjait is megváltoztathatják. Például, hogy a jövő generációi számára kézírást kell-e még tanítanunk; vagy milyen szerepet töltenek majd be a könyvek, a könyvtárak a tudás közvetítésében? Hasonló kérdésekről szakemberek egész sora folytat vitát, keresve a rájuk adandó helyes válaszokat.
Ám nem csupán az elméleti szakértőknek kell ezekkel foglalkozni, legalább annyira a kultúra területén tevékenykedő, vagy arra hatással bíró pedagógusoknak, íróknak és könyvtárosoknak is. Hogy aztán a szülőknek át tudják majd adni tapasztalataikat. Erre a közös útkeresésre, együtt gondolkodásra láthattunk jó példát 2017. október 27-én a Sajószentpéteri Lévay József Városi Könyvtárban.
Ugyanis a városi Német Nemzetiségi Önkormányzat – és különösképpen annak vezetője, Csáki Károlyné – hathatós támogatásával az intézmény ekkor látta vendégül Holden Rose (alias Kovács Attila) rock zenészből lett mesekönyv írót („a „Holden” nevet a Zabhegyező Holden Caulfield figurájától kölcsönöztem és ehhez szerettem volna egy rövid szócskát, ez végül nálam a Rose lett”). Aki („egy szakállas fickó, amikor épp nem ír, többnyire zenél és weboldalakat készít”) küldetésének tekinti saját módszerein keresztül 8-12 éves korú fiatalokkal megkedveltetni az olvasást. Ezért elhatározta, hogy elviszi könyveit közéjük az iskolákba, kitalált egy interaktív előadást, amellyel szinte észrevétlenül is népszerűsíteni tudja ezt a fajta hasznos időtöltést. Amellett, hogy lebilincselően izgalmas detektívregényeket ír számukra Howard Matheu különleges esetei címmel. A történet egy német nyelvi táborban kezdődik: az angol vidéki városban élő gyermek főhős (Howard) és a barátai (Nita és Gil) a búcsúestről ellógva a Fekete-erdőben eltévednek, és egy faházra lelnek, ahol meglehetősen furcsa dolgok tárulnak a szemük elé… Kedvcsinálónak három novellát azok is ingyenesen letölthetnek a howard.hu oldalról, akik nem jöhettek el az író-olvasó találkozóra.
Sajószentpéteren délelőtt 10 órától tartott három előadást, óránként más-más tagiskola tanulóiból álló csoportnak. Az első részben a gyerekek nyelvén - bevonva őket a játékba – elmagyarázta, hogy mivel nyújt mást, többet egy történet számukra, ha olvassák, mint ha filmen néznék. Az információt mindkét formában megkapják, de csupán az olvasás által fejlődik a szókincsük, amely a nevében is hordozza, hogy milyen nagy kincs. Másik ilyen érték a helyesírás, amelyet nem kell igazából tanulniuk, a szavak olvasása által készen kaphatják. Minél inkább gyakorolják, annál több kincshez jutnak, szinte ingyen. Olvassanak hát minél többet, mindegy, hogy mit, csak ne legyen unalmas, érdekelje őket.
A foglalkozás második felében egy részlet felolvasása után kérdésekre válaszolva adhattak számot a gyerekek, hogy mit jegyeztek meg, milyen nyomozó válna belőlük. A gyors és helyes válaszokért könyvjelző jutalomban részesültek, a legtöbb könyvjelzőhöz pedig mi más dukált volna, mint egy kötet a szerzőtől. Aki nálunk is bebizonyította, hogy mennyire ért a gyerekek nyelvén. És azt is, hogy saját területén mindenki tehet azért, hogy gyermekeink, unokáink is úgy tekinthessenek majd a könyvekre, mint titkok, és kincsek forrására.
Olvasás által kincsekhez jutni
Digitális világunkban számos olyan fajsúlyos kérdésre is választ kell keresni, és lehetőleg hamar meg is találni, amelyek az ismeretszerzésünk mai alapjait is megváltoztathatják. Például, hogy a jövő generációi számára kézírást kell-e még tanítanunk; vagy milyen szerepet töltenek majd be a könyvek, a könyvtárak a tudás közvetítésében? Hasonló kérdésekről szakemberek egész sora folytat vitát, keresve a rájuk adandó helyes válaszokat.
Ám nem csupán az elméleti szakértőknek kell ezekkel foglalkozni, legalább annyira a kultúra területén tevékenykedő, vagy arra hatással bíró pedagógusoknak, íróknak és könyvtárosoknak is. Hogy aztán a szülőknek át tudják majd adni tapasztalataikat. Erre a közös útkeresésre, együtt gondolkodásra láthattunk jó példát 2017. október 27-én a Sajószentpéteri Lévay József Városi Könyvtárban.
Ugyanis a városi Német Nemzetiségi Önkormányzat – és különösképpen annak vezetője, Csáki Károlyné – hathatós támogatásával az intézmény ekkor látta vendégül Holden Rose (alias Kovács Attila) rock zenészből lett mesekönyv írót („a „Holden” nevet a Zabhegyező Holden Caulfield figurájától kölcsönöztem és ehhez szerettem volna egy rövid szócskát, ez végül nálam a Rose lett”). Aki („egy szakállas fickó, amikor épp nem ír, többnyire zenél és weboldalakat készít”) küldetésének tekinti saját módszerein keresztül 8-12 éves korú fiatalokkal megkedveltetni az olvasást. Ezért elhatározta, hogy elviszi könyveit közéjük az iskolákba, kitalált egy interaktív előadást, amellyel szinte észrevétlenül is népszerűsíteni tudja ezt a fajta hasznos időtöltést. Amellett, hogy lebilincselően izgalmas detektívregényeket ír számukra Howard Matheu különleges esetei címmel. A történet egy német nyelvi táborban kezdődik: az angol vidéki városban élő gyermek főhős (Howard) és a barátai (Nita és Gil) a búcsúestről ellógva a Fekete-erdőben eltévednek, és egy faházra lelnek, ahol meglehetősen furcsa dolgok tárulnak a szemük elé… Kedvcsinálónak három novellát azok is ingyenesen letölthetnek a howard.hu oldalról, akik nem jöhettek el az író-olvasó találkozóra.
Sajószentpéteren délelőtt 10 órától tartott három előadást, óránként más-más tagiskola tanulóiból álló csoportnak. Az első részben a gyerekek nyelvén - bevonva őket a játékba – elmagyarázta, hogy mivel nyújt mást, többet egy történet számukra, ha olvassák, mint ha filmen néznék. Az információt mindkét formában megkapják, de csupán az olvasás által fejlődik a szókincsük, amely a nevében is hordozza, hogy milyen nagy kincs. Másik ilyen érték a helyesírás, amelyet nem kell igazából tanulniuk, a szavak olvasása által készen kaphatják. Minél inkább gyakorolják, annál több kincshez jutnak, szinte ingyen. Olvassanak hát minél többet, mindegy, hogy mit, csak ne legyen unalmas, érdekelje őket.
A foglalkozás második felében egy részlet felolvasása után kérdésekre válaszolva adhattak számot a gyerekek, hogy mit jegyeztek meg, milyen nyomozó válna belőlük. A gyors és helyes válaszokért könyvjelző jutalomban részesültek, a legtöbb könyvjelzőhöz pedig mi más dukált volna, mint egy kötet a szerzőtől. Aki nálunk is bebizonyította, hogy mennyire ért a gyerekek nyelvén. És azt is, hogy saját területén mindenki tehet azért, hogy gyermekeink, unokáink is úgy tekinthessenek majd a könyvekre, mint titkok, és kincsek forrására.
Kiss Barnabás
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza