35 év – 35 pillanatkép (1.)
1. Gondolkodásunk mozgatórugója a kultúra
Annak meghatározása, hogy pontosan melyik pillanatban, milyen eseménnyel kezdődött Sajószentpéter község (a mezővárosi rangot is figyelembe véve: újra) várossá válási folyamata, szubjektív döntésünkön múlik. Ugyanis például a 3 éves terv feladatai között már a Felvidéki Népszava 1947. február 21-i száma is megemlítette, hogy: „A járási főjegyzők legutóbbi miskolci értekezletén dr. Balogh Ferenc elvtárs, Borsodvármegye szociáldemokrata alispánja [az alispán elvtárs megnevezés számomra legalább annyira disszonáns, mint ma a főispánoké – a szerk.] nagyfontosságú bejelentésben közölte (…) Szem előtt kell tartani a jövő fejlődési irányát, a kisközségeknek nagyközségekké, a nagyközségeknek (pl. Ózd, Mezőkövesd, Putnok, Sajószentpéter) megyei várossá való alakulását.” Aztán nem sokkal később az 1950-es közigazgatási rendszer mégis csak községként tartotta számon a települést. Én magam a várossá válás folyamata első, legfontosabb lépésének a nagyközségi cím elnyerését tartom. Mégis, a már az ehhez is alapvetően szükséges – az egyén és közösség gondolkodásmódját, cselekvéseit alapjaiban meghatározó – kultúra egyik fontos pillanatával indítom el a cikksorozatomat: a kultúrház bővítése, felújítása utáni átadási ünnepséggel, amelyről a Borsodi Bányász hetilap 1969. június 4-i száma is beszámolt:
„A tudatformálás bázisa
Művelődési központot avattak Sajószentpéteren
Szombaton, május 31-én délután 6 órakor került sor Sajószentpéteren a Petőfi Sándor Művelődési Központ átadására. A nagyszámú érdeklődő előtt a központi irodalmi színpad tagjai nagyon szép emlékezést adtak elő, mely a kultúrotthon névadójának, Petőfi Sándornak lánglelkét, hazaszeretetét méltatta. Dr. Bíró György, a járási tanács vb-elnökhelyettese ünnepélyes keretek között átadta a működési engedélyt és megnyitotta a kultúrházat. Ezután került sor az új művelődési központ színháztermében az ünnepélyes átadásra. A zsúfolásig tömött nézőtéren megjelent a község apraja-nagyja, akik több mint 1800 társadalmi munkaórával járultak hozzá a szép kultúrotthon felépüléséhez. A színpadon foglalt helyet a Bükkaljai Bányaüzem társadalmi, politikai és gazdasági vezetősége, a Borsodi Szénbányák pártbizottságának és szakszervezeti bizottságának képviselői, valamint a helyi tanácsi szervek küldöttei.
Jáni Gyula elvtárs, a bányaüzem igazgatója mondott ünnepi beszédet. Elmondta, hogy a község lakóinak régi álma vált valóra ezzel a gyönyörű, minden igényt kielégítő művelődési otthonnal. Ez az első rendezvény egyben emlékezés volt az ötven éve történt eseményekre. Ezután a kultúra, és a művelődés szerepéről beszélt az igazgató. Elmondta, hogy az emberek egyre jobban igénylik a szépet, értő és bíráló hangon nyilatkoznak a művészi produkciókról. Az igények növekedése új, megfelelőbb környezetet kívánt és az új környezet pedig lelkesebb, hozzáértőbb munkát. Ehhez a munkához kívánt sok sikert a művelődési központ igazgatójának és a társadalmi vezetőségnek. Ezt követően Restás Dezső, a BSZ szakszervezeti bizottságának titkára szólt a megjelentekhez. Beszédében hangsúlyozta a szellemi javaknak a társadalombeli szerepét és a gondolkodás formálásának elsődleges voltát és azt, hogy a tudatalakításban döntőszerepe van a művelődési központnak, mely elérhető közelségbe hozza a dolgozókat a művészi alkotásokhoz. Restás elvtárs beszéde után Jáni Gyula jutalmat adott át azoknak a dolgozóknak, akik kiemelkedő munkát végeztek a kultúrotthon építésénél. A szünet után kerültsor a műsoros estre. Tajnai Margit műsorvezető szellemes összekötő szövege gördülékennyé, érdekfeszítővé tette a műsort, melyben neves művészek tartottak színvonalas előadásokat. Hallhattuk Gencsi Sárit és Merán Lajost énekelni, láthattuk Markos Zoltán rajzos parodista nevettető karikatúráit, a központi irodalmi színpad és a helyi mozgásművészeti csoport remek előadását. A műsor végén következett az est fénypontja, Pécsi Sándor Kossuth-díjas érdemes művész előadása. A neves művész meghatottan szólt az emberekhez. A szülőföld közelsége ihlette meg a művészt és még érzékenyebben, nagyobb átéléssel adta elő Juhász Gyula, Móra Ferenc, Petőfi Sándor és Szabó Lőrinc verseit.”
Kiss B.
Képek forrása: Borsodi Bányász hetilap
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza