35 év – 35 pillanat(kép) (25.)

A földnélküli város

Az igazságtól nem járunk messze, ha kijelentjük: Sajószentpéter egykor mezőgazdaságával és szőlőművelésével magának hírnevet szerzett mezőváros a rendszerváltás utáni évek egyik legnagyobb vesztese lett. Tulajdonképpen úgy, hogy nem is tehetett sem érte, sem ellene. Csupán annyi történt, hogy egy új (és Sajószentpéter közösségének igazságérzetétől távol álló) szövetkezeti törvény szinte minden talpalatnyi földjétől megfosztotta a települést. Az országos visszhangot keltő ügyet talán legjobban a Déli Hírlap 1993. március 23-i száma foglalta össze.  

„NÉMA FELVONULÁS A FÖLDÉRT
Juss és jog párharca Péteren
Kikerül a címerből a szőlő?

Úgy tűnik, már csak a bíróság döntheti el Sajószentpéter város és a borsodsziráki szövetkezet földvitáját. Arról van szó, hogy az új szövetkezeti törvény következtében 14 település polgárai jutnának tulajdonhoz, a sajószentpéteri önkormányzat viszont egy talpalatnyi földet is alig kapna. Tegnap délelőtt 11 órai kezdettel néma felvonulást rendeztek a 26-os főúton, a városban működő valamennyi párt, KDNP, Phralipe, MDF, MMP, M1SZP, SZDSZ, TFKgP szervezésében. Az alacskai út elágazásánál pár száz ember találkozott, és a városházához érkezve Slezsák István, az Érdekegyeztetési és Földrendezési Bizottság elnöke átadta Rajkai Zsoltnak, a kisgazdapárt 36-os frakciója képviselőjének a város 1929-ben készült kataszteri telekkönyvét. Erre ugyanis, mint mondták, a törvény szerinti földnevesítés után a város polgárainak már aligha van szükségük.

Persze ez a gesztus önmagában nem jelenti a vita lezárását. Valamikor a város polgárai 1819 hektár földterület tulajdonosai voltak. A szövetkezet tulajdonképpen a törvény szerint járt el, hiszen szabályos adásvételi szerződéssel tudja bizonyítani, hogy 1969-ben a termelőszövetkezet jogelődje 75 ezer forintért megvásárolt bizonyos földrészeiket, s azokat jogosan tartja sajátjaként nyilván. Ezzel összefüggésben nemrégiben dr. Faragó Péter a miskolci rádiónak, Kardos Katalin mikrofonja előtt nyilatkozva kifejtette, hogy nem zárkóznak el semmiféle megegyezéstől, a város fel tud mutatni olyan bizonyítékokat, amelyek révén nagyobb földterület is megilletné őket. Ugyanakkor elzárkózott a méltányosság felvetésétől, mert manapság valaki vagy tulajdonos, vagy nem, s épp a tulajdon védelmében nem teheti meg a szövetkezet elnöke, hogy nagylelkűen, ingyen átadjon a városnak földterületeket. Samu István, Sajószentpéter polgármestere egyenesen önkormányzat-ellenesnek nevezte az új szövetkezeti törvényt. A maga szemszögéből igaza van, tudniillik Sajószentpéteren pillanatnyilag 1400 munkanélkülit regisztrálnak, s miután az ipari üzemek, köztük a szénbányák, a BVK, a vegyi művek tovább termeli a munkanélkülieket, valószínűleg csak kisvállalkozások szívhatják fel az utcára kerülőket. Mindehhez az önkormányzat úgy látja, hogy önkormányzati földtulajdon is szükséges, mert enélkül nem tud terjeszkedni a város, nem tud megfelelő tág teret biztosítani a vállalkozók számára.

Pillanatnyilag Sajószentpéter címerében szerepel a szőlő, hogy ezután meddig marad benne, s meddig szimbolizálja az itteni mezőgazdasági művelést, az kérdéses. Legalábbis a város számára. Van abban logika, hogy egy város ősrégi jussára hivatkozik, ragaszkodik olyan területekhez, amelyek a fejlődés lehetőségét megadják, de az is teljesen logikus, hogy a szövetkezet se mond le olyan földterületekről, amelyek törvény szerint megilletik az embereket. Patthelyzet. Valószínűleg ezért volt néma a felvonulás, ugyanis erre nincs mit mondani...  

A bíróság sem mondhatott mást, mint amit a törvény szerint kimondhatott: „Október 28-án kapta meg a Sajószentpéter város Érdekegyeztető Fóruma a bírósági határozatot, amely szerint elvesztette azt a pert, amelyet a település jogosnak vélt földterületeinek visszaszerzéséért indított. A több mint egy éve folyó eljárás végeredménye - Samu István polgármester szerint-beláthatatlan következményekkel járhat a város jövőjét illetően. - Önkormányzatunk abban a tudatban volt - sok hasonló társával együtt -, hogy a törvény értelmében jóval több területtel rendelkezünk majd, mint amennyit valójában megítéltek nekünk. Több mint 500 hektár ilyen területről volt tudomásunk, a földhivatal adatai szerint azonban mindössze 3 hektár jár a városnak. A peres eljárás során a megyei bíróság is ezt fogadta el törvényes állapotnak.” (Észak-Magyarország 1993.)

Sajnos a törvények alkalmazói legjobb esetben is csupán jogot, és nem igazságot szolgáltatnak. Ez pedig fájdalmat okoz akkor, ha korábban a jogalkotók nem jártak el a lehető minden részletre kiterjedő alapossággal.

Kiss B.