35 év – 35 pillanatkép (3.)
3. A sajószentpéteri tanács első húsz éve
A II. világháború után már valamelyest talpra állt Magyarországon a hatalom gyakorlói 1950-ben gondolták annyira konszolidáltnak a viszonyokat, amelyek mellett hozzá lehetett kezdeni a közigazgatás átszervezéséhez. A megyék és járások, és – szovjet mintára – a tanácsrendszer kialakítása eredményeképpen 25 megyéből 19, a 150 járásból a változások (megmaradók, újak, megszűntek, összevontak, és feldaraboltak) egyenlege a végére 140 lett. S mivel az ígéret úgy szólt, hogy „minden hatalom a népé”, először kerültek be a község vezetésébe a munkások és a parasztság képviselői.
A közigazgatás reformjával Sajószentpéter a hasonló települések közül az egyik legnagyobb veszteséget szenvedte el, ugyanis 1950. július 1-től megszűnt a sajószentpéteri járás, a hozzá tartozó településeket felosztották a miskolci (ettől fogva ebbe tartozott Sajószentpéter is) és a putnoki járások között. Ennek természetes következményeként a település jelentősége is nagy mértékben csökkent.
Ezt a presztízst kellett tehát visszaszereznie az akkor megalakult első, majd később a többi helyi tanácsnak (mely ehhez azért eléggé korlátozott önállósággal rendelkezett) a következő években. Erről a küzdelemről, és vezetésükkel (valamint a helyi üzemek, különösképpen a bánya teremtette biztosnak mondható anyagi háttérrel – de nem kifelejtve a rengeteg társadalmi munkát sem) a község fejlődésében az eltelt húsz év alatt elért eredményekről számolt be az a helytörténeti kiállítás, amelyről 1970. november 11-én a Borsodi Bányász újság így számolt be:
„Helytörténeti kiállítás Sajószentpéteren
Új utakon
Sajószentpéteren a tanács megalakításának 20. évfordulóján helytörténeti kiállítást rendeztek. A cél a nagyközség múltjának, a felszabadulást követő időknek és a tanács megalakulása 20. esztendejének méltó megünneplése volt. Október 29-én mintegy 100 fő részvételével nyílt meg a kiállítás. Kósa Zoltán, a III. Sz. iskola igazgatója mondott beszédet. Megemlékezett Csurgai Árpádról, az egykori sajószentpéteri segédjegyzőről, aki a helység történetét 1891-ben írta meg. A kiállított dokumentumok között ott látjuk az üveggyár fejlődését 1895-től a mai napig. A bükkaljai bányászat Tervtáró aknaüzem komplex gépészeti frontszállító-berendezés modelljét, képek a tárnáról, a bányászlakásokról és az újonnan épült Ibolya-telepről. A vegyesipari ktsz, amely Sajószentpéteren 1951-ben alakult 6 fővel, ma 370 fővel dolgozik. Van textilfeldolgozó üzeme, lakatos- és fonórészlege; látható továbbá a 103. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet munkája, az ELZETT gyárrészleg, s a posta fejlődése. A tornaterem fő vonalán van elhelyezve Lévay József, községünk szülöttjének, a nagy költőnek olajfestménye. A kiállítás folytatásaképpen látható az I., II., III. sz. Általános Iskolák tablói, amelyek jól tükrözik az oktatás fejlődését és a művelődést. Jelenleg 2132 fő tanul az iskolákban. Itt látjuk az úttörőcsapatok történetét is. A kiállítás külön érdekessége a népi díszítőművészet bemutatása régen és ma. Különböző darabjai, használati tárgyai, pl. guzsaly, gereben, a fonás eszközei stb. A termelőszövetkezet 1948-ban alakult meg Sajószentpéteren 25 fővel és 400 kh. földdel. 1968-ban a megművelt terület már 1500 kh. föld volt. A fejlődést képekben is bemutatják. Az egészségügy: ennek a keretében látható a sajószentpéteri szülőotthon, az üzemi óvodák, bölcsődék. Jellemző az egészségügy fejlődésére, hogy míg a felszabaduláskor a helységnek egy körzeti orvosa volt, ma hat van. Szemléltetően mutatja be a kiállítás a nagyközség IV. ötéves terv feladatainak részletes ismertetését. Elismerés illeti mindazokat, akik a rendezésben részt vettek és támogatták.”
Kiss B.
Kép forrás: Borsodi Bányász újság
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza