2018. november 26. (hétfő) 07:30
Lévay József példája
A 2018. évi Lévay-napok rendezvénysorozata november 18-án – a reformkor sajószentpéteri polihisztora születésnapjának 193. évfordulóján – a már hagyományos istentisztelettel és ünnepi műsorral zárult. A Sajószentpéteri Református Nőszövetség szervezésében negyedszázada minden évben istentiszteletet tartanak Lévay József emlékére. Hagyománnyá vált az is, hogy a Miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon pedagógusait és diákjait vendégül látják ezeken az alkalmakon, amit ők egy emlékező irodalmi műsorral köszönnek meg. November 18-án vasárnap Borbély János, a szép öreg templom lelkipásztora, mint vendéglátó Lévay József Kisfaludy Társaságbeli tagságának 50. évfordulójára kiadott emlékkönyvbe Gárdonyi Géza által írt mesével köszöntötte a megjelent ünneplőket. A történet az Isten égi trónja alatt égő hatalmas gyertyáról szólt, amelyről az angyalkák kis gyertyákat gyújtogattak, ezek mindegyikében olyan eszközök voltak elrejtve, amilyen foglalkozást egy akkor született gyerek űz majd az élete során. Az utolsóban - melyet az Úr válasza szerint nem palotába, hanem kunyhóba kell a Földre ledobni - egy aranytoll. A gyertya Sajószentpéteren lánggá fejlődve szállt le, és lett Lévay József lelke. Domahidiné Darab Ágnes, a Lévay József Gimnázium és Diákotthon iskolalelkésze hirdetette ünnepi ige alapgondolata: szükségünk van arra, hogy időnként emlékezzünk a megtett utunkra, és az előttük járókra. Lévayra, mint jó példára, és közös szellemi kincsünkre mi is nyugodt szívvel emlékezhetünk. Az istentisztelet végeztével előbb a Lévay emlékháznál helyeztek el koszorúkat, majd Stoytcheva Éva könyvtáros vezetésével Lévay hagyatékot tekinthették meg a megjelentek. Az ünnepi program a Rendezvények házában folytatódott, ahol a szervezők nevében Jelényi Lászlóné, a Nőszövetség titkára köszöntötte a megjelent vendégeket. Majd Demeter Zoltán országgyűlési képviselő ünnepi beszédében is azt a kérdést boncolgatta, hogy lehet-e példakép ma Lévay József? Abban a korban, amikor szerinte a vers, és a keresztyén hit is perifériára szorult, ahol a teológusokat és a politikusokat nem illik szívlelni. Értékvesztett világunkban egyre kevesebb követendő példára találnak az emberek. Kérdésére saját maga adta meg a választ: csak olyan ember lehet ma előttünk példa, aki a Lévay által állított szigorú erkölcsi mérce minden követelményének megfelel. Dr. Faragó Péter, városunk polgármestere rövid emlékezésében Lévayt idézve csatlakozott a nap alapgondolatához („Szebb, dicsőbb jövőben bízva / Nézzetek a múltra vissza.”). Akinek élete középpontjában a szülőhely, szülők és a munka állt, és mindig hű volt gyökereihez, egyszerűségre törekedve lett példaértékű polgára Sajószentpéternek. A hit olyan támaszt adott számára, amit ma elképzelni is alig tudunk. Lelke valóban a völgyben maradt. Ezt a ragaszkodást állíthatjuk a mai sajószentpéteri polgárok elé példaként. Lovász László, a Lévay Gimnázium tanára megköszönve a meghívást kiemelte, hogy ilyen jó közösségben öröm neki, és iskolájának is részt venni a megemlékezésen, mert itt valóban szívvel-lélekkel ápolják Lévay hagyományait. A munkához való alázata, szorgalma, szerénysége miatt példa lehet Lévay, akinek irodalmi hagyatékát (amely messze nincs teljesen feldolgozva) ma értéke alatt kezelik. Majd a nevét viselő gimnázium diákjai a naplójából, önéletírásából, és verseiből (dr. Vonáné Vincze Viktória által összeállított) zenés irodalmi műsorral emlékeztek Lévay életéről, pályafutásáról. A színvonalas műsorban különösen kiemelkedőt, a nézők számára maradandót nyújtott a Lévayt megszemélyesítő diák. Az őket követő Szabó Eszternek, a Miskolci Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnázium tanulójának hegedűjátéka, valamint Budaházi Fanninak, a Lévay szavalóverseny győztesének előadása (Móra Ferenc: Árvák beszélnek) tovább emelte az ünnepi műsor színvonalát. A megemlékezés, egyben a sajószentpéteri Lévay-napok és a Lévay centenáriumi emlékév rendezvényei szeretetvendégséggel zárultak.Kiss Barnabás
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza