ÖnkormányzatPolgármesteri Hivatale-ügyintézésKözérdekű adatokVálasztási információkHíreinkGalériaDokumentumtárX
2018. október 25. (csütörtök) 10:55

A bátorság, az öntudat, a diadal napja, azaz emlékezés 1956 hőseire

1956 őszének eseményei nehezen feledhetők azok számára akiket megkínoztak, akikben soha el nem múló sebeket ejtettek. Természetesen a forradalom leverését követően tilos volt nemhogy október 23-át megünnepelni, de még forradalomként említeni is. A hivatalos álláspont szerint „ellenforradalom” zajlott, melyet „reakciós” és „köztörvényes elemek” szerveztek. Október 23-a emlékét a külföldre emigráltak őrizhették nyíltan, itthon legfeljebb titokban lehetett szóba hozni. 1989-től jelentős előrelépést tettünk annak érdekében, hogy ez az ünnep a rangjának méltó helyre kerüljön az emberek, az itthon és külföldön élő magyarság tudatában és a nemzetközi megítélés szintjén is. 1956 világtörténeti jelentőségét ma már elismerjük, minden évben emlékezünk, koszorúzunk, fejet hajtunk a sok áldozat előtt. Sajószentpéteren az idei évben október 19-én 11.00 órától került sor az ünnepi megemlékezésre a Sajószentpéteri Művelődési és Sportközpontban. A megjelenteket Csorba Csaba az MSK igazgatója köszöntötte, majd felkérte Perényi Barnabást a Sajószentpéteri Kossuth Lajos Általános Iskola igazgatóját, hogy tartsa meg ünnepi beszédét. Az ünnepi beszéd fő irányvonalát nem az események felidézése jelentette, hanem inkább azoknak a csodáknak a bemutatása, amelyekkel 1956 október 23-a örökre be van jegyezve a szabad emberek, a szabad népek krónikáiba. Ezen első csodák egyike, hogy bármennyire különböztek az emberek, a forradalom kirobbanásának pillanatában percek alatt teremtődött meg a valódi és mindent elsöprő többséget megérintő nemzeti egység. A másik nagy csoda, hogy a felkelt nép a világ legnagyobb hadseregével szállt szembe november 4-én hajnalban. „Katonák diákok, munkások, tizenéves gyerekek, nők és férfiak vették fel a harcot a tankhadosztályokkal szemben. Az egész világ lélegzet elállítva figyelte Dávid és Góliát egyenlőtlen harcát, amely természetesen csak az elképesztő túlerő győzelmével végződhetett.” Az ünnepi beszéd másik részében Perényi Barnabás kiemelte, hogy bár katonailag leverték a forradalmat, de nem volt minden tekintetben vesztes. A világ és Magyarország sem lehetett többé már olyan, mint volt. A szovjet vezetés sem érezhette magát többé biztonságban, de hazánkban sem úgy folytatódott az élet, mint azelőtt,olyan ország lett, ahol a hétköznapi élet elviselhetőbbé vált. Az ünnepi beszéd utolsó részében 1956 üzeneteire hívta fel a hallgatóság figyelmét az igazgató úr. A legfontosabbak, hogy nem egy ideológia, hanem egy nemzet közös ügye volt, hiányzott a vezéralak, de helyette volt sok hős. „1956 azt is megmutatta, hogy bármilyen erősnek hiszi magát egy hatalom, nincs annál nagyobb erő, mint ha a sokszínű polgárok képesek összefogni.„ S talán a legfontosabb üzenet, hogy a nemzeti önrendelkezést, a demokráciát és a társadalmi igazságosságot egyszerre kell tudni kezelni. Az ünnepi beszédet követően a Sajószentpéteri Kossuth Lajos Általános Iskola tanulói ünnepi megemlékezését láthatta a közönség. Néhány percre úgy érezhették magukat a jelenlévők, mintha a 62 évvel ezelőtti Budapesten lennének és aktívan részt vesznek az eseményekben. Ott vannak a Bem szobornál, ahol együtt szavalják Sinkovics Imrével a Nemzeti dalt, együtt vonulnak a lyukas zászlót lengetve a Parlament elé, ahol Nagy Imrét követelik a kormányba. A tömeggel együtt utaznak a villamoson, hogy segítsenek ledönteni a Sztálin szobrot, de akkor is ott vannak és megrettennek, amikor eldördülnek az első lövések. Röplapot osztogatnak, majd látják az orosz harckocsikat. Együtt álmodoznak a szereplőkkel a szabadságról, de azt is látják, amikor a szovjet tankok kilövik a lakásokat és üzleteket és lövik a békés járókelőket. S az utolsó dalnál büszkeség tölti el szívüket, hogy mindez értük, értünk történt és soha nem feledjük a hősöket, akik vérüket adták a magyar szabadságért. Orosz Marianna és Tőzsérné Király Enikő tanárnők tanították be a műsort, amely Simonffy András Rozsda ősz című regények alapján, versek és dalok segítségével életképekben elevenítette fel 1956. október 23-a eseményeit. Az ünnepi műsort követően a KSK előtt felállított új 56-os emlékműhöz vonult a hallgatóság, ahol a város intézményei, a különböző pártok és szervezetek képviselői helyezték el a megemlékezés virágait. Az ünnepséget a Szózat zárta.

Román Péterné

fotógaléria megtekintése

Vissza