ÖnkormányzatPolgármesteri Hivatale-ügyintézésKözérdekű adatokVálasztási információkHíreinkGalériaDokumentumtárX
2017. december 4. (hétfő) 10:30

Öreg templom és üres fészek

news/171/171_0.jpgA 2017. évi ünnepségsorozat eddigi rendezvényein már tisztelegtünk Lévay József költő (versíró pályázat), szónok (szavaló verseny), a Sajó-völgy szerelmese (helyismereti vetélkedő és fotópályázat) emléke előtt, most emlékezzünk rá, a tisztességben ma is követendő példaként szolgáló sajószentpéteri református emberre. Akiről életrajzában megemlítik, hogy mindig erőt és vigaszt adott neki zavartalan istenhite. Ennek a hitnek két legismertebb példája a „Szép öreg templom”, és a református énekeskönyv 277. éneke, a „Gondviselő jó atyám vagy” című verse. A Sajószentpéteri Nagytemplomi és Bányai Református Gyülekezetek, valamint a Nőszövetség ezért is tartják negyedszázada már fontos küldetésnek a Lévayra való emlékezést. November 24-én (pénteken) 10.00 órakor Major Zsolt református lelkész Lévay József sírjánál elhangzott ünnepi beszédének vezérgondolatának a költő hosszú életét választotta. Mint hangsúlyozta, költészetünk két évszázadát összekötő híd lett, aki a megélt kilencvenhárom évét testi és lelki egészsége páratlan összhangjának köszönhette. Az emlékbeszéd elhangzása után a Sajógyöngye Népdalkör előadta a „Fehér galamb száll a levegőbe” című megzenésített versét, majd a síron az ünneplők elhelyezték az emlékezés koszorúit. November 26-án a hagyományos forgatókönyv szerint a „Szép öreg templomban” ünnepi istentisztelettel folytatódott a megemlékezés, amelyen Szabó Sándor, a Miskolc Belvárosi Református Gyülekezet lelkipásztora hirdetett igét a saját magunk és mások terheinek hordozásáról, azok megosztásáról. Hogy a közös erőfeszítéseink által – ahogyan címerünk felirata is hirdeti – Sajószentpéter újra felvirágozzon az ősök szellemében. Az istentisztelet végeztével a jelenlévők a késői utódok nevében a ma emlékházként szolgáló üres fészeknél megkoszorúzták a költő emléktábláját, majd Stoytcheva Éva könyvtáros értő kalauzolása mellett ismerkedtek a Lévay-hagyatékkal. Ezt követően a Rendezvények Házában a költő-polihisztor születésének 192. évfordulójára ünnepi műsorral emlékeztek tisztelői. Dr. Faragó Péter, városunk polgármestere köszöntőjében a kezében tartott bibliából Pál apostol tanítását idézte a szeretetről. Amely nélkül semmik vagyunk. Majd Ábrám Tibor a Magyar Református Egyház Zsinatának világi elnöke, a Miskolci Lévay József Református Gimnázium igazgatója mondott az előző gondolatra egy Áment, azt kívánva, hogy ne legyen szokatlan, hogy egy polgármester a bibliából idéz, és szeretettel ajánlotta a IX. évfolyamos diákjainak (vers idézetekkel és napló részletekkel szépen megkomponált) megemlékező műsorát. Annak a „feldobott kőnek” a irodalom-iskola-közélet szentháromságában beteljesedett sorsáról, amely végül oda esett vissza, ahonnan egykor feldobták. Miközben a világ semmivel sem maradt adósa. Majd újra Szabó Sándor lépett mikrofonhoz, és a Miskolci Lévay József Közművelődési Egyesület elnökeként ismertette az ez évi programjaikat, és dr. Török Istvánnak – Lévay egyik leszármazottjának – levelét is, amelyben összefoglalja a Lévay kultusz újjáéledésének történetét. A levél egy örök érvényű Lévay-idézettel zárul, amelynek szellemében az egyesület is tevékenykedik: „Szebb, dicsőbb jövőben bízva Nézzetek a múltra vissza. Hirdessétek, hogy az önkény Sohasem lesz felettünk törvény. Nem ölhet meg, bár rajta sebet vágott, Se az igazságot, se a szabadságot.” Az emlékezés zárásaként Goór Csenge, a szavalóverseny különdíjasa Bódás János „Valahol ki van jelölve a helyed” című versét szavalta el (mintegy rímekbe foglalva a hirdetett igét), majd a jelenlévőket szeretetlakomára várták a szervezők, ezzel zárult a több mint egy hetes rendezvénysorozat. Amelyet jövőre (halálának kerek évfordulóján) legalább ilyen, vagy ennél még tartalmasabb rendezvényekkel, még magasabb színvonalon szabad megrendeznünk, hogy méltók lehessünk Lévay József emlékéhez.

Kiss Barnabás

Vissza