2019. március 18. (hétfő) 10:35
Néhány héttel ezelőtt három napon át két magyar fiatal művész produkciója kápráztatta el New Yorkban a – kortárs színház és táncművészet Mekkájának is nevezett – Brooklyn Academy of Music (BAM) színház közönségét. Egyikük a sajószentpéteri születésű táncos-koreográfus, Zsíros Gábor.
A Vági Bence nevével fémjelzett, nemzetközi hírű Recirquel Újcirkusz Társulat immár állandó meghívott résztvevőnek számít a világ legnagyobb kortárs kulturális seregszemléjén, az „Edinburgh Fringe Fesztiválon”.Ahol tavaly ősszel óriási sikert arattak: a befutott világsztárok és feltörekvő együttesek mintegy négyezer programja között a „My Land” című produkciójuk kapta a közönség és a szakmai zsűri értékelése után a legmagasabb pontszámot.
Fennállása másfél évszázada alatt még nem lépett fel magyar társulat New Yorkban „a progresszív művészeti alkotások fellegvárának” is titulált Brooklyn Academy of Music művészeti központ legendás színpadán. Egészen 2019. február közepéig. Az intézmény vezetőmenedzsere Joseph V. Melillo Edinburgh után személyesen jött el Budapestre is megnézni az új műfajt teremtő társulatot, majd meghívta a „Non Solus” című produkciót a világ egyik tánc-fővárosába.
„A társulat a legmagasabb művészi színvonalon dolgozik. Ez a közönség számára is egyértelművé válik, amikor meglátjuk a szereplőket. Lenyűgöző. Úgy gondolom, hogy a produkciónak helye van itt, mégpedig a műfaja miatt. Lévén New York City az USA tánc-fővárosa, az előadás, ami ennyire újszerű módon ötvözi a táncot és a kortárs cirkuszt, az a mi közönségünk számára biztos, hogy érdekes lesz.” – nyilatkozta akkor róluk.
A „Non Solus” Illés Renátó (artista) és Zsíros Gábor (táncművész) közel egy órányi (!) kétszemélyes varázslata földön és levegőben szavak nélkül, a testek kifejező erejét használva keresi a választ az élet keletkezésére, test és lélek viszonyára.
Vági Bence rendezte „álomszerű” darab lényegét legpontosabban a társulat fogalmazza meg:
„Ha létezett ősi egység, a lelkek is mind egy pontból fakadtak. Szétválásuk pillanata óta egymást keresik, mint mi, emberek a Földön. Két ember egymásra találásának története, akik útjukon bejárják a képzelet világainak legbenső mélységeit. Két elsőre teljesen különbözőnek tűnő, ám egymáshoz mégis közel álló társműfaj, a táncművészet és az cirkuszművészet találkozása egy illúziókba font valótlan térben. A műfaji ellentéteken kívül anyagi-fizikai szinten is megelevenednek a keletkezést kiváltó részletek. Élő és élettelen anyagok szimbiózisa, a művészek és a díszlet szerves egysége párhuzamosan mozdítja előre a cselekményt. Az emberi létezés mérföldkövei, a születés és az elmúlás között billegő, és az egyensúlyt kereső cselekményszálat egészíti ki és támasztja alá a díszlet folyamatos koreográfiája, amely teljes szinkronban lélegzik az előadókkal.
A dramaturgiai váltásokat a vizuális síkon túl zenei kontrasztok erősítik. A klasszikus és modern hangzásvilág váltakozása formabontó teret teremt, összekomponálva Bach és Rachmaninov műremekeit elektronikus zenével és kortárs orgonajátékkal.”
A színpadon legalább annyira jelen van két ember – napjainkban egyre inkább kihalni látszó – egymás iránti feltétel nélküli bizalmának története is, amikor erre az egy órára kötélen, trapézon, hat méter magasan, minden biztosítás nélkül egymás kezébe adják testi épségüket. Ahogyan Gábor megfogalmazta,valójában az életüket.
Ezt is elismerte a három teltházas előadás után a New York-i publikum, amikor hosszú perceken át tartó, álló vastapssal ünnepelte őket, de a The New York Times is, amely két cikkben méltatta a fellépők lenyűgöző előadó-művészi képességeit. „Egészen magával ragadó volt a közönség reakciója, az ünneplés, az álló taps a Non Solus premierjén. A nézőket elvarázsolta a Recirquel újító cirque danse produkciójának elbűvölő szépsége és kivételes minősége, akárcsak jómagamat, amikor első alkalommal láttam” – nyilatkozta a menedzser, s ez a jövőre nézve is bíztató lehet. Bizonyára nem ez volt az egyetlen fellépésük a „szentélyben”, láthatják még őket a BAM színpadán, és megnyílnak előttük más színházak is.
Mi, akik csupán a világhálón gyönyörködhetünk a valóban lenyűgöző előadásban (melynek segítségével a szereplőkkel együtt keressük a fény, és a szeretet melegének reményét a mutatványokkal és illúziókkal teli világunkban), szintén gratulálunk.
Sajószentpéter büszke rád, Gábor.
Zsíros Gábor meghódította New Yorkot
Néhány héttel ezelőtt három napon át két magyar fiatal művész produkciója kápráztatta el New Yorkban a – kortárs színház és táncművészet Mekkájának is nevezett – Brooklyn Academy of Music (BAM) színház közönségét. Egyikük a sajószentpéteri születésű táncos-koreográfus, Zsíros Gábor.
A Vági Bence nevével fémjelzett, nemzetközi hírű Recirquel Újcirkusz Társulat immár állandó meghívott résztvevőnek számít a világ legnagyobb kortárs kulturális seregszemléjén, az „Edinburgh Fringe Fesztiválon”.Ahol tavaly ősszel óriási sikert arattak: a befutott világsztárok és feltörekvő együttesek mintegy négyezer programja között a „My Land” című produkciójuk kapta a közönség és a szakmai zsűri értékelése után a legmagasabb pontszámot.
Fennállása másfél évszázada alatt még nem lépett fel magyar társulat New Yorkban „a progresszív művészeti alkotások fellegvárának” is titulált Brooklyn Academy of Music művészeti központ legendás színpadán. Egészen 2019. február közepéig. Az intézmény vezetőmenedzsere Joseph V. Melillo Edinburgh után személyesen jött el Budapestre is megnézni az új műfajt teremtő társulatot, majd meghívta a „Non Solus” című produkciót a világ egyik tánc-fővárosába.
„A társulat a legmagasabb művészi színvonalon dolgozik. Ez a közönség számára is egyértelművé válik, amikor meglátjuk a szereplőket. Lenyűgöző. Úgy gondolom, hogy a produkciónak helye van itt, mégpedig a műfaja miatt. Lévén New York City az USA tánc-fővárosa, az előadás, ami ennyire újszerű módon ötvözi a táncot és a kortárs cirkuszt, az a mi közönségünk számára biztos, hogy érdekes lesz.” – nyilatkozta akkor róluk.
A „Non Solus” Illés Renátó (artista) és Zsíros Gábor (táncművész) közel egy órányi (!) kétszemélyes varázslata földön és levegőben szavak nélkül, a testek kifejező erejét használva keresi a választ az élet keletkezésére, test és lélek viszonyára.
Vági Bence rendezte „álomszerű” darab lényegét legpontosabban a társulat fogalmazza meg:
„Ha létezett ősi egység, a lelkek is mind egy pontból fakadtak. Szétválásuk pillanata óta egymást keresik, mint mi, emberek a Földön. Két ember egymásra találásának története, akik útjukon bejárják a képzelet világainak legbenső mélységeit. Két elsőre teljesen különbözőnek tűnő, ám egymáshoz mégis közel álló társműfaj, a táncművészet és az cirkuszművészet találkozása egy illúziókba font valótlan térben. A műfaji ellentéteken kívül anyagi-fizikai szinten is megelevenednek a keletkezést kiváltó részletek. Élő és élettelen anyagok szimbiózisa, a művészek és a díszlet szerves egysége párhuzamosan mozdítja előre a cselekményt. Az emberi létezés mérföldkövei, a születés és az elmúlás között billegő, és az egyensúlyt kereső cselekményszálat egészíti ki és támasztja alá a díszlet folyamatos koreográfiája, amely teljes szinkronban lélegzik az előadókkal.
A dramaturgiai váltásokat a vizuális síkon túl zenei kontrasztok erősítik. A klasszikus és modern hangzásvilág váltakozása formabontó teret teremt, összekomponálva Bach és Rachmaninov műremekeit elektronikus zenével és kortárs orgonajátékkal.”
A színpadon legalább annyira jelen van két ember – napjainkban egyre inkább kihalni látszó – egymás iránti feltétel nélküli bizalmának története is, amikor erre az egy órára kötélen, trapézon, hat méter magasan, minden biztosítás nélkül egymás kezébe adják testi épségüket. Ahogyan Gábor megfogalmazta,valójában az életüket.
Ezt is elismerte a három teltházas előadás után a New York-i publikum, amikor hosszú perceken át tartó, álló vastapssal ünnepelte őket, de a The New York Times is, amely két cikkben méltatta a fellépők lenyűgöző előadó-művészi képességeit. „Egészen magával ragadó volt a közönség reakciója, az ünneplés, az álló taps a Non Solus premierjén. A nézőket elvarázsolta a Recirquel újító cirque danse produkciójának elbűvölő szépsége és kivételes minősége, akárcsak jómagamat, amikor első alkalommal láttam” – nyilatkozta a menedzser, s ez a jövőre nézve is bíztató lehet. Bizonyára nem ez volt az egyetlen fellépésük a „szentélyben”, láthatják még őket a BAM színpadán, és megnyílnak előttük más színházak is.
Mi, akik csupán a világhálón gyönyörködhetünk a valóban lenyűgöző előadásban (melynek segítségével a szereplőkkel együtt keressük a fény, és a szeretet melegének reményét a mutatványokkal és illúziókkal teli világunkban), szintén gratulálunk.
Sajószentpéter büszke rád, Gábor.
Kiss Barnabás
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza