ÖnkormányzatPolgármesteri Hivatale-ügyintézésKözérdekű adatokVálasztási információkTérfigyelő Kamera rendszerHíreinkGalériaDokumentumtárX
2024. január 16. (kedd) 13:38

35 év – 35 pillanatkép (2.)

Történelem
news/2479/2479_0.jpg

2. Az első mérföldkő  

A közigazgatás rendszerében egy település várossá nyilvánításához a lakosainak száma csupán egy – nem is a legfontosabb – szempont. Központilag felállítanak egy kritériumrendszert, amelynek teljesítése nélkül a cél csupán álom marad. Sajószentpéter község a célja felé vezető úton az első hivatalos lépést 1970. február 26-án tette meg: a község vezetői ezen a napon ünnepi tanácsülés keretében vették át a nagyközséggé nyilvánítás okiratát.

Amelyről röviden a Borsodi Bányász újság 1970. március negyedikei száma is megemlékezett:

„Sajószentpéter nagyközség lett      

1970. február 26-án a sajószentpéteri Petőfi Sándor Művelődési Központban a település nagyközséggé való alakulása alkalmából ünnepi tanácsülést tartottak. Az ünnepi megnyitót Jakkel Béla vb-titkár, a községi Hazafias Népfront elnöke mondotta. Ezt követően dr. Nagy Sándor vb-elnök emelkedett szólásra. Bevezetőben, megemlékezett a 20 év előtti tanács megalakulásáról. Elmondotta, hogy abban az időben milyen feladat hárult a dolgozókból alakult helyi tanácsokra. Jellemzőként megemlékezett előadásában arról, hogy Sajószentpéteren abban az időben még 638 analfabéta volt. Az utóbbi esztendőkben rohamosan fejlődött a község. Erre jellemző, hogy míg 1949-ben a községben 6 680 fő lakott, ma 13 973 Sajószentpéter lélekszáma. Társadalmunk fejlődése szükségessé tette a közigazgatási szervek hatáskörének bővítését. A fejlesztés keretében Sajószentpétert nagyközségi státusba sorolták. A fejlesztést indokolttá tette a község politikai és gazdasági életében beállt változás, amit a tanácsnak is követnie kell. A község olyan városias arculatot mutat, ami miatt szükséges volt nagyközségi rangra emelni. Ezután dr. Kardos Sándor, a megyei tanács vb képviselője dr. Nagy Sándor vb-elnöknek átnyújtotta a nagyközségről szóló alapítóokmányt.”

Természetesen hatalmas örömmel fogadták ezt az okiratot, de ők tudhatták a legjobban, ezzel még hatalmasabb felelősséget vettek a nyakukba, s hogy településükön a „városias arculat” ellenére még mennyi munkát kell – már holnaptól kezdve – elvégezni ahhoz, hogy a ködbe vesző jövőben egyszer majd a nagy álmot, a városi rang visszaszerzését elérhető közelségben tudhassák. Figyelembe véve azt a nagyon nem elhanyagolható körülményt is, hogy a fejlődéshez szükséges anyagi és egyéb téren is biztos támogatói hátteret nyújtó sajószentpéteri bányák jövője abban az időben már túl sok jót nem ígért számukra. Akkor még nem láthatták pontosan, hogy milyen a hosszú, kemény munkával övezett, időnként bizony eléggé göröngyös úton hány lépést kell megtenniük, de belevágtak.

*

Az első apró lépés eredménye szinte napokon belül - az Észak-Magyarország napilap március 6-i számában - láthatóvá is vált:  

„…Nemrég Sajószentpéteren talpraesett óvodás gyerekek ügyes kis rigmussal tolmácsolták a tanácsot vezető „bácsikhoz” szóló óhajukat. Hatalmas tapsot kaptak a nagyközséggé nyilvánítást ünneplő emberektől. Ám, az igazi sikere mégis a vb-elnöknek lett, midőn így szólt a kis szavalókórushoz: - Örömmel mondhatom nektek, hogy az üveggyár segítségével még ebben az évben két óvodát avatunk. Olyan szép, napfényes termek lesznek, amilyet ti kértetek. Látjátok, jó hatása volt a verseteknek.”

Kiss B.

Kép forrása: Borsodi Bányász hetilap

Vissza