2019. március 27. (szerda) 14:41
Pécsi Sándor Kossuth-díjas (1951, 1953), érdemes (1961) és kiváló művész (1968) Sajószentpéter posztumusz díszpolgára (2002) még most is csupán 97 éves lenne, pedig lassan már több generáció nem hallhatta a nevét.
Péchy Sándor József (vezetéknevét később maga „póriasítja” Pécsire) Sajószentpéteren, a Református Nagytemplom javított, bizonytalannak ítélhető anyakönyvi bejegyzése szerint 1922. március 18-án (28-án?) látja meg a napvilágot. Ami biztos: a kis jövevényt Sándor nevű vasesztergályos édesapja, és szintén üveggyári munkás édesanyja (Szalay Margit) április 1-én keresztelteti meg.
Szülei hamar elválnak, ez őt Borsod megye vándorává teszi: Sajószentpéter után Kiskinizsen cseperedik, Ormospuszta (Ormosbánya) bányász gyerekeivel együtt járja ki a négy elemit, majd a Sárospataki Református Gimnáziumban érettségizik le. Színészi vágyai miatt elcsattanó nagyanyai pofon öngyilkosságon gondolkoztatja, de inkább megmutatja: nagy ember lesz belőle. Tizennégy éves koráig papnak készül, legátusként az első színpadán, a templom szószékén „nagyon szép bibliamagyarázatokat” tart.
Érettségi után Budapesten a biztos jövőt kínáló jogi karon két szemesztert elvégez, jegyzőgyakornok Monoron, aztán Csepelen, de ebben a szerepben sem érzi jól magát. Fizetés nélküli rendezőgyakornok lesz a filmgyárban, itt javasolják, hogy a Színművészeti Akadémián tanuljon rendezést, ő inkább a színésztagozatot választja, kétéves képzés után 1944-ben diplomázik, és az egyház helyett Thália felszentelt papja lesz.
Az akadémia után Sátoraljaújhelyen, majd Szombathelyen kap szerződést. Innen hívják be 1944 novemberében katonának, alakulatával áprilisban Németországba érnek, egy barátjával együtt megszökik, és a háború végéig Csehországban bujkál.
Hazatérve az 1945-46-os színházi évadra a Miskolci Nemzeti Színháztól szerződést kap, nyáron Egerben játszanak, télen a fűtetlen miskolci teátrumban. Egy picike bérelt szobában húzza meg magát, fizetése ételre is alig elég, egy év után érzi: nem erre az életre vágyik.
1946. augusztus 19-én Budapestre utazik, bejelentkezés nélkül nyit rá a Művész Színház vezetőire. Várkonyi Zoltán enged neki, és másnap már huszonnégy évesen egy ötvenes vidéki színigazgatót alakít, majd két évad alatt szinte minden előadásban részt vesz.
A Művész Színház államosítása után a társulat szétszéled, 1948 nyarán robban be a Madách Színház színpadára, hogy aztán élete végéig ott is maradjon.
A negyvenes évek végétől rendszeresen forgat filmeket is, Erkel Ferencet alakítja, a Liliomfiban komédiázik, de láthatjuk a Talpalatnyi föld, Szent Péter esernyője, Sellő a pecsétgyűrűn, Fekete város, és más filmsikerben is.
1949-ben köt házasságot, de magánéletéről nyilvánosan sosem beszél. Azt tudhatjuk, hogy a kezdeti egyszobás lakás után később már rózsadombi kertes ház is elérhetővé válik számára.
1972. november 4-én este a Falstaffot tanulja otthon, kezében a szövegkönyvvel visszaül a fotelba. A lábából a vérrögök megindulnak a szív felé. Így éri el nagyon korán a halál.
A legfiatalabb öregember
Pécsi Sándor Kossuth-díjas (1951, 1953), érdemes (1961) és kiváló művész (1968) Sajószentpéter posztumusz díszpolgára (2002) még most is csupán 97 éves lenne, pedig lassan már több generáció nem hallhatta a nevét.
Péchy Sándor József (vezetéknevét később maga „póriasítja” Pécsire) Sajószentpéteren, a Református Nagytemplom javított, bizonytalannak ítélhető anyakönyvi bejegyzése szerint 1922. március 18-án (28-án?) látja meg a napvilágot. Ami biztos: a kis jövevényt Sándor nevű vasesztergályos édesapja, és szintén üveggyári munkás édesanyja (Szalay Margit) április 1-én keresztelteti meg.
Szülei hamar elválnak, ez őt Borsod megye vándorává teszi: Sajószentpéter után Kiskinizsen cseperedik, Ormospuszta (Ormosbánya) bányász gyerekeivel együtt járja ki a négy elemit, majd a Sárospataki Református Gimnáziumban érettségizik le. Színészi vágyai miatt elcsattanó nagyanyai pofon öngyilkosságon gondolkoztatja, de inkább megmutatja: nagy ember lesz belőle. Tizennégy éves koráig papnak készül, legátusként az első színpadán, a templom szószékén „nagyon szép bibliamagyarázatokat” tart.
Érettségi után Budapesten a biztos jövőt kínáló jogi karon két szemesztert elvégez, jegyzőgyakornok Monoron, aztán Csepelen, de ebben a szerepben sem érzi jól magát. Fizetés nélküli rendezőgyakornok lesz a filmgyárban, itt javasolják, hogy a Színművészeti Akadémián tanuljon rendezést, ő inkább a színésztagozatot választja, kétéves képzés után 1944-ben diplomázik, és az egyház helyett Thália felszentelt papja lesz.
Az akadémia után Sátoraljaújhelyen, majd Szombathelyen kap szerződést. Innen hívják be 1944 novemberében katonának, alakulatával áprilisban Németországba érnek, egy barátjával együtt megszökik, és a háború végéig Csehországban bujkál.
Hazatérve az 1945-46-os színházi évadra a Miskolci Nemzeti Színháztól szerződést kap, nyáron Egerben játszanak, télen a fűtetlen miskolci teátrumban. Egy picike bérelt szobában húzza meg magát, fizetése ételre is alig elég, egy év után érzi: nem erre az életre vágyik.
1946. augusztus 19-én Budapestre utazik, bejelentkezés nélkül nyit rá a Művész Színház vezetőire. Várkonyi Zoltán enged neki, és másnap már huszonnégy évesen egy ötvenes vidéki színigazgatót alakít, majd két évad alatt szinte minden előadásban részt vesz.
A Művész Színház államosítása után a társulat szétszéled, 1948 nyarán robban be a Madách Színház színpadára, hogy aztán élete végéig ott is maradjon.
A negyvenes évek végétől rendszeresen forgat filmeket is, Erkel Ferencet alakítja, a Liliomfiban komédiázik, de láthatjuk a Talpalatnyi föld, Szent Péter esernyője, Sellő a pecsétgyűrűn, Fekete város, és más filmsikerben is.
1949-ben köt házasságot, de magánéletéről nyilvánosan sosem beszél. Azt tudhatjuk, hogy a kezdeti egyszobás lakás után később már rózsadombi kertes ház is elérhetővé válik számára.
1972. november 4-én este a Falstaffot tanulja otthon, kezében a szövegkönyvvel visszaül a fotelba. A lábából a vérrögök megindulnak a szív felé. Így éri el nagyon korán a halál.
Kiss Barnabás
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza