35 év - 35 pillanat(kép) (23.)

Hej, de rég volt…

… amikor először vetődött fel a Sajószentpétert átszelő 26. számú közlekedési út korszerűsítésének, vagy a települést elkerülő út megépítésének gondolata, igénye. A városi cím visszaszerzése ezt a tervezgetést természetesen felgyorsította - amint az Észak-Magyarország szinte napra pontosan 34 évvel ezelőtt (1990. június 11-én) megjelent számában is olvashattuk: „Alternatívaként két lehetőség kínálkozott: az egyik a 26-os út városon átvezető szakaszának korszerűbbé tétele, kiszélesítése, a másik egy, a települést elkerülő szakasz megépítése. 1981-85 között több vizsgálat és tanulmányterv készült mindkét változat megvalósíthatóságáról. (…) A tanácsiak úgy látják, hogy a 26-os főútvonal korszerűsítésében mindkét változat megvalósítása elképzelhető. Ugyanakkor határozottan kijelentik, hogy településszerkezeti, településesztétikai és környezetvédelmi megfontolások alapján ők csak a várost elkerülő szakasz megépítését támogatják.”

Innen kezdve aztán már szinte le sem került a közbeszéd napirendjéről, különösen a – mint éppen a napokban is aktuális – választási fogadkozások és a jelöltek (vagy bejelentkezők) részéről a szórólapokon és médiában elhangzott ígéret-dömping idején. A város belterületén átmenő szakaszon a négy sáv megépítése aztán – teljesen jogosan - hamar lekerült napirendről. Hogy végül – minden érintett szégyenére 34 év (!) elteltével – az elkerülő szakasz végre meg is valósuljon. Már az első városi képviselő-testület is megoldandó feladatának érezte a megvalósítását, amit a másik megyei újság, a Déli Hírlap 1991. február 19-i száma is bizonyít:         

„A péteriek sem akarnak szenvedni tőle
Az elátkozott út

Még ma is a fülemben cseng a Petőfi téri patkó alakú épülettömbben rendezett lakógyűlés néhány ,,fohásza”, amikor az ablakuk alá épült négysávos útról szóltak. Hiszen a több száz lakó, amikor az OTP bemutatta az épületek terveit, azokon semmiféle négy sávot nem látott. A beköltözés örömteli pillanataiban figyeltek fel arra. hogy az úthengerek valamiféle széles utat kezdenek egyengetni, néhány méternyire a házfalaktól. Sem a hivatalokhoz írt levelek, sem a nyilvánosság nem hozta meg a várt eredményt. Csupán annyi történt, hogy ablakaikat többrétegű, hangszigetelő üvegekre cserélték ki. Ám ha ennyi pénzért végre lakáshoz jut valaki, az bizony néha szeretné kinyitni az ablakokat. Márpedig a környezeti ártalmak, azaz a zaj- és a levegőszennyezettség miatt az ott élők igyekeznek ezt elkerülni ...

Az első nagyobb vihart tehát ez kavarta a 26-os körül, s most a jelek szerint a sajószentpéterieknek kell harcba indulniuk miatta. Hiszen ott is, mint a Petőfi térnél, az a kívánatos megoldás, hogy a várost elkerülve épüljön meg a tervezett négysávos út.

A sajószentpéteri önkormányzat szombaton délután négy órakor „közmeghallgatást” tartott ez ügyben a városházán. Az invitáló hirdetmény szerint, a jelenlegi terv célja olyan, kapacitást bővítő beavatkozások elvégzése, amelyek a jelenlegi állapoton rövid távon javítani tudnak. Ez azt jelenti, hogy a mostani kétsávos utat kívánják négysávosra bővíteni. A térképet vizsgálónak képtelennek tűnik az elképzelés. Hiszen 3,5 méteres forgalmi sáv, 2,15 méteres parkolósáv, 1,15 méteres kerékpársáv, egyméteres kerékpárút, 1,5 méteres járda szerepel a terveken. Ha mindez el is férne a kisváros házai között, akkor is bizonyos, hogy a létező, kicsiny zöld sáv eltűnne, s egy betonfolyón hömpölyögne a forgalom. Valószínűleg nem a péteriek örömére!

Hogy a kisebb mérvű népszavazásnak mi lesz az eredménye, sejthető volt, amikor is megkereste lapunkat egy sajószentpéteri lakos:

— Nehezen tudom elhinni, hogy ez rövid távú terv — kezdi sorolni érveit Móré István. — Hiszen, ha megépül egy ekkora értékű beruházás, az nem egy, s nem két évre szól. Ez az ideiglenesség akár ötven évig is eltarthat, mire újra összegyűlik valami pénz az elkerülő szakasz építésére. Hiányolom azt is, hogy egyszerűen nem tárnak elénk alternatívákat. Ha a jelenlegi két sáv mellett csupán a buszöblöket kiépítik, igen sokat javulhatna a forgalom, nem akadályoznák a le- és felszállók, a folyamatos közlekedést. Ezzel egy kis időt nyerhetnénk, amíg összegyűlik annyi pénz, hogy a várost megkerülő út is megépülhessen. S hogy miért fontos ez számunkra? Nemcsak azért, mert sivár betonrengeteggé válna a város szíve, hanem mert — bár nekem még nincs — gyermekeink jövőjéről van szó. Egy felmérés, minden második, Sajószentpéteren élő gyerek légúti megbetegedésben szenved. Ez pedig elsősorban a közlekedés bűne. Egyébként — az igaz, mára elvetélt — környezetvédelmi társaság, a Sajó Kör is sokat hangoztatta ezt a véleményét a választások előtt. Két-három éve számos tervet láthattunk kiállítva a városban, melyekről szintén sokan elmondták a véleményüket. Már akkor is az elkerülő szakaszt szorgalmazók kerültek többségbe...

***

Csakúgy, mint a szombati közmeghallgatáson — tehetjük hozzá. Hiszen Samu István, Sajószentpéter polgármestere erről számolt be érdeklődésünket követően:

— Mint a hirdetményünk is közli, önkormányzatunk megtartva a jelenlegi forgalmi állapotokat, csak a hosszabb távon megvalósítható, elkerülő szakasz megépítését támogatja. A jelenlegi átvezető út korszerűsítésével egy másik rövid távú lehetőség, hogy csökkentsük a környezeti ártalmakat, emellett szorgalmazva az elkerülő szakasz építését. Az utóbbi gondolatot a kényszer szülte: a Közlekedési Minisztérium szakemberei közölték velünk, hogy csak az átvezető szakaszt tudják finanszírozni. A szombati közmeghallgatáson — ahová egyébként több érdeklődőt vártunk, mint amennyi volt —, nyilvánvalóvá vált, hogy akik az út mellett laknak, semmiképpen sem tartják ez utóbbi lehetőséget elfogadhatónak, akik pedig nem ott élnek, már jobban beleegyeznének. Végül is a meghatározó vélemény szerint, nekünk a következő tárgyalásokon — pontos időpont még nincs —, az elkerülő szakasz építését kell szorgalmaznunk ...  

Kiss B.