2018. január 22. (hétfő) 09:04
2018 – halála esztendejének 100. évfordulója – a város a kulturális életében legyen Lévay József emlékév, amely alatt összefogással szerveződjön a 2017-es évinél is több, és talán még tartalmasabb program, azokon hangozzanak el a költő versei. Hogy Sajószentpéteren egyre többen egyre többet tudjanak Lévayról. Mert emlékének ápolása közös felelősségünk és feladatunk.
Ezzel a felhívással fejeztem be a Lévay napokról szóló összefoglalómat a Szentpéteri Krónika decemberi számában. Miskolc három közgyűjteménye (Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár Lévay József Muzeális Könyvtára, a Herman Ottó Múzeum és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár) együttműködési megállapodást írt alá a Miskolci Egyetemmel, hogy a Lévay-hagyatékot széles körben hozzáférhetővé tegyék. Ehhez csatlakozott a Lévay Református Gimnázium is, és közösen létrehozták a Lévay József Centenáriumi Emlékprogramot. A költő-politikus élete másik fontos városának a lehetőségei természetesen ennél jóval szerényebbek, de sok mindenhez nem kell pénz, csupán akarat. Első lépésként – a Sajószentpéteri Irodalmi Kör támogatásával – szándékomban áll a város honlapján az év minden hónapjában legalább egy cikket megjelentetni, tudósítva a fenti emlékprogram eseményeiről, vagy Lévay életrajzának a hónaphoz kötődő eseményeiről. Mindegyik írás egy-egy – a témához köthető – Lévay-verssel zárulna, reményeim szerint így megnőhetne azok száma, akik olvasnak a költő életművéből legalább néhány értékes gyöngyszemet.
Az ismeretterjesztő Emlékprogram idei első eseményeként január 10-én dr. Gyulai Éva, az ME docense „Lévay József ikonográfiája” címmel tartott előadást Miskolcon, a Lévay József Muzeális Könyvtárban. A tudományos cím mögött nagyon is köznapi dolog rejlik, ugyanis arról van szó, hogy történész a költő életét követi végig festmények és fényképek alapján. Amíg a ma halhatatlannak készülő költőinek életét fotóikról már megszületésük előtt nyomon tudják követni az irodalomtörténészek, addig Lévayról életének derekán készült az első fotó. Hiszen hazánkban az 1830-as években kezdett a portréfestészet és szobrászat mellett lassan teret követelni ez a képmás-készítési mód is. Lévayt 1863. január 12-én, szinte napra pontosan 155 évvel ezelőtt az akadémia levelező tagjai közé választották, és egy tablóhoz vélhetően erre az alkalomra készült az első fénykép róla (Götz Károly, Miskolc). Emellett még 24 alkotást elemez a történész, kezdve a szülei ismert közös portréjától (Szinay István, 1869. Miskolc) egészen a költő (abban a korban szokásos) gipsz halotti maszkjáig (Kun József szobrász, 1918, Miskolc). A vármegyei tisztviselő és egyre nagyobb hírnévre szert tett költő pályáját a vizitkártyák, a kabinetportrék, a hivatalos, fővárosi fotográfusok által készült fényképek és a Vasárnapi Ujságban megjelent riportképek szemléltetik. A kor elitjének ikonográfiájában a fényképnél jóval nagyobb presztízst feltételezett és közvetített az olajportré műfaja, így Lévay arcképei közül sem hiányozhatnak a festmények. A sorozatban miskolci műkedvelő barátja (Kraudy József) kezdetleges, fotó után készült portréja mellett ismert művész (Boruth Andor), illetve egy helyi festő (Halász-Hradil Rezső) riportkép alapján készült alkotása is megtalálható. Legismertebb portréját a Benczúr-tanítvány Stetka Gyula készítette, amelyet a vármegye dísztermében helyeztek el, ahol eddig csak uralkodók és főispánok arcképe jelenhetett meg.
A számunkra legérdekesebb képről írja a történész: „A műtermi fényképnek, amely Ellinger óbudai műtermében készült (Ellinger / Kis Korona utcza / Budapest), nem máshol sikerült megtalálni a párját, mint a költő szülőhelyén, Sajószentpéteren. A sajószentpéteri Lévay József Városi Könyvtár tulajdonában van egy keretes fénykép Lévayról, amely ugyanabban a műteremben készült és ugyanakkor, mint az Akadémia hivatalos portréja (12. kép). A sajószentpéteri kép eredetéről maga Lévay számol be naplójában:
[Sajószentpéter], 1897. július 22. Kihoztam ide egy nagyobb alakú, régi fényképemet. Gondolom, még 1888-ban készítette Budapesten Ellinger fényképész. Az „Akadémia” vétette le rendes és levelező tagjait a maga részére. Akkor nem tetszett nekem a kép. Most egy nagyobb példányra véletlenül találtam a holmim közt, s most igen megnyerte tetszésemet, jeléül annak, hogy az ízlésnek és a benyomásoknak is megvannak a magok változásai az idő és a körülmény változása szerint. Csinos keretbe foglaltattam a képet, s ágyam fölött szüleimé mellett helyeztem azt el. Most ismét együtt vagyunk itt mind a hárman, mint valaha hosszú időn keresztül voltunk. De a szeretet élő és kedves mozgalma helyett most már csak a boldog múlt néma emlékei lebegnek körültünk.
Lévay József ikonográfiája
2018 – halála esztendejének 100. évfordulója – a város a kulturális életében legyen Lévay József emlékév, amely alatt összefogással szerveződjön a 2017-es évinél is több, és talán még tartalmasabb program, azokon hangozzanak el a költő versei. Hogy Sajószentpéteren egyre többen egyre többet tudjanak Lévayról. Mert emlékének ápolása közös felelősségünk és feladatunk.
Ezzel a felhívással fejeztem be a Lévay napokról szóló összefoglalómat a Szentpéteri Krónika decemberi számában. Miskolc három közgyűjteménye (Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár Lévay József Muzeális Könyvtára, a Herman Ottó Múzeum és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár) együttműködési megállapodást írt alá a Miskolci Egyetemmel, hogy a Lévay-hagyatékot széles körben hozzáférhetővé tegyék. Ehhez csatlakozott a Lévay Református Gimnázium is, és közösen létrehozták a Lévay József Centenáriumi Emlékprogramot. A költő-politikus élete másik fontos városának a lehetőségei természetesen ennél jóval szerényebbek, de sok mindenhez nem kell pénz, csupán akarat. Első lépésként – a Sajószentpéteri Irodalmi Kör támogatásával – szándékomban áll a város honlapján az év minden hónapjában legalább egy cikket megjelentetni, tudósítva a fenti emlékprogram eseményeiről, vagy Lévay életrajzának a hónaphoz kötődő eseményeiről. Mindegyik írás egy-egy – a témához köthető – Lévay-verssel zárulna, reményeim szerint így megnőhetne azok száma, akik olvasnak a költő életművéből legalább néhány értékes gyöngyszemet.
Az ismeretterjesztő Emlékprogram idei első eseményeként január 10-én dr. Gyulai Éva, az ME docense „Lévay József ikonográfiája” címmel tartott előadást Miskolcon, a Lévay József Muzeális Könyvtárban. A tudományos cím mögött nagyon is köznapi dolog rejlik, ugyanis arról van szó, hogy történész a költő életét követi végig festmények és fényképek alapján. Amíg a ma halhatatlannak készülő költőinek életét fotóikról már megszületésük előtt nyomon tudják követni az irodalomtörténészek, addig Lévayról életének derekán készült az első fotó. Hiszen hazánkban az 1830-as években kezdett a portréfestészet és szobrászat mellett lassan teret követelni ez a képmás-készítési mód is. Lévayt 1863. január 12-én, szinte napra pontosan 155 évvel ezelőtt az akadémia levelező tagjai közé választották, és egy tablóhoz vélhetően erre az alkalomra készült az első fénykép róla (Götz Károly, Miskolc). Emellett még 24 alkotást elemez a történész, kezdve a szülei ismert közös portréjától (Szinay István, 1869. Miskolc) egészen a költő (abban a korban szokásos) gipsz halotti maszkjáig (Kun József szobrász, 1918, Miskolc). A vármegyei tisztviselő és egyre nagyobb hírnévre szert tett költő pályáját a vizitkártyák, a kabinetportrék, a hivatalos, fővárosi fotográfusok által készült fényképek és a Vasárnapi Ujságban megjelent riportképek szemléltetik. A kor elitjének ikonográfiájában a fényképnél jóval nagyobb presztízst feltételezett és közvetített az olajportré műfaja, így Lévay arcképei közül sem hiányozhatnak a festmények. A sorozatban miskolci műkedvelő barátja (Kraudy József) kezdetleges, fotó után készült portréja mellett ismert művész (Boruth Andor), illetve egy helyi festő (Halász-Hradil Rezső) riportkép alapján készült alkotása is megtalálható. Legismertebb portréját a Benczúr-tanítvány Stetka Gyula készítette, amelyet a vármegye dísztermében helyeztek el, ahol eddig csak uralkodók és főispánok arcképe jelenhetett meg.
A számunkra legérdekesebb képről írja a történész: „A műtermi fényképnek, amely Ellinger óbudai műtermében készült (Ellinger / Kis Korona utcza / Budapest), nem máshol sikerült megtalálni a párját, mint a költő szülőhelyén, Sajószentpéteren. A sajószentpéteri Lévay József Városi Könyvtár tulajdonában van egy keretes fénykép Lévayról, amely ugyanabban a műteremben készült és ugyanakkor, mint az Akadémia hivatalos portréja (12. kép). A sajószentpéteri kép eredetéről maga Lévay számol be naplójában:
[Sajószentpéter], 1897. július 22. Kihoztam ide egy nagyobb alakú, régi fényképemet. Gondolom, még 1888-ban készítette Budapesten Ellinger fényképész. Az „Akadémia” vétette le rendes és levelező tagjait a maga részére. Akkor nem tetszett nekem a kép. Most egy nagyobb példányra véletlenül találtam a holmim közt, s most igen megnyerte tetszésemet, jeléül annak, hogy az ízlésnek és a benyomásoknak is megvannak a magok változásai az idő és a körülmény változása szerint. Csinos keretbe foglaltattam a képet, s ágyam fölött szüleimé mellett helyeztem azt el. Most ismét együtt vagyunk itt mind a hárman, mint valaha hosszú időn keresztül voltunk. De a szeretet élő és kedves mozgalma helyett most már csak a boldog múlt néma emlékei lebegnek körültünk.
Kiss Barnabás
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza