35 év – 35 pillanat(kép) (7.)

Lépések a városiasodás felé  

A térség nagyarányú iparosítása Sajószentpéter életét, fejlődését is alapvetően meghatározta. Bár a környékbeli bányák sorra kezdtek bezárni, az üveggyár még sokszáz helybelinek nyújtott biztos megélhetést. Ezzel a háttérrel, valamint a sajószentpéteri polgárok akaratával és (sokuk kétkezi munkájának) segítségével mindig is a városi cím visszaszerzése lebegett célként a település vezetőinek szeme előtt. Különösképpen az 1970-es évektől, amikorra két évtized (1949-1970) alatt a település lélekszáma megduplázódott. Ezt jól érzékeltette a Borsodi Bányász újság szociográfiai igényességű riportsorozatának 1976. május 20-án megjelent, Sajószentpétert bemutató epizódja is:    

„Kilométerkövek
Sajószentpéter         

A község már az Árpád korban fennállott, az oklevelek azonban csak a 13. századtól említik, mint Sentpétert. A település latin neve egyébként Sancti Petri, a Péter apostol tiszteletére emelt templomot jelenti. Az 1500-as évek táján városként tartották számon a ma nagyközségi rangot élvező települést. Sajószentpéter múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgetünk a tanácstitkár Jakkel Béla irodájában. Beszélgető partnerünk jó ismerője a település fejlődésének, hiszen mintegy negyedszázada fogja össze Üveges Endre tanácselnökkel egyetértésben a községben folyó szerteágazó munkát. A titkár a lokálpatrióta hangján beszél szűkebb pátriájáról. — Sajószentpéteren földrajzi és természeti elhelyezkedése szerint mindig fontos tényező volt a bányászkodás. Sokáig ez jelentette az itt élő emberek számára a mindennapi megélhetést. A felszabadulás előtt a magánkézben levő bányákban embertelenül nehéz és sanyarú körülmények között dolgoztak, s a szociális körülmények is az elmaradottság jegyeit viselték. Változást csak a felszabadulás hozott. A korábbi adatok ismeretében 1949-ben hétezer volt Sajószentpéter lakóinak száma, ez mára megkétszereződött. Az utóbbi évtizedekben a bánya és üveggyár foglalkoztatta a település és a környékbeli községek lakosságát. A felszabadulást követően körülbelül féltucat bányát nyitottak és zártak be Sajószentpéter térségében. Egykori egyházi földön, régi mocsaras területen kezdődött meg 1957-ben a nagyarányú bányászház-építkezés, amelynek eredményeképpen mintegy 1000 lakás épült fel. A lakók — legnagyobb részt bányászok — 1958-59-ben költöztek be új otthonukba. Megyénk legnagyobb nagyközségében az utóbbi 30 évben dinamikus fejlődés következett be. Elég, ha csak a felépült iskolákat és gyermekintézményeket említjük, nem beszélve a létesült ABC-áruházakról, a Petőfi Művelődési Központról, a szolgáltató létesítményekről, s az egészségügyi központról. A lakosság — az ipari jelleg miatt — kiemelt ellátásban részesül, s a közigazgatásilag hatáskörükbe tartozó Dusnokpusztáról azonban ez nem mondható el. A már említett BÉV-telepen levő egyemeletes négylakásos házak, illetve lakrészek értékesítése — kedvező áron — már folyamatban van, s a soron következő időszakban kerül felszámolásra a művelődési központ szomszédságában levő kolónia. Szót váltottunk a település kulturális és sportéletéről is. Ezzel kapcsolatban azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a Petőfi Sándor Művelődési Központ a legmesszebbmenő igyekezettel tevékenykedik a sajószentpéteriek kulturális igényeinek kielégítése érdekében, bár a két üzem — üveggyár és bánya — széttagoltsága hátráltatja a komplex népművelési tevékenységet. Ugyanígy szebb eredményeket lehetne elérni, ha a sport területén is összefognának, s az egyesületeket a tanács irányítaná. Van NB I-es kézilabdacsapat, NB III-as focicsapat, s mind az üveggyárban, mind a Borsodi Bányász sportlétesítményeiben megvan a számos lehetőség a tömegsportra is. A tanács titkára külön kiemelte a lakóhely csinosításával kapcsolatosan a szocialista brigádok ténykedését. Megtudtuk, hogy a szocialista kollektívák az utóbbi három esztendőben kiemelkedő munkát végeztek lakóhelyük szebbé tétele érdekében. A tanács épületében levő mintegy 15 ezer kötetes könyvtár is a közművelődést segíti. Ezenkívül minden vállalatnál — mert az említetteken kívül van még ELZETT-kirendeltség, Vegyesipari Szövetkezet, Talajjavító Vállalat — rendelkezik fiókkönyvtárral is. Itt került szóba a nők foglalkoztatása is. Ezen a téren lenne még tennivaló. Beszélgettünk a jelenleg épülő létesítményekről, az ez évben átadásra kerülő száz férőhelyes óvodáról, az ötödik ötéves tervben felépülő 32 célcsoportos lakásról, a 2-es számú Általános Iskola négy tanteremmel történő bővítéséről, s a létesítendő új, ugyancsak 100 férőhelyes óvodáról egyaránt. Természetes a község életének irányításában és a párt politikájának érvényre juttatásában nagy szerepet vállal a mintegy 70 tanácstag, s a Zelena János által irányított nagyközségi pártbizottság is. A Hazafias Népfront helyi vezetői dr. Dobos Gyula elnök és Nagy Levente titkár is mindent megtesznek szűkebb környezetük szebbé tétele érdekében. Folyamatban van a 26-os számú főútvonal — a nagyközségen keresztül vezető forgalmas utca — korszerűsítése is. Ezenkívül az utóbbi nyolc évben megtörtént a főutcába torkoló utak kiépítése, s nagy előrelépés történt a közművesítésben is. Örvendetes, hogy a vízhálózat kiépítésében igen kedvező a lakosság segítése. A sajószentpéteri bányák kimerülésével, bezárásával nem állt meg az élet. Ha el is költözött az üzem vezetősége, a kapcsolat változatlanul gyümölcsöző, s a nagyközség fejlődése a további években is várhatóan dinamikus lesz Sajószentpéternek 103 utcájában, egyre több szép, új ház emelkedik az ég felé, egyre jobb és emberibb körülmények között élnek az emberek. Egyre nagyobb változás vehető észre a gondolkodás és életmódjukban. Ez mind-mind azt jelenti, hogy az itt élő munkások ezrei szeretik szülőföldjüket és lakóhelyüket, s egy emberként munkálkodnak gyarapítása érdekében. A titkári iroda falán színes terv látható. Sajószentpéter jövője. A főútvonalon levő kilométerkövek nemcsak a jelent mutatják, hanem érzékeltetik a változásokat is. Mindennapi építőmunkájuk eredményeit.”

Kiss B.