Az emberiség egyre inkább elöregszik, napjainkban a világon minden tizedik ember hatvan év feletti, előrejelzések szerint számuk tíz év múlva akár meg is duplázódhat. Az ENSZ közgyűlése 1991-ben ezért október elsejét az Idősek Világnapjává nyilvánította. Ha nem is feltétlenül ezen a napon, de az év utolsó két-három hónapjában szinte minden magyar településen köszöntik szépkorú polgáraikat.
Elemi fontosságú minden, ami velük történik, hisz a társadalom számára sem közömbös, hogy mennyire tudják hasznosítani a hosszú évek alatt felhalmozott tapasztalatukat, tudásukat. Nekik pedig az nem mindegy, hogy mennyire fontosak a társadalomnak, meddig maradhatnak aktívak. Már ha az egészségük egyáltalán engedi. Ebben segíthetne a generációk egymás iránti tisztelete, és a kölcsönös elfogadás. Addig – valljuk be – még hosszú út vezet, van mit tanulnunk.
Városunk önkormányzata jó úton jár, hiszen már 1984-ben elindult, és két apró botlást kivéve töretlenül halad, így idén immár harmincadik alkalommal tették lehetővé, hogy megünnepelhessük városunk régebben született polgárait. Ma már az ő gondjaikat leginkább értő és érző Sajószentpéteri Területi Szociális Központ dolgozói segítségével nem egyetlen rendezvényre korlátozódik a tisztelet ünnepe. Idén is a jól bevált receptet követve először szűkebb körben, az Idősek Klubjában emlékeztek meg a jeles napról, majd ezt követte egy parasznyai babakiállítás megtekintésével egybekötött kirándulás.
Október 14-én délután három órára a művelődési központba már a város minden szépkorúját szeretettel várták egy remélt szép délutánra. Az ünnepi szavak mellett a generációkkal fiatalabbak szavalattal, zenével és tánccal köszöntötték a nézőteret megtöltő ünnepelteket. S mint mindig, most is szolgáltak meglepetéssel: egy zenélő kredenccel. Vagyis a dance-mulatós zene legújabb üdvöskéivel, a két huszonéves zalai fiatalember alkotta csapattal, a Kredenc együttessel. A fiúk ezúttal is fergeteges hangulatot teremtettek, a közönség velük együtt mulatott a jól ismert népszerű mulatós nótákra, operett slágerekre, és könnyűzenei feldolgozásokra.
A nap ezúttal is a sportcsarnokban elköltött, szintetizátor zenével fűszerezett vacsorával, és az azt követő nosztalgiázással ért véget. Mert hát ugye arra mindenki emlékszik, hogy: „bezzeg az én időmben...”
2016. október 20.Kiss BarnabásTweetMegosztás Facebook-onMegosztás LinkedIn-enVissza