ÖnkormányzatPolgármesteri Hivatale-ügyintézésKözérdekű adatokVálasztási információkHíreinkGalériaDokumentumtárX
2024. március 6. (szerda) 11:21

35 év – 35 pillanat(kép) (9.)

Történelem

Egy település múltjához való viszonyulását, mindennapi életének minőségét és jövőről való gondolkodásmódját nagy mértékben meghatározza, hogy milyen minőségű kulturális életet tud fenntartani. A lakosság számára szervezett rendezvények alkalmával ugyanis olyan hasonlóan gondolkodó, összetartó kis közösségek jöhetnek létre, amelyek azonos érdekeik mentén egymással összefogva, később már más területeken is nagy hatást tudnak gyakorolni a település életére, fejlődésére. Különösképpen akkor, ha olyan erős anyagi bázist tudnak a hátuk mögött, mint Sajószentpéteren volt egykor az üveggyár, vagy a bánya. Az utóbbi – a településsel közös érdekét felismerve – erős szakszervezete segítségével évtizedeken keresztül, a művelődési házzal a középpontban az itt élők számára olyan színes kulturális (és sport) életet tudott kínálni, amelyet sok nagyobb város is megirigyelhetett.  

Az egyre inkább fejlődő, városias képet mutató nagyközség kulturális életéről a Borsodi Bányász újság is rendszeresen beszámolt olvasóinak, mint ahogyan az 1979. október 10-én megjelent számában is megtette:  

A közművelődésről Sajószentpéteren

SAJÓSZENTPÉTER dinamikusan fejlődő nagyközség. Sajátos helyzetét, ütemes fejlődését az is meghatározza, hogy közel fekszik több fontos nagyüzemhez, illetve vállalathoz. Az itt élők számára a legfőbb kenyérkereseti forrás az üveggyár, az Elzett, a DIGÉP, az LKM, a BVK és nem utolsósorban a környező bányaüzemek. Jakkel Bálától, a nagyközségi tanács vb-titkárától a település közművelődési helyzetéről kértünk tájékoztatást.

— A nagyközség kulturális életének centruma a Petőfi Sándor Művelődési Ház, amely jól látja el feladatát, igyekszik sokrétű programmal az igényeket kielégíteni — mondotta bevezetőül a vb-titkár. — A kultúrház vezetősége 1977-ben kötött közös fenntartási szerződést a tanáccsal és a helyi üzemekkel, ami a közművelődési munka színvonalának emelésével járt. A fiatal és idősebb munkások szívesen látogatják a helyiségeket, a különböző rendezvényeket. A nagyterem már számos nagygyűlésnek, közgyűlésnek, ünnepi megemlékezésnek és találkozónak adott helyet. Sőt, itt tartják az élüzemavatókat, nyugdíjas-, párt- és szakszervezeti értekezleteket is. A mozi szintén itt kapott helyet, így mód nyílik a filmvetítések utáni alkotó-közönség találkozókra is, amelyek mindig sok érdeklődőt vonzanak. Elsősorban a fiatalok által igen látogatottak a különböző szakkörök, táncrendezvények, író-olvasó találkozók. A művelődési házban zongora-, hegedű-, és fúvóshangszer oktatás folyik, fúvószenekar, tánczenekar, gyermekszínjátszó és néptánccsoport működik. A képzőművészeti szakkörben pedig a művészeti ágazatokkal ismerkedhetnek meg a gyerekek. Az intézménynek jó a kapcsolata az általános iskolákkal, különösen a 2-es számúval, ami azt is jelenti, hogy a szakköri tagok utánpótlásában nincs hiány. A Mindenki iskolája viszont, amelyet korábban évente a kultúrházban szerveztek, még nem indult be. A kulturális munkában való előrelépéshez az épület bővítésére is szükség lenne — mondotta Jakkel Béla, majd így folytatta:

— Élő a kapcsolatunk a Bükkaljai Bányaüzem dolgozóival és vezetőivel is. Rendszeresen tájékoztatjuk egymást a tennivalókról, így a kulturális munkáról is. Örvendetes, hogy az üzem szocialista brigádjai mennyire lelkesen kiveszik részüket az oktatási, a szociális és művelődési intézményeink patronálásából, karbantartási munkálataiból. Tudjuk azt is, hogy a bányaüzem dolgozói igénylik a hasznos szórakozást. Ehhez a jövőben is minden támogatást megadunk a tanács részéről.

VÉGEZETÜL még megtudtuk, hogy a bányászok által szintén látogatott Lévay József Könyvtár a közeljövőben új helyre, a Bem József utcába költözik, a volt ifjúsági klubba. Sajószentpéteren e két intézmény jelenti a művelődés legfőbb forrását.

Kiss B.  

Vissza