35 év – 35 pillanat(kép) (28.)

Választottak számvetése  

A rendszerváltás(i kísérlet) első szabadon választott sajószentpéteri képviselő- testületének mandátuma 1994-ben járt le. Ilyenkor természetes(nek kellene lennie), hogy az elvégzett feladatokról, a be nem váltott ígéretekről, azaz a négy évi munkájukról számvetést készítsenek. Ez a mind saját magával, mind megbízóival történő szembe nézés minden választott tisztségviselő és testület erkölcsi kötelessége kell, hogy legyen. Különösen akkor, ha újabb négy évre  bizalmukat szeretné kérni. Ennek eredményére volt kíváncsi az Észak-Magyarország napilap tudósítója is, amikor a lap 1994. november 3-i számában interjút készített a grémium első emberével, Sajószentpéter polgármesterével.

„Nagyobbak árnyékában újra felvirágzik

• Jóllehet a város a megye második legszegényebb települése, mind a mai napig nem adósodtunk el - mondja a polgármester, akinek elve, hogy hitelekkel nem szabad felélni a jövőt. Szigorú takarékossági intézkedésekkel, megfontolt gazdálkodással érték el eredményeiket.

• Amikor 1990-ben a település élére kerültem, sokan megkérdőjelezték, van-e koncepcióm - kezdi Samu István polgármester — mivel megismerve az örökölt tanácsi szervezet gazdálkodását, illetve lehetőségeinket akartam és tudtam csak reális, elérhető célokat kitűzni. Olyan feladatokat szerettem volna megvalósítani, amit mint a város bármely más polgára fontosnak és kívánatosnak tartottam.

□ Melyek voltak ezek, s sikerült-e elérni a kitűzött célt?

• Még a ciklus elején legfontosabb igényként a gázhálózat kiépítése fogalmazódott meg a helybéliekben. A negyedik év végére Sajószentpéter minden területén bent van a gáz, még a Sajón túli telepre is átvittük. Ez utóbbi üzembe helyezése a napokban várható. Itt kell elmondanom, hogy valamennyi önkormányzati intézményt átállítottuk a takarékos és korszerű fűtésmódra. Meghatározó feladat volt a vezetékes ivóvízhálózat kiépítése is, már a ciklus elején sikerült minden lakásba eljuttatni az egészséges vizet. Ennek megőrzésére még 1991-ben - pénzügyi lehetőségeinkhez mérten - elkezdtük a szennyvízcsatorna építési programot. Sajószentpéter közigazgatási területén van ugyanis az a borsodsziráki ivóvízbázis, amelyből közel 100 ezer polgár kapja az ivóvizet. E vízbázis igen veszélyeztetett, jövője kétséges, ugyanis egyrészt az ipari, másrészt a kommunális szennyezés tönkretette a talajvizet, amely, ha eljut a kutakba, akkor az itteni ivóvíztermelés megszűnik. Nem véletlen tehát, hogy nagy súlyt fektettünk a szennyvízhálózat kialakítására. Önkormányzatunk fontos és gazdasági szempontból is lényeges döntése volt az energiatakarékos közvilágítás megvalósítása. Ennek révén a település az energiafogyasztásban 60 százalékos megtakarítást érhet el. Minisztériumi támogatással megépítettünk a Nyögő-patakon egy hidat, amely a kiskertekhez, a gazdálkodási területekhez való eljutást könnyítette meg, illetve az Ibolyatelepen kiépített aluljáróval az üveggyári városrész lakóinak biztonságos közlekedését értük el. A város vezetése - lehetőségeihez mérten - segítette az egészségügyi ellátást új műszerek beszerzésével, a Sajón túli területen élő cigányközösség számára megépített egy klubot, támogatta az egyházakat, egyházi beruházásokat. Igyekeztünk közművesített, beépíthető telkek kialakításával a fiatalok lakásépítését elősegíteni. Fejlesztettük az intézményrendszert, a gyors és pontos ügyintézések, szolgáltatások érdekében számítógépes rendszerrel szereltük fel a hivatalt.

□ Mit nem tudtak megvalósítani?

• Kudarcként kell értékelni - jóllehet mindent megtettünk érdekében — a telefonhálózat kiépítésének elmaradását. Az volt a gond, hogy Sajószentpétert érthetetlen módon nem sorolták az úgynevezett hátrányos települések közé, így nem juthattunk olyan állami fejlesztési támogatásokhoz, amelyek segítségével például a telefonhelyzeten változtatni tudtunk volna. Ám úgy tűnik, ebben az esetben csak időt vesztettünk, ugyanis a Matáv tájékoztatása szerint 1995-ben településünk lakói - beruházásipénz-hozzájárulás nélkül - juthatnak majd telefonhoz. Lényeges fejlesztésünket, a kerékpárút építését is az elmaradt pályázati pénzlehetőség miatt kellett félbehagynunk, de nem adjuk fel. Újra és újra pályázni fogunk, hogy a város gyalogos- és kerékpáros lakói biztonságosan közlekedhessenek a nagy forgalmú és veszélyes 26-os út mentén is. Nálunk is jelentős gond a munkanélküliség, amelyet - dacára annak, hogy 200 közhasznú munkást foglalkoztat az önkormányzat - nem tudunk kezelni, bár nem is a mi feladatunk. Megoldást jelenthetne az itt élő 1400 munkanélkülinek, ha ide telepítenék az ipari parkot, amelynek megvalósítása már oly rég óta húzódik.

□ Milyen örökséget hagynak a következő önkormányzatra?

• Jóllehet városunk a megye második legszegényebb települése, mind a mai napig nem adósodtunk el. Elvem, hogy hitelekkel a jövőt nem szabad felélni. Szigorú takarékossági intézkedésekkel, megfontolt gazdálkodással értük el eredményeinket, s azt hiszem, városunk jelmondatának: „Nagyobbak árnyékában (lásd: Miskolc, Barcika) újra felvirágzik” - sikerül tartalmat adni. Semmiféle negatív gazdasági helyzet nem korlátozza majd a következő városvezetés törekvéseit.

□ Indul-e újra a polgármesterségért?

• Számomra fontos, hogyan értékelik a város polgárai négyéves ténykedésemet, ez pedig a választásokon derül ki. Ha szavazatukkal megerősítik alkalmasságomat, akkor örömmel vállalom a feladatot a következő négy évre is. Az SZDSZ színeiben indulok, s - eddig - az MDF, a KDNP és az FKGP is bejelentette, hogy támogat.

Kiss B.