ÖnkormányzatPolgármesteri Hivatale-ügyintézésKözérdekű adatokVálasztási információkTérfigyelő Kamera rendszerHíreinkGalériaDokumentumtárX
2019. szeptember 3. (kedd) 06:56

Színek, fények, hangulatok

news/486/486_0.jpgA Sajószentpéteri Művelődési Központ galériáján egy kevesek által ismert festészeti irányzattal találkozhatnak az érdeklődők. 2019. augusztus 30-án 17,30 órától „Emlékek” címmel Feledy Gyula Zoltán, sajószentpéteri születésű képzőművész monokróm alkotásaiból válogatott képeit tekinthetik meg. A bányásztelepüléseken a közösségi élet, a sport és kultúra megteremtését, szervezését nagy részben a szénnek, a bányának köszönhették. Ezért Sajószentpéteren a bányásznapi programok része egy bányász élettel kapcsolatos témájú, vagy helyi kötődésű alkotók által létrehozott művekből rendezett kiállítás ünnepélyes megnyitása is. A megnyitón Csorba Csaba, az MSK igazgatója üdvözölte a megjelenteket, majd köszönetet mondott a Miértünk, Sajószentpéterért alapítványnak, hogy anyagi támogatásuk révén erre az alkalomra már egy modern sínrendszer gazdagíthatja a galériát. „Feledy Gyula Zoltán, akihez húsz éves barátság köt, egy mai polihisztor. Amellett, hogy kötcsei polgármesterségét egyfajta kultúrmissziónak is tekinti, kertész, borász, állatorvos. Hatvan éves korában pedig – nagybátyja inspirációjára - elkezdett festeni. Hosszas kísérletezés után jutott el az absztrakt festészet egy elvont, titokzatos vonulatát jelentő egy színnel való (monokróm) festészethez” – mutatta be az alkotót a gyerekkorában szintén Sajószentpéteren élő Tarczy Péter művészeti író. Majd röviden összefoglalta a ma Amerikában milliárdos gyűjtők között is nagyon népszerű irányzat (vagy életérzés) történetét, és nagy alakjait az orosz Malevicstől a francia Kleinig. Magyarországon nagyon kevesen követik őket, mintegy 8-10 festő, Feledy eddig 26 egyéni, és félszáz csoportos kiállításon mutatta be műveit. „Ezeknél a képeknél nincs narratíva, a cím sem ad mankót (kivétel a „Jó szerencsét. – Tisztelet a bányászoknak” címűt, amelynél jobban visszaadni a szénfekete színt aligha lehet), a megoldásukhoz szükséges valamilyen szintű művészeti ismeret. Aki ezzel nem rendelkezik, az pedig szabadon találhat benne mondanivalót, gondolatokat, érzelmeket” – ajánlotta a képeket az író. Feledy Gyula Zoltán erről a Szentpéteri Krónikában korábban így nyilatkozott: „a képnek nincs szimbolikus tartalma, nem is szabad úgy nézni, én a színt látom, ami egy hangulatot sugároz bennem. Ehhez viszont még két dolog feltétlenül kell: megfelelő tér és fény. A monokróm festménynek egy olyan tárgynak kell lennie, amely saját maga emocionális erővel bír. Nézed, és valahogyan hat rád.” Ezt a hatást a színhasználat kiválasztásával, a színmezők telítettségével, strukturáltságának erejével, a felületkezelés próbálja elérni. Akril festékkel, lakkal, egyedi, vegyes technikával, az általa készített fakeretre kasírozott papírra, vászonra. Ezúttal röviden megköszönte mindenkinek, aki közreműködött abban, hogy (e sorok írójának ötletére és közbenjárására) ötven év után, ezúttal képeivel térhetett haza szülőföldjére a Dunántúlról. Rendszeresen jár erre, de most az egykori osztálytársak, rokonok, szomszédok, ismerősök körében itt állni, az egy csodálatos, felemelő érzés. Ha képei is valamilyen hasonló érzéseket keltenek a megjelentekben, az számára már csupán ráadás.

Kiss Barnabás

 
Vissza