35 év – 35 pillanat(kép) (19.)
Városi léptékű fejlődés
Egy évvel a városi cím elnyerése után az Észak-Magyarország visszatért Sajószentpéterre, hogy a megyei napilap 1990. április negyedikén megjelent számában beszámoljon a település városi léptékű fejlődésének kezdeti lépéseiről. Tapasztalataik szerint a legégetőbb feladatot még mindig a lakáshelyzet megoldása jelentette, de megoldandó feladatként már akkor szóba került a 26. számú főút (még elsősorban a városon átvezető) szakaszának zsúfoltsága, balesetveszélyes volta is.
„Gyarapodik Sajószentpéter
— A korábbi elvándorlás megállt, s az utóbbi négy évben már nem fogy, hanem stagnál a népesség — állapította meg dr. Péter András. Sajószentpéter tanácsának elnöke, amikor a megye legfiatalabb városának kilátásairól kérdeztük. Megállapítását többek között azzal is megerősítette, hogy szólott arról a gyarapodásról, amely többek között a város területi növekedésében, azaz a lakásépítkezésekben is megmutatkozik.
Mint megtudtuk, a gazdasági nehézségek ellenére is több helyen építkezik a lakosság. Akik Miskolc felől közelítik meg a várost, mindjárt a „bejáratnál”, azaz a benzinkúttal szemben tanúi lehetnek, nagyobbrészt többszintes családi házak épültek. Eddig már több mint hetvenbe költöztek be —, s most újabb 30 építési telket alakítottak ki. Itt azonban kívánatos lett volna a nagyobb rendezettség — a tanácselnök megállapítása szerint.
Azt is elmondotta dr. Péter András, hogy foglalkoznak a korábban készült rendezési tervek felülvizsgálatával. Ezt annak idején ugyanis nem a reális helyzetnek megfelelően, hanem vágyálmokat kergetve készítették el. A felülvizsgálat lehetővé teszi sok, eddig építési tilalom alatt álló terület felszabadítását.
A városon átvezető főutca mellett a korábbi ötéves tervben kezdték meg egy új lakótelep kialakítását*. Itt előregyártott panelekből szerelték össze a többszintes lakóépületeket. Ám ezek már merőben újszerűek, elütnek a korábbi egyhangú sablontól. A tervezőjük. Thoma Ágnes, sok ötletességgel valósággal „otthonossá varázsolta” ezt a négyszintes épületekből, magas tetős beépítésű városrészt. Itt mintegy 300 lakást alakítottak ki. Megépült a lakótelepen az iskola, óvoda, az élelmiszerbolt és vendégilátóipari egység is. A lakótelep építése még nem fejeződött be. Jelenleg úgynevezett durisol-elemekből két épületet hoznak tető alá, amelyben összesen negyven lakás lesz. Ezeket elsősorban bányászok vásárolhatják meg, a Borsodi Szénbányák Vállalat segítségével. Üresen nem maradnak —, mert vevő mindegyikre van.
Az elmondottakkal együtt nem kevés a gondunk is — fogalmazta meg a mindennapi tennivalókat a tanács elnöke. Ezek közül is legégetőbb a városon átvezető 26-os számú út, illetve a közlekedés, és még több más feladat, melynek tervezésén, megoldásán munkálkodunk.”
* Thoma Ágnes, az 1977-1990 között működő, friss szemléletet képviselő Miskolci Építész Műhely tagja, az országos hírnevet szerzett új lakótelepünk tervezője erre így emlékezett vissza:
Sajószentpéteren, ahová 450 lakásos telepet kellett terveznem, jó állapotú, helyenként szép házakat lebontottak, amelyekhez egy holdas kertek tartoztak. Többségükben kisnyugdíjasok éltek itt, s ezek a jól működő kisgazdaságok a nyugdíjak kiegészítésére szolgáltak. Emlékszem, egy néni háromezer csirkét nevelt, a másik telek tulajdonosa pedig üvegházaiból ellátta a környéket palántákkal. Így hát nemcsak építészetileg, hanem gazdasági és szociális szempontból is gondot okozott nekem a feladat. Sajnos, nem sikerült megakadályozni a szanálást... A tanács azzal érvelt, hogy itt kell a legkevesebb házat lebontani. Sokáig kerestem, de sehol sem találtam olyan üres területet, amelyik megfelelt volna ehelyett (amelyeket időnként elönt a Sajó). Csak annyit tehettem, hogy mellőztem a típusterveket, s a tetőtérrel, nagy konyhával, kamrával, kis előterekkel kialakított kétemeletes házakat az utca vonalára merőlegesen helyeztem el. Így közöttük mégiscsak fölbukkan a domb, gyümölcsfákkal egy kicsinyke természet Ennyit sikerült megmenteni.”
Kiss B.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza