2019. október 4. (péntek) 08:45
Keserédes születésnap
A Sajószentpéteri Üveggyár alapításának 125. évfordulójára emlékezve nyílt meg 2019. október 1-én 15 órakor a Területi Szociális Központ rendezvénytermében a gyár történetét összefoglaló kiállítás. Az ünnepélyes megnyitón dr. Faragó Péter polgármester köszöntötte a megjelenteket, akik közül legtöbben egy nagy, összetartó családot alkotnak: az üveggyári dolgozókét. Mint kiemelte, a születésnap családi ünnep, mi most a család alapítását ünnepeljük, hogy 1894-ben üveggyár építését határozták el Sajószentpéteren. „Ahogyan a családnak, úgy egy közösségnek is kötelessége a múltjával törődni, csak azért is, mert úgy mondják: nincs jövő múlt nélkül, a múltból tanulni lehet. 125 év alatt a technika óriásit fejlődött, de a múlt lépései nélkül nem juthattunk volna el idáig.” Majd örömét fejezte ki, hogy részese lehet ennek az ünnepnek, mert városunknak is meg kell őrizni a múltját, és emlékezni a két legnagyobb összetartó közösségére: a bányászokéra és üveggyári munkásokéra. Az előbbieknek korábban már állított a város emléket, ez a mostani kiállítás igyekszik ezt megtenni az utóbbiaknak is. Amely most egy időszaki bemutató ugyan, de úgy gondolja, hogy egy állandó mementóval is kell tisztelegnünk az üvegipari szakma emléke előtt. Ugyanakkor fájdalmas csalódást is érez, hogy húsz évvel ezelőtt nem sikerült elérni a gyár talpra állítását. Most újra van egy pici reménysugár a bizakodásra, ugyanis az önkormányzat egy olyan pályázaton dolgozik, amely, ha nem is az egykori nagyságrendben, de vállalkozásokat hozhat majd az elkerülő út mellett kialakítandó ipari területre. „Ha én gazdag lennék” – kezdte megnyitó beszédét dr. Veres László egyetemi magántanár, nyugalmazott megyei múzeumigazgató, a tárlat összeállítója, majd így folytatta: „akkor ezt az üveggyárat megmentettem volna. Mert nagyon is pontosan tudjuk hogyan, de józanésszel nem értjük meg, miért következhetett be, hogy a XXI században Bulgáriából és Franciaországból kell a palackokat behozatnunk az országba. Mint ahogyan azt sem, hogy az üveggyárról hivatalos irat levéltárakban is csak egy-néhány lelhető fel. Mintha iratok megsemmisítésével tudatosan ki akarták volna törölni még az emlékezetünkből is, nehogy eszébe jusson valakinek itt újra üveget gyártani. Nem túlzás, hogy itt van ebben a teremben a 125 év, a gyár egész története, ennyi maradt meg belőle, ennek is nagy részét néhány lelkes embernek köszönhetjük.” Majd a kiállítási anyag kronológiája szerint röviden ismertette a gyártörténet meghatározó eseményeit a már kezdetben elhibázott, elavult ablaküveg gyártási technológiától (amely két év alatt csődbe is vitte a gyárat) kezdve a palackgyártó gépsor telepítésén (1916-ra 6 millió palackot gyártottak), a világháború miatti nehézségeken, a földgázra való átálláson, az évi 200 tonna befőttes üveg előállításán, az üvegszál gyártáson át, egészen a gyár 1999 évi dicstelen bezárásig. Ezt követően ajándékokkal köszönték meg a kiállítás anyagához való hozzájárulását Deák Lászlónak, Gula Józsefnek, Szűcs Tamásnak, Ujlaki Bélának és dr. Veres Lászlónak, akik nélkül ez az áttekintő összeállítás valóban nem jöhetett volna létre. A kiállítás megtekintése után az ünneplőket a TSZK éttermében látták vendégül egy állófogadáson, ahol kötetlenül beszélgethettek a keserédes múltról, amelyről a jelenlévők lelkükben legalább annyi emléket hordoznak, mint amennyit írásban ránk hagyott az elmúlt 125 év. Véleményem szerint ezeket az emlékeket nem lenne szabad engedni örökre elveszni, ha már ez a szakma végleg ki is halt a Sajó partján.Kiss Barnabás
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza