2016. november 28. (hétfő) 12:00
Sajószentpéteren már sokéves hagyomány, hogy születése évfordulójának (november 18.) tiszteletére Lévay-napok néven különböző rendezvények szervezésével emlékeznek meg a város neves szülöttéről, a hetven éven át alkotó irodalmárról, és „tisztességben megőszült” közéleti emberről.
A több napos rendezvénysorozatot a szervezők igyekeznek olyan sokszínűvé varázsolni, mint amilyen egykor a nagy előd érdeklődési köre volt. Jó alkalom kínálkozik ilyenkor arra, hogy a városban különböző területeken működő kulturális műhelyek is megmutathassák magukat az érdeklődőknek.
Az idei programsorozat november 16-án (szerdán) 14.30-kor a művelődési központban egy a Lévay korát, annak hagyományait is őrző táncházzal vette kezdetét, majd a galériában fiatal fotósok (Behunszky Eszter, Heiszman Adrienn, Szilasi Fanni, Tollas Vanda és Végső Dávid) a huszonegyedik századi utódok szemén keresztül mutatták be a lokálpatrióta költőt és szeretett városát. („Érezni és élvezni tudok minden apró örömet a természetben és a társadalomban. ... Szeretem az embereket, a világot, az életet” L.J.) A tárlat mottója: „Itt születtem, itt lakom én, Hol a Sajó kanyarog” – Lévay József fiatal fotósok szemével. A kiállítást dr. Faragó Péter, Sajószentpéter város polgármestere nyitotta meg, az eseményt a Kossuth Lajos Általános Iskola musical csoportjának műsora tette színesebbé.
Csütörtökön 14.00 órától a Lévay József Városi Könyvtár várta a 7-8.osztályos diákokat egy könyvtári órára, hogy felfedezzék Lévay Józsefet, a könyveket, a bennük rejlő csodákat, hogy egykor majd ők ápolhassák tovább a költő emlékét. Aki a könyveket és a fiatalokat is szerette, hiszen tizenhárom éven át volt latin-magyar tanára egykori iskolájának, és a kollégiumban működő Olvasó és Önképző Magyar Társaságot éppen ő szervezte újjá Kazinczy Kör néven, s volt első elnöke is. A példa a gyerekek előtt van, csupán követniük kell.
Születése napján, pénteken 10.00 órakor a református temetőben Borbély János református lelkész beszéde és a Sajógyöngye Népdalkör műsora után a kései utódok elhelyezték az emlékezés koszorúit Lévay József sírjánál. („Olykor kirándulok Szent Péterre és egy-két napot szentelek ott a kegyeletnek a szüleimtől örökölt kis fészekben, ahol velök együtt életemnek oly sok boldog óráját élveztem. ... Valahányszor odamegyek, meglátogatom az ő sírjokat, melyet szép rendben ápolok és tartok fenn, míg majd nemsokára magam is hozzájok térek s mindnyájan, az egész egymást szerető kis család együtt leszünk ott, ahol már semmik vagyunk. Feldobott kő voltam, mely végre is oda esett vissza, ahonnan régen feldobták.” L.J.) 14.00 órakor már újra a költő nevét viselő könyvtárban találkoztak a felső tagozatos diákjaink, akik egy vetélkedő keretében tagiskolánként két-két három fős csapatban mérték össze ismereteiket a költőről és Sajószentpéterről. Miközben talán felébredt kíváncsiságuk is, hogy még többet akarjanak olvasni és tudni Lévayról.
Szombaton 10.00 órakor kezdődött a költő tiszteletére kiírt, nagy érdeklődéssel kísért „Lévay József versíró pályázat” eredményhirdetése. A könyvtár és a Sajószentpéteri Irodalmi Kör felhívására, és megfogadva Lévay tanácsát („Ifjú! ne csüggedj, lépj a síkra, Ha rejlik benned égi szikra”) tizenhat gyermek és tizenkét felnőtt küldte el összesen hatvan alkotását. Ezek között a szakértő zsűri gyermekeknél Molnár Benjámin – Tanyik Tirza – Kalocsai Édua Mária, míg a felnőttek között Sztaroszta Ádám – Kádas János – Tanyik Tamara sorrendet állította fel, de mindenki győztesnek érezhette magát. A nyertes pedig egyértelműen az a város, ahol ennyi égi szikra rejlik.
A Lévay-napok zárásaként vasárnap 10.30-kor a „Szép öreg templom” adott otthont az ünnepi istentiszteletnek, amelynek a költő szerint „Sajó partján csendes otthona. Sok száz év viharzott át fölötte, Isten csodája, hogy el nem söpörte”. Majd 11.00 órakor a Lévay emlékháznál koszorúzás, és a Lévay hagyaték bemutatása, végül 11.30-kor a Rendezvények Házában a nevét viselő miskolci gimnázium tanulóinak közreműködésével ünnepi műsor következett. Ezt követően a vendégeket a szervező Nagytemplomi és Bányai Református Gyülekezetek, valamint a Nőszövetség egy szeretetvendégségre várta.
„Szigorúan mérlegelni tudom az emberek értékét, s gyakran észre veszem, mily parányi nemes mag rejlik egy-egy alakban, melyet a tömeg dicsőít; de életemben sohse hagy el az emberszeretet.” Még mondja valaki, hogy Lévay gondolatai nem örök érvényűek!
2016. november 28.
Kiss Barnabás
Tweet
Megosztás Facebook-on
Megosztás LinkedIn-en
Vissza
Lévay-napok 2016
Sajószentpéteren már sokéves hagyomány, hogy születése évfordulójának (november 18.) tiszteletére Lévay-napok néven különböző rendezvények szervezésével emlékeznek meg a város neves szülöttéről, a hetven éven át alkotó irodalmárról, és „tisztességben megőszült” közéleti emberről.
A több napos rendezvénysorozatot a szervezők igyekeznek olyan sokszínűvé varázsolni, mint amilyen egykor a nagy előd érdeklődési köre volt. Jó alkalom kínálkozik ilyenkor arra, hogy a városban különböző területeken működő kulturális műhelyek is megmutathassák magukat az érdeklődőknek.
Az idei programsorozat november 16-án (szerdán) 14.30-kor a művelődési központban egy a Lévay korát, annak hagyományait is őrző táncházzal vette kezdetét, majd a galériában fiatal fotósok (Behunszky Eszter, Heiszman Adrienn, Szilasi Fanni, Tollas Vanda és Végső Dávid) a huszonegyedik századi utódok szemén keresztül mutatták be a lokálpatrióta költőt és szeretett városát. („Érezni és élvezni tudok minden apró örömet a természetben és a társadalomban. ... Szeretem az embereket, a világot, az életet” L.J.) A tárlat mottója: „Itt születtem, itt lakom én, Hol a Sajó kanyarog” – Lévay József fiatal fotósok szemével. A kiállítást dr. Faragó Péter, Sajószentpéter város polgármestere nyitotta meg, az eseményt a Kossuth Lajos Általános Iskola musical csoportjának műsora tette színesebbé.
Csütörtökön 14.00 órától a Lévay József Városi Könyvtár várta a 7-8.osztályos diákokat egy könyvtári órára, hogy felfedezzék Lévay Józsefet, a könyveket, a bennük rejlő csodákat, hogy egykor majd ők ápolhassák tovább a költő emlékét. Aki a könyveket és a fiatalokat is szerette, hiszen tizenhárom éven át volt latin-magyar tanára egykori iskolájának, és a kollégiumban működő Olvasó és Önképző Magyar Társaságot éppen ő szervezte újjá Kazinczy Kör néven, s volt első elnöke is. A példa a gyerekek előtt van, csupán követniük kell.
Születése napján, pénteken 10.00 órakor a református temetőben Borbély János református lelkész beszéde és a Sajógyöngye Népdalkör műsora után a kései utódok elhelyezték az emlékezés koszorúit Lévay József sírjánál. („Olykor kirándulok Szent Péterre és egy-két napot szentelek ott a kegyeletnek a szüleimtől örökölt kis fészekben, ahol velök együtt életemnek oly sok boldog óráját élveztem. ... Valahányszor odamegyek, meglátogatom az ő sírjokat, melyet szép rendben ápolok és tartok fenn, míg majd nemsokára magam is hozzájok térek s mindnyájan, az egész egymást szerető kis család együtt leszünk ott, ahol már semmik vagyunk. Feldobott kő voltam, mely végre is oda esett vissza, ahonnan régen feldobták.” L.J.) 14.00 órakor már újra a költő nevét viselő könyvtárban találkoztak a felső tagozatos diákjaink, akik egy vetélkedő keretében tagiskolánként két-két három fős csapatban mérték össze ismereteiket a költőről és Sajószentpéterről. Miközben talán felébredt kíváncsiságuk is, hogy még többet akarjanak olvasni és tudni Lévayról.
Szombaton 10.00 órakor kezdődött a költő tiszteletére kiírt, nagy érdeklődéssel kísért „Lévay József versíró pályázat” eredményhirdetése. A könyvtár és a Sajószentpéteri Irodalmi Kör felhívására, és megfogadva Lévay tanácsát („Ifjú! ne csüggedj, lépj a síkra, Ha rejlik benned égi szikra”) tizenhat gyermek és tizenkét felnőtt küldte el összesen hatvan alkotását. Ezek között a szakértő zsűri gyermekeknél Molnár Benjámin – Tanyik Tirza – Kalocsai Édua Mária, míg a felnőttek között Sztaroszta Ádám – Kádas János – Tanyik Tamara sorrendet állította fel, de mindenki győztesnek érezhette magát. A nyertes pedig egyértelműen az a város, ahol ennyi égi szikra rejlik.
A Lévay-napok zárásaként vasárnap 10.30-kor a „Szép öreg templom” adott otthont az ünnepi istentiszteletnek, amelynek a költő szerint „Sajó partján csendes otthona. Sok száz év viharzott át fölötte, Isten csodája, hogy el nem söpörte”. Majd 11.00 órakor a Lévay emlékháznál koszorúzás, és a Lévay hagyaték bemutatása, végül 11.30-kor a Rendezvények Házában a nevét viselő miskolci gimnázium tanulóinak közreműködésével ünnepi műsor következett. Ezt követően a vendégeket a szervező Nagytemplomi és Bányai Református Gyülekezetek, valamint a Nőszövetség egy szeretetvendégségre várta.
„Szigorúan mérlegelni tudom az emberek értékét, s gyakran észre veszem, mily parányi nemes mag rejlik egy-egy alakban, melyet a tömeg dicsőít; de életemben sohse hagy el az emberszeretet.” Még mondja valaki, hogy Lévay gondolatai nem örök érvényűek!
2016. november 28.
Kiss Barnabás
Tweet
Megosztás Facebook-on
Megosztás LinkedIn-en
Vissza