2017. november 2. (csütörtök) 09:41
Kalapács és szög
A reformáció ötszázadik évfordulójának méltó megünneplésére felállított emlékbizottság segítségével országszerte mintegy hatszáz rendezvény jött létre. Sajószentpéteren – szinte napra pontosan félévezred múltán – 2017. október 28. napján emlékmű állításával és könyvbemutatóval emlékeztek meg az egyházra és a társadalomra egyaránt nagy hatást kifejtő hitújításról. 1517. október 31-én függesztette ki Luther Márton Szent Ágoston-rendi szerzetes a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételből álló vitairatát, melyekben kiállt az egyedül hit általi üdvözülés tana mellett, és elítélte a bűnbocsátó levelek árusítását. Erre emlékezve (mint ahogyan 1667-ben II. János György szász választófejedelem is elrendelte) a protestáns egyházakban e napot a reformáció napjaként ünneplik. Az egyház megreformálására irányuló követelések és tanítások hamar táptalajra találtak Európa szerte, a XVI. század végére Magyarország nagyobbik része is protestánssá vált. A katolikus egyház a befolyása megtartása érdekében az ellenreformációval válaszolt ugyan, de az új tanok terjedését már nem tudta megakadályozni. Sajószentpéteren talán a krakkói egyetemről hazatért szentpéteri diákok vetették el az új eszmék magját, de mint azt dr. Tóth Péter is megjegyezte: a történész a kezdeteket firtató kérdésre pontos dátumot nem tud adni, ugyanis folyamatról van szó, a változás sohasem egyik pillanatról a másikra következik be. Következtetések alapján Sajószentpéteren 1555-ben Kakas György (mellette volt tanító Szikszai Fabrícius Balázs) lehetett az első református lelkész, a korabeli iratok név szerint elsőként pedig a korai reformáció nagy egyéniségét, Thuri Farkas Pált említik, aki 1561-64 között teljesített itt szolgálatot. A Magyar Református Egyház és Sajószentpéter Város Önkormányzata az ő emlékére felállított sztélé leleplezésére hívta az érdeklődőket október 28-án délelőtt 11 órára a Kálvin térre, a református nagytemplom melletti parkba. Ahol az ünneplők dr. Faragó Péter polgármesternek, és Ábrám Tibor a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon igazgatójának gondolatai után meghallgathatták dr. Horváth Zita felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár ünnepi beszédét, végül ők hárman leleplezték azt a kőtáblát, amely emlékezteti majd az arra járókat a nagy előd hagyatékára. Az ünneplés a Rendezvények Házában folytatódott, ahol dr. Tóth Péter történész „A reformáció Sajószentpéteren a XVI-XVII. században” című kötetét mutatta be, amely a várostörténeti munkájának a témára vonatkozó összefoglaló kivonata, kiegészítve az időközben felmerült kutatások eredményeivel. Az állófogadással zárult nap ünnepi hangulatának megteremtésében szavalattal és énekszámokkal közreműködött a Sajószentpéter-Bányai Református Gyülekezet. Ez az esemény is arra figyelmeztet minket, kései utódokat, hogy legyünk büszkék arra a városra, amelyben számos ilyen tudós is tevékenykedett, mint aki „Túr fia volt, s a tudós vitebergi Fülöp tanította, Csontjai Szántón, ám lelke a csillagokon” Emléke, és remélhetőleg szelleme pedig Szentpéteren – fejezhetnénk be gondolatban a fia, Thury György által írt, és a sztélén is olvasható sírverset.Kiss Barnabás
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza